Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

1999-06-10 / 23. szám

Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Ára: 75 cent Útunk a célunk felé 1920 óta, amióta a kipécé- zett magyarság rovására sza­badult el a pokol - fejetete- jén áll Magyarország körül a világ. Azóta is csak siralmak siralma a magyarság helyze­te, még úgy is, hogy vala­milyen érthetetlen oknál fog­va, még mi is titokban tart­juk ezt a tényt. Vigyázunk arra, hogy senki, vagy na­gyon kevesen tudják meg tragikus, igazságtalanul ránk mért sorsunk igazi terhét. Nem csupán a néprajzi tér­képe változott meg draszti­kusan az elcsatolt területek­nek, de a magyar lelkeket sem könnyű feltérképezni. Ez igaz nem csupán az ide­gen elnyomás alatt elő ma­gyarságunk esetében -, akik­nek bőségesen lehetne ment­ségük e kóros tünetre -, de így van ez a megmaradt Ma­gyarországon is. Az idő és a kommunizmus felmérhetet­len károkat okoztak a megté­pázott mentalitásunkban. A kierőszakolt, ránk erő­szakolt melegágyakban ter­melték számunkra a gazt, éppen azok, akik Magyaror szágot predesztinálták arra, aminek végül is, általuk, kö­telezően meg kellett történ­nie, mely sorsnak a megvál­toztatását éppen ők tették lehetetlenné. Pedig ismétlő­dően mérhetetlen erőfeszíté­seket tett az ország, hogy diszasszociálja magát a ná­ciktól, holott a szövetsége­süknek volt köszönhető az ország háborús zsákutcája. A többszöri, helyesebben szinte állandó próbálkozáso­kat érthetetlenül még ko­moly megfontolásra sem méltatták. Ezt tette akkor Magyarország mindennemű biztatás nélkül is, úgy, hogy semmi jót nem várhattak és úgy is, hogy az elutasítások érdemtelenül durvák is vol­tak. Ez történt akkor, amikor Magyarország jórészét meg­örökölt kisantatjaik, Romá­nia, Szlovákia, Horvátország odaadóan forgatta köpönye­gét a nácik tetszésére. Most, 79 év után, a ma­gyarság elszenvedett sérülé­sei felmérhetetlenek. Mos­tanság itt állunk mi magya­rok otthon, aztán Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban, Kárpátalján és Nyugaton szétziláltan, demoralizáltan, céltalanul, vezetés, előrelátás misszió nélkül. Hol a víz fö­lött lebegünk, hol alámerü­lünk a tehetetlenségtől, mert egy élettelen nedves fa va­gyunk csupán, melyet isme­retlen helyekre sodor mások árja. Az otthoniaktól, az otthoni kormánytól várnánk - de hiába - az összefogást, az iránymutatást, de csak sem­mitmondó csönd rá a válasz. Pedig nemzetközi események is sok lehetőséget ajánlanak, és a mostani túl hosszan tartó, tarthatatlan tortúránk is kötelez. Először is meg kell állíta­nunk, tudatba kell hoznunk azt ami már 79 éve oly nyíl­tan és oly károsan folyik: a magyarság tervszerű pusztítá­sát. Meg kell állítanunk az örökös rátelepedését a ma­gyarságra, melyet vala­mennyien koncertban csinál­nak, jól bevált módszer sze­rint és háborítatlanul. Meg kell szüntetnünk a magyarság jogtalanságát, mely csaknem teljesmértékű. Ki kell erősza­kolnunk a magyarság abszo­lút társadalmi és politikai jogait. Keményen, megalku­vás nélkül el kell érnünk a kisebbségi sorsba taszított magyarság tervszerű elbutítá- sának megszüntetését, mely gyakorlat már 79 éve megál­lás nélkül, sőt fokozatosan rosszabodóan prorgramsze- rűen folyik. Magyar iskolá­kat, széleskörű magyar felső- oktatást, az egyházak szabad­ságát, vagyonuk visszaszol­gáltatását kell elérnünk, hogy a magyar kultúra ne csupán fennmaradjon, de a magyar­ság el tudja mélyíteni évezre­des szellemi örökségét és hagyományait. Emberhez méltó és kielégí­tő megélhetést biztosító munkaalkalmat kell biztosíta­nia a most fennhéjázó hata­lomnak, mert még a rómaiak is gondoskodtak a rabszol­gákról is, pedig nekik nem tálcán hozták a hatalmat, vagy deklarációval a rabszol­gákat. Nem utolsósorban pedig j önrendelkezési jogot kell kapnia az elcsatolt magyar­ságnak, hogy meg tudja őriz­ni, sőt tovább tudja fejleszte­ni eddig oly durván elnyo­mott kisebbségi öntudatát és képes legyen megtartani tör- | ténelmi hagyományait. Ilyen tömegű magyarságnak bár­milyen norma szerint is kijár a teljeskörű önkormányzat. Ha még hozzágondoltuk azt, hogy ezek a területek a magyarság ősi földjei ahon­nan nemcsak magyarságukat, de Európát is védték, és eze­ket a földeket kezikkel, szor­galmukkal ők tették termővé vagy termékennyé, akkor meg tudjuk érteni, hogy mennyire szent ez a föld. A magyarság ezeket a földeket nem mások spekuláns kedvé­ből kapta, hanem harccal szerezték és Európát is jó európaiként védelmezték a századok folyamán. A magyarság összetartozása pedig megmarad attól füg­getlenül, hogy mi célból, miket fírkálgattak össze T ria- nonban. A magyarság szoli­daritásának jogát nem vehe­tik el tőlünk. Mi ennek a jognak megtartását tűztük ki célúnként. A mindenkori magyar kor­mány elkötelezettségét, kiál­lását pedig igényelni fogjuk. Csak ilyen teljes összefogás­sal fognak a dolgok végül is összeállni. Péterváry Miklós Milosevics atombunkere Slobodan Milosevics 16 emelettel a belgrádi szövetségi kormány épülete alatti atombiztos bunkerben rejtőzhet el akár 4 ezer híve társaságában - adta hírül a zágrábi Vecernji List horvát esti újság. Az atombiztos bunker építését még Tito kezdte el építtetni egy esetleges orosz rakétatámadásoktól tartvaA bunker legalább 30-szor nagyobb alapterületű mint a fölötte álló kormányzati központ területe. * Újra indul a szerb időhúzás? Macedóniában a NATO szakértői és a jugoszláv hadsereg képviselői folytatják megbeszélésüket a koszovói szerb csapatkivonás részleteiről. A koszovói határ közelében fekvő Kimanovo repülőtéren kezdődtek az egyeztetések. A NATO rendkívül konstruktívnak nevezte a megbeszélést, de Brüsszel­ben hangsúlyozták, hogy nem tárgyalásról van szó. Belgrádnak ugyanis feltétel nélkül eleget kell tennie a szövetség követelé­seinek. Az amerikai védelmi minisztériumban azt jelezték, hogy a légicsapásokat leállítják, ha a megbeszélések nyomán a szerb erők megkezdik a kivonulást Koszovóból. Június 6-án a NATO légiereje éjjel tovább bombázta Koszo­vói, de Belgrádban már a har­madik éjszaka még légiriadót sem rendeltek el. A szövetség gépei 14 rakétát lőttek ki jú­nius 6-án a dél-koszovói Priz­ren környékén. Krume városban Albánia hatá­rán a menekültek ezrei várják a tárgyalások eredményeit. Akiknek távozniuk kell Koszovóból Brüsszel.1999 június 5. A jugoszláv biztonsági erők minden tagjának - a rendőrfelügyelőtől a katonai hírszerzőig - távoznia kell Koszovóból, a visszavonulási kötelezettség nemcsak a reguláris hadseregre, hanem a felfegyverzett polgári erőkre is vonatkozik - jelentette be Brüsszelben a NATO szóvivője. II. János Pál Lengyelországban II. János Pál pápa június 5-én szülőföldjére érkezett. A pápát a gdanski repülőtéren Aleksan- der Kwasniewski lengyel állam­fő, valamint Jozef Glemp bíbo­ros prímás fogadta. A pápa örömét fejezte ki, hogy újra Lengyelországban lehet, ráadá­sul Gdansban, abban a város­ban, amely a megújult Lengyel- ország szülőhelyének tekinthe­tő. A kapolikus egyházfő 13 napos látogatása során 21 települést keres fel. Szentmiséin várhatóan több millióan vesznek részt. Első miséjén Sopotban 300 ezren vettek részt. II. János Pál pápává választása óta hat alkalommal kereste fel szülőföldjét, legútóbb két évvel ezelőtt tett látogatást hazájában. Göncz Árpád az Egyesült Államokban Budapest 1999 június 6. Ötnapos hivatalos állami látogatásra Göncz Árpád köztársasági elnök az Egyesült Államokba érkezett. Románia - Magyarország 2:0 Bukarest 1999 június 5. Az Eb-selejtezőn'Románia labdarugó válogatottja 2:0-ra győzött a magyar csapat ellen. Rögtön a mérkőzés elején szerencsétlen góllal szerzett vezetést a román válogatott. Ezt követően hiába próbálta tartani a labdát a magyar együttes, gólhelyzetig sem jutott. Prágában június 5-én 34 anarchista tüntetőt vettek őrizetbe, miután kövekkel és palackokkal megtámadták az Egyesült Államok nagykövetségének épületét és azt védő rendőröket. Amerikai VOL. Lili. No. 23. Thursday, June 10,1999 I - ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York^NYjBOO^___________TehJ212)_254-0397^^^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents