Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)
1999-12-09 / 45. szám
Amerikai Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Ára: 75 cetit VOL. Lili. No. 45. Thursday, Dec. 9, 1999 A csodaváró kreatív ország Mi, magyarok szeretjük magunkat leleményesnek, a jéghátán is megélőknek hinni, azonban a statisztikánk ennek az ellenkezőjét bizonyítja Az évszázadok folyamán jól harcoltunk, de rosszul kombináltunk, kivétel csupán a Szt. István-i és az utána következő idők. 1241-42-ben, illetve közvetlen előtte, még végszükségben is, naivitás volt a kunok segítségét, menekítését elégségesnek tartani a tatárokkal szemben, már előbb a lengyelekkel össze kellett volna fognunk a rettegett mongol horda ellen. Sőt az elpuhult Nyugatot is bele kellett volna vonni, mert ha nem fejlődtek volna ki a tatároknál hatalmi harcok, ők lettek volna a következők. írom ezeket jómagam, aki IV. Bélát egyik legnagyobb uralkodónknak tartom. (A nagy király tatárjárás utáni tevékenységéért.) Mátyásnak nem Bécsre és Prágára kellett volna figyelmét koncentrálnia - nyugatra és északra pedig csak a szövetségesek felsorakoztatására azért, hogy a törököket végérvényesen elbátortalaníthassa hatalmi muzulmán terjeszkedéstől. Rákóczi Ferencnek az elgondolása a francia szövetséggel briliáns lehetett volna, de sajnos egy másik időben. Az 1848-49-es szabadság- harcot nem szabad lett volna megharcolnunk szövetségesek nélkül, és az 1848-as más országokbani megmozdulásokra feltétlen nem szabad lett volna felbuzdulnunk, vagy építenünk, mert nemzeti szempontból a mi harcunk jóval komolyabb, sokkalta veszélyesebb, sokkal nagyobb következményekkel járó harc volt: mi veszélyeztettük magát a Habsburg birodalmat (A honfoglalás óta, valahogy sohasem hittünk a szövetségekben.) Az ahogy történt viszont egyáltalán nem homályosíthatja magát a gigantikus erőfeszítésünket. 1868-ban nem szabad lett volna megkötnünk a kiegyezést. Semmilyen körülmények között sem. Ez természetesen nem vonja kétségbe Deák Ferenc géniuszát, és nagy magyarságát. (Különösen az utóbbit) 1914-ben nem lett volna szabad háborúba mennünk akárki oldalán, de különösen nem a trónörökös meggyilkolásáért, aki mellesleg nem érdemelt loyalitást a magyarságtól, mert a legkisebb mértékben sem volt magyar barát. (De az igazi okért sem a két tábort: - az angolszászfrancia és a német - előbb gazdasági, később katonai acsarkodásért, plattolásért sem.) Lépésről, lépésre kerültünk a rossz oldalra, vagyis arra az oldalra, amelyik az érdekünkkel ellentétes volt, mindaddig, amig 1914-ben már horogra is kerültünk. Sokat jártunk és sajnos még most is járunk mesedélutánokra. Az ugyan igaz, hogy a magyarságnak az érdeke a NATO-ban, és az Európai Unióban válás, az viszont már tragédia, hogy miért lehet ez csak a kétség- beesett utolsó lehetőségünk. Talán azért, mert sikerült kijátszani saját magunkat, mert már 1938-ban mástól mint a németektől nem vár- hatott az ország gyógyírt, bár még így is kétségbeesetten megpróbált. A szövetségesek hallani sem akartak erről a közeledésről, Trianonról sem, sőt ellenkezően ők dobták a magyarokat Hitler ölébe és szovjet szövetségben elkezdték Magyarország lakosságát agyonbombázni és a gyerekeknek robbanó töltőtollakat és játékokat ledobálni. A következő csúszásunkban a szovjetek ölében találtuk magunkat és idegen zsoldos, gyilkos dadák nyomták szánkba a kommunista cuclis üveget, tele ciánkálival. 1956-nak sajnos csak eszmei - és így nemzetközi eszmei is - jelentősége lehetett csak azért, mert időközben túl mély gödröt ástak nekünk és túl kevés mozgó tagunk látszott csak ki a betemetett testrészeinkből. 1989-ben volt a nagy lehetőség. Ott voltunk megtörve bár, elvadultan, elárvultán, ebek harmincadján. Az ebeket kellett volna elűzni, de az ebek maradtak és a magyarság is: ebek harmincad- ján. Most pedig egyszerre elkezdünk hinni a csodákban: "túl az operencián lesz mesés tanyánk." Holott csak magunkban kellene igazán hinnünk, viszont a saját modellünkben (ha lenne) már nem lennénk képesek, mert amelyek voltak, az utolsó 55 évben, azok még a hasznos madarakat is elijesztették és csak a keselyüket vonzották. A NATO-tagság jó a magyarságnak, sajnos nem a- zért, mert a tagokkal azonos az érdekünk, azonos a történelmünk vagy mert már 1100 éve sokat véreztünk értük, így amugyis és így már újra rég elkötelezettek vagyunk, hanem azért mert hadseregünk olyan, hogy nem tudnánk megvédeni még a megcsonkított határainkat sem. A hadseregre nincs se pénz, se posztó, talán még akarat sem. Az Uniós tagság jó lenne a magyarságnak, mert már a bentlévőknél van pénz. Az hogy hogyan vándorolna Magyarországra az a pénz, mely folyamattal, lehet többet veszíthetünk majd, mint nyerünk, az már egy másik történet, mellyel kevesebbet foglalkozunk. Szintén azzal, hogy az egész Uniónak nagy a problémája: miként is lehetne versenyképes egy gyorsabban fejlődő, népesedő, iparosodó, alkalmazkodni tudó világban, amikor még nekik is a hónuk alá kell nyúlni, ahogy azt katonai értelemben a folyamatos (és még be nem fejezett) balkáni krízis is megmutatta. Ilyen körülmények között menjünk az EU tagság után, de nem teszünk jó szolgálatot a magyar népnek ha ezt a folyamatot mézesmadzagként lebegtetjük. Ne várjunk a Messiásra, menjünk mi magunk dolgaink után, nem 3 vagy 5 év múlva, hanem most, sőt már jóval előbb kellett volna; nincs veszteni való időnk, energiánk, foglalkozzunk már most, foglalISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A Mars szonda katasztrófája PASADENA. December 5-én vasárnap sem sikerült kapcsolatot teremteni a Mars Polar Lander nevű amerikai űrszondával, amelynek a tervek szerint december 3-án kellett volna leszállnia a Mars felszínén. Ennek nyomán egyre valószínűbb, hogy katasztrófa történt a műholddal, az írányítóközpont ugyanis eredetileg nagy reményeket táplált a kísérlet iránt. Vasutas sztrájk Romániában BUKAREST. December 6-án általános vasúti sztrájk kezdődött Romániában, miután a vasutas szakszervezeteket tömörítő Szolidaritás szövetség elutasította a román közlekedési minisztérium utolsó pillanatban tett 20 százalékos béremelési javaslatát. ______________________ Halálos baleset egy ukrán atomerőműben LVIV (Lemberg) December 1-én három ember halálát és másik három sérülését okozó baleset történt Ukrajnában a rivnei atomerőműben. Habsburg Ottó kitüntetése BUDAPEST. Göncz Árpád köztársasági elnök - a kormányfő előterjesztésére - a Parlamentben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetést adta át Habsburg Ottónak, a Nemzetközi Pán-európai Unió elnökének, Magyar- ország demokratikus átalakításánakés európai integrációjának előmozdításáért. koznunk kellett volna már 1989-tőldolgainkátalakításá- val. Nincsenek világot rengető lehetőségeink, de igenis lehetőségeink voltak, vannak és lesznek, még az EU tagság előtt. Példának csak nézzük meg a mezőgazdaságot, egy igazi szégyen, a helyzet egy olyan országban, olyan földekkel, mint Magyarország, és ez csak az egyike a lehetőségeinknek... Valóban szorgalmasak is vagyunk, pedig csak egy a fontos, az eredmény, az otthoni élet minősége, az össz- magyarság minőségi létezése. Az apró jelentéktelen sikerek nem fognak számítani, ha azok nem mutatkoznak majd meg a nagy képben, az összmagyarság kifejező képében, mert a fontoskodás mu- landóan ostoba, az eredmény pedig meggyőzően érvényt- szerző. A hit az EU csodákban egyenesen félrevezető, és ugyanakkor kibúvó is lehet a mai kötelezettségek alól. A csoda várás helyett, lássunk munkához most, ma, mert a ho'nappal már időt és előnyt veszítünk. Az EU-ban csak azzal kezdünk majd, amit akkor beviszünk, és a további előnyök nem stafétabotként jönnek utunkba majd, hanem nehéz akadályok és izzasztó verseny árán. Péterváry Miklós AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street,
