Amerikai Magyar Szó, 1999. július-december (53. évfolyam, 26-47. szám)

1999-12-02 / 44. szám

Thursday, Dec. 2, 1999 Amerikai Magyar Szó 3. Mi jön Jelcin után? "Hiba volt adottnak tekinteni, hogy Jelcin Oroszországa demokrácia, amely megérdemli az Egyesült Államok bizalmát és anyagi segítségét!" — írta a minap Zbigniew Brzezinski. A volt amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó azonban téved. Egyrészt neki kellene kegjobban tudnia, hogy a Fehér Ház korántsem önös érdekek nélkül segítette a Kremlt, s nagyon is tisztában volt az ottani viszonyokkal. Álszentül hangzik az is, hogy Oroszország nem demokrácia. Ingatag, torz, sok tekintetben valóban még elődjére emlékeztet, de demokrácia. S e hibáival sincs egyedül a világon. Mint ahogy azzal sem, hogy meglehetősen korrupt. Elég talán csupán arra emlékez­tetni, hogy a pártok finanszírozásával nemcsak térségünk fiatal demokráciáiban van baj, s hát a Kreml felújítása sem az egyetlen tender volt a világon, amelynek elnyerését csúszópénz segítette. A különbség mégis - szó szerint - szembetűnő, óriási, hiszen a méretekben van. Típusosán ugyanis ugyanezek a negatív jelenségek másutt is jelen vannak, csak nem ilyen nagyságrendűek, s az is igaz, hogy a fejlett demokráciák már könnyebben tudják kezelni e problémákat. A most folyó játszma azonban éppen arról szól, hogy milyen lesz a Jelcin utáni Oroszország, ki vezeti majd, s ezzel párhuzamosan, felhasználva az "orosz kártyát", a jövő Ameri­kájáról, s annak következő elnökéről is. De maradjunk most Oroszországnál, ahol a már javában dúló választási harcban az elnök környezete, a "család" kissé félve találgatja, kijön Jelcin után, s az mit hoz számukra: elszámoltatást vagy befolyásuk átmentését Éppen ez utóbbit akarja megakadályozni az orosz politikai életben új erőként rögtön trónkövetelőként fellépő, a népszerű Primakovot és a regionális elit jelentős részét, valamint a finanszírozás szempontjából fontos Gazpromot magának megnyerő Luzskov-csapat. A potenciális alternatíva megjelenésére s a támogatottságát immár nemcsak a válasz­tók, de a politikai elit köreiben is felélő Jelcin-rendszer folyamatos, gyengülésére reagált érezhetően a Nyugat is. A Haza - Egész Oroszország szövetség előretörését megakadá­lyozandó a Kreml kompromittálásra és a politikai játéktér többszereplőssé, kaotikusabbá tételére tett (egyelőre erőtlen) kísérleteket, míg válaszul megkapta a Kremlt minden eddigi­nél magasabb szinten érintő korrupciós vádat. Ez a helyzet most, s az érthetően izgatott érintetteken kívül a világ is várakozással vegyes félelemmel teszi fel a kérdést: mi jön Jelcin után? Azonban még mielőtt ezt kezdenének latolgatni, nem kerülhetjük meg azt a kérdést sem, hogy lelép-e egyáltalán Jelcin - illetve a körülötte lévő holdudvar, hiszen valójában erről van szó - a porondról, s mikor? Stier Gábor (Magyar Nemzet) Figyelem! Közeleg a karácsony! Már meg lehet rendelni WALKÓ BÖZSI könyvét: Az elvesztett boldogság Érzékeny megható, Lidia romantikus szerelme. Ugyanakkor, ez a könyv beszél az emberek bűneiről,mert az nem elég, hogy embernek számítunk, bizonyítsuk be, hogy még szeretni tudunk. A könyv ára $ 10.- postai küldéssel $12.- Megrendelni lehet: Walko Bözsi 35-16 34 St Long Island City, 11106 Telefon: 718-361-2463 A Bukarestbe akkreditált amerikai követ New York-i előadása Egy fontos előadás margójára 2 rész. ÍDr. Szilárd Leó 1935-ben j Angliába menekült, majd j később az Egyesült Államok­ba jött. Ő kérte meg Eins­teint, a világhíres fizikust, akit már Németországból ismert, Münchenben együtt dolgoztak az egyetemen, több közös szabadalmat kap­tak Németországban. Szilárd doktor írta meg a levelet az atombombával kapcsolatosan és kérte meg Einsteint, hogy az ügy fontossága miatt adja a nevét, hogy az amerikai elnök tudomást szerezzen, hogy mi rejlik az atomok belsejében, s amit minden bizonnyal a németek hama­rosan ki fognak aknázni s esetleg akkor jaj lesz a világ­nak. Dr. Szilárd volt, aki ki­dolgozta az atombomba el­méletét, s megtalálta azokat az elemeket, amelyek a mag­hasadásra a legalkalmasab­bak és elvégezte az első ki- sérleteket, amik az atom­bomba sikeres kifejlesztésé­hez vezettek. Az atombomba teljes meg­alkotása azonban már egy nagy tudóscsoport összmun­kájának az érdeme, egy teljes iparágat kellett felépíteni mellette. Az atombomba tervezéseinél és a kivitelezé­seknél ott volt még kitűnő szakember, a később Nobel- díjat nyert Wigner Jenő, aki az atomenergia; az atom­reaktorok megtervezésében járt elől és a hidrogénbomba atyja. Teller Ede, a Stars War, a rakéták elleni véde­lem kitervezője, amit az USA most akar megvalósíta­ni. Az Egyesült Államok 1941 és 1944-ig bizony nagyon nagy veszélyben volt. A japá­nok Pearl Harbor elleni el­sietett támadása az USA szerencséje volt, s azután Japán állandó félelme (gyá­vasága megakadályozta őket abban, hogy Amerikára eset­leg megsemmisítő csapást mérjenek. Meg kell őszintén mondanunk, hogy a háború első éveiben, a japánok flot­tái erősebbek voltak az ame- rikaiéknál, azonban a japán vezérkarnak nem volt meg az önbizalma, bátorsága, hogy teljes erővel megtámadja és megsemmisítse az amerikai csendes-óceáni flottát. Az Amerikába jövő magyar tudóscsoport a japán veszélyt annyira nem ismerte, azon­ban a németországit, azt igen. Az a magyar tudóscso­port volt az, amely mozgó­sította azokat az erőket, amelyek a nyugati hatalmak­nak meghozták a győzelmet Hitler Németországa és a Japán imérium ellen. Soká ünnepelték Ameriká­ban ezeket a magyarokat. Mindenütt megvaílották az amerikaiak hogy ezek az óriások magyarok voltak. Megvaílották, mert maguk a tudósok is magyarnak vallot­ták magukat. Valamennyien Magyarországon születtek, ott érett be gondolkodás- módjuk, szakértelmük talán Németországban ért a felső horizontra. Nekünk magyaroknak meg kell mondanunk az igazat, Amerikáért nem tett senki többet a magyaroknál. Amit ez a kis magyar csoport tett Amerikáért, mindent felül­múlt. Az ő munkájuk és az a kis szerencse, ami a második világháború alatt Amerika mellé szegődött, anélkül A* merika ma nem lenne szu­perhatalom. Követeljük meg az ameri­kai kormánytól, amikor az a románok és a magyarok kö­zött a közvetítő szerepet vál­lalja, legyen az, amit vall, legyen ott is a szabadságnak alakja, formája értéke, ne álljon az egyik párjára se. Legyen semleges, mint ahogy azt teszi Anglia és Írország között. Miért mondja Ameri­ka két és fél vagy hárommil­lió erdélyi magyarság képvi­selőinek. hogy titeket illet meg a saját területeitek, ahol több ezer éve éltek, az autonómia, és miért mondja Amerika a románoknak, hogy ne adjátok meg a ma­gyaroknak az autonómiát? Mivel és miben tettek a ro­mánok többet Amerikáért, mint a magyarok? Nekünk magyaroknak érde­meinket szem előtt kell tar­tanunk, és igenis meg kell az amerikai kormányköröknek is mondanunk, hogy milyen érdemeket szereztünk ennek az országnak, hogy méltányol­janak és hogy a magyar em­ber érdekeinek aspirációinak ugyanolyan hitel jár Ameri­kától, mint a románnak, a szlováknak, az ukránnak, a szerbeknek. Az az ország, amelyik vé­dőit, segítőtársai érdemeit szégyelli bevallani mások előtt, az az ország szégyen­foltot hagy saját lelkén, amit a mai amerikai generáció már érez is. A mai amerikai szinte szégyelli, hogy elődeik hogyan bántak pl. az őslakó indiánokkal. Most hogy már megvan a kiértékelés, hogy az amerikai földrész indián népei milyen nagy értékkel járultak hozzá a világ népes* ségének a jólétéhez, most már szégyelli Amerika, hogy ezeket a népeket évszázado­kon keresztül emberszámba sem vették. Ne felejtsük el, hogy a világ népessége azu­tán ■ tudott feltűnően szapo­rodni, hogy az újvilágból, az indiánok földjéről megérke­zett a többi földrészre a ten­geri, a burgonya, a paradi csőm, a paprika, a tök, a sze­recsendió, a pulyka, a tápláló ésvitamindús mezőgazdasági termék. Napjainkban látjuk és érez­zük, hogy Amerika valahogy szeretné jóvátenni ezeket bűnöket. Sajnos ma ez majd- nemhogy késő már. Az indi­ánok már elvesztették a föld­jeiket, házikat, kultúrájukat, többek már a nyelvüket is. Mi jelenleg még a mai indi­ánoknál jobb helyzetben va­gyunk, azonban ez nem lesz így sokáig. Most az utolsó órában kell megragadni az alkalmat és ráeszméltetni Amerikát, hogy amit művelni akar most velünk, azért az érdemekért, amit mi magya­rok Amerikáért tettünk, nem ezt érdemeljük. Minket ma­gyarokat is megilletnek az emberi és a kollektív jogok, úgyanúgy, mint az albánokat, akik sokkal kevesebben van­nak, mint mi, vagy mint az íreket vagy akárki mást. Amerikában levő szerveze­teinknek s magunknak egyé­nenként is az előbb felsorolt érdemeinkre hivatkozva kell hatnunk, hogy Amerika vál­toztassa meg állásfoglalását a magyarság ügyével kapcsola­tosan. Európában, legalábbis az Európai Unióban a nemze­tek jogait tágabb értelemben értelmezik, s úgy vesszük itt Amerikában is, csak vala­hogy Amerika velünk magya­rokkal akadt fenn. Itt kellene egy érdekképviseleti szerve­zetet életre hoznunk és a Nyugat-Európában' lévő ma­gyar érdekvédelmi szerveze­tekkel összehangolni tevé­kenységeinket, és azokról időnként beszámolni a ma- gyarságnakelőadások formá­jában, az újságokban és a többi médián keresztül. Kleiner Béla, New York ( Románia,32 Yugoslávia:.29-Slovákia 34 J Dial Direct, access szám nélkül , Magyarországról-USA-ba 34cent | Bármelyik telefontól,bármikor I Ugyan azon az áron használható I Global kártya is rendelkezésre áll1 BHaz USA-n belül 6.9cent/p PgiTelegroup yéUBKl Serré« ——————— - j a Magyar színház Művészeti Fórum-a 'den hétfőn eset 7 órakor M; Cable 56 RCN calbe 108 Cserey Erzsi igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents