Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1999-06-03 / 22. szám
Thursday, June 3,1999 Amerikai Magyar Szó 5. "Salus aegroti suprema lex" (A BETEG JÓLÉTE A LEGFŐBB TÖRVÉNY) Jelenleg Magyarországon a betegellátás nagyon sok nehézséggel küzd. Ezek közül az egyik legnagyobb probléma a jól képzett, intelligens, és főképpen hivatásszerető betegápoló nővérek nélkülözése a szenvedő emberek betegágya mellől. Mondják, hogy a jelen problémáinak megoldására a legjobb modell a történelem. így van ez a következő történetben is. AKékkeresztes Betegápoló Egyesület tevékenységéről és talán újjáélesztéséről két ma is élő volt tagjával, Heim Annával és Pipó Adriennel beszélgettem. Nem vitás, hogy egészséges ember nemigen gondol kórházra, szereti elfelejteni, hogy előbb-utóbb neki is meg kell vele ismerkednie. A legtöbb ember kórházban, betegágyon éli át életének legválságosabb, legkomolyabb és megpróbáltatásokkal teli napjait. Az orvos megindítja a gyógyítás folyamatát, de a gondoskodás és a beteg közvetlen kezelése az ápoló személyzetre hárul. Az ő tudásuk, önfeláldozó szolgálatkészségük, meleg szivük az, ami a gyógyításban legközvetlenebbül érvényesül a beteg testének de még a lelkének talpra állításában is. Szomorú, ha kontár virraszt a beteg mellett, és még szomorúbb, ha az ápoló nem hivatásának, hanem merő kenyérkeresetnek tekinti működését, s a fizetés és borravaló mértékéhez szabja ápolónői gondoskodását. 1926-ban, egy fiatal nő, Trugly Margit, hosszú betegségéből felépülve elhatározta, ha felgyógyul, olyan fiatal lányokat gyűjt maga köré, akik készek a betegek nyomorúságát enyhíteni és a betegápolást hivatásuknak tekintik. Ugyanakkor jól képzettek, intelligensek és tiszta erkölcsüek. Az egyesületet a mindig szorgoskodó, emberszerető, Jézust követő Márta életformájának mintájára hívták életre. A Márta Betegápoló Egyesület tagjai nem riadtak vissza a 15-20 ágyas kórtermektől, a háború súlyos sebesültjeitől, s a munka mellett tanultak, majd három év múlva sikeres vizsgát tettek. Jelvényük a kék kereszt lett, jelszavuk: "a törvény teljessége a szeretet". A "Márták" létszáma egyre szaporodott, de mire a II. világháború után az egyesület talpra állt volna, a történelem elsodorta minden reményüket. 1948-ban Belügyminiszteri rendelettel feloszlatták őket, házukat (az akkori Pálffy Palotában és a Szent Rókus Kórházban) elvették és szétszóródtak a világban. Fennállásuk 22 éve alatt (1926-48) 350 nővér szerzett nemzetközileg elismert betegápolói oklevelet. Néhányan maradtak a Rókus Kórházban és munkájukat mindig a "Márta" szellemében végezték, sok társadalmi munkát végeztek, szerették a kórházat és a hivatásukat. A Szent Rókus Kórház megnyitásának 200-ik évfordulója alkalmából Heim Anna Adalberta elhatározta, könyvet ir a "Mártákról” abban a reményben, hogy felnő a mostani politikai változások után még egy olyan kiváló fiatal nemzedék, amely képes lesz talán magából kitermelni ismét egyéneket, akik újra megvalósítják a "Márták" elgondolását, vagy hasonló szellemű modern betegápoló egyesületet szerveznek. A könyv megjelent és az 1998-as ünnepi megemlékezésen részt vett dr. Paskai László bíboros- prímás és a még élő Márták felavatták a Főnökasszonyukat ábrázoló emléktáblát. A Szent Rókus Kórház minden időkben a magyar orvostudomány fellegvára volt, (itt dolgozott Semmelweis Ignácz is) és a mai kiváló orvosi gárda a személyzettel egyetértésben ezt a hagyatékot kívánja átvinni a következő évezredbe. Vilmányi Zita Az ünnepi megemlékezésen: < Pipó Adrien, Dr. Paskai László és Heim Anna Hívja Magyarországot bármikor 27 cent/perc Románia,45 Yugoslávia:42- Slovakia 34 Dial Direct, access szám nélkül Magyarországról-USA-ba 34 cent Bármelyik telefontól,bármikor Ugyan azon az áron használható Global kártya is rendelkezésre áll Az USA-n belül 9.4 cent/jj Hívja Kovács Mónikát vagy Gyuszit |j 1-888-588-7348 ■ "A magyar nép védelmében" Péterváry Miklós könyte Kemény kötésben, magyarországi kiadásban: * $ 12.50 (USA és kanadai póstázással) Megrendelhető Amerikai Magyar Szó 130 E lóth St New York, N.Y. 10003 # A teljes bevétel az elcsatolt területeken élő magyar írók, zeneszerzők és színészek javára kerül átutalásra. / Újvidéket siratom Levelet kaptam a minap a Bácskából. Atyámfiái írták Teme- rinből: "Sanyi bátyó, mi kiállunk mostanában esténként az utcára, és nyugtalanul Újvidék felé tekintünk... Látjuk a tüzek vad lobogását és halljuk is közben a robbanásokat. Aztán bezárjuk a kapukat, ajtókat, eleresztjük láncáról a kutyát és lefekszünk. Félünk...." Hozzám nem világít el a fellobbanó tűz, nem hallom Budapesten a robbanások hangját, se a hidak halálos roppanásának iszonyát, de bennem is vacog a nyugtalan félelem. Döbbenten nézem esténként a televízió képernyőjén felvillanó háborús képeket és keserű fájdalom költözik ilyenkor a szívembe. A virágillatú tavaszi alkonyok gyakran hazavisznek, mostanában sokat járok gondolatban otthon, hallani vélem olykor még a régi újvidéki villamosok csöngetését is a Temerini utcában, miközben arra a régi találkára sietek, hogy megvárjam a Duna-part egyik padján Icukát, akihez olyan sok verset írtam valaha. Némán ültünk az orgonavirágok eszeveszett bódulatában, fogtuk egymás kezét és gyönyörködtünk a Dunán átívelő hidakban. A hidak már nincsenek, csak roskadozó omladékok emlékeztetnek büszke ívükre. A vízbe omlottak és meghaltak a hidak. Lehet, hogy az a régi pad sincs már meg, ahová gondolatban oly gyakran visszajárok és bombatölcsér éktelenkedik az orgonabokor helyén is. Emlékszem jól: egyszer már a vízbe roggyasztotta a gyűlölet az újvidéki hidakat. Az utolsót a németek robbantották fel. Amikor a második világháború után hazafelé tartottam a hadifogságból menekülve, csak egy ideiglenes hídon tudtam átjutni a bácskai partra. Később azonban sorra felépültek a hidak, merészen és büszkén ívelve át a folyót, összekötve a két partot. A folyó partján kis padok álltak, sokszor üldögéltem rajtuk. Diákkoromban még élményszámba ment egy-egy hajó elhaladása is a város alatt. Harsogó kürtjelzésük messze elhallatszott. Vasárnaponként a természetszerető ifjúság Kamenicára hajózott a helyi járattal. Két dinárba került az utazás, egy fagylalt árába. Ma nem jár több hajó Újvidék alatt. A kikötő közelében épült fel később a város új központja, a báni palotával, mint a tartomány függetlenségének álmával. Közelében székelt az újvidéki rádió, később a Magyar Szó című napilap központi szerkesztősége. Új utcák nyíltak, új lakóházak épültek, tömegével érkeztek délről az ide vándorló szerbek. A harmincas években már alig lehetett magyar szót hallani. Mégis itt jelent meg az első könyvem. Csillaghullás volt a címe. Szerettem ezt a város. Nagypapával már ifjú gyermekként gyakran bejártunk a piacára. A Fehér Ökör nevű vendéglő istállójába kötöttük be a lovakat. A mama fonott kosárba rakta ebédünket, a hideg csirkesültet uborkával. Emlékszem a nagyapa egyszer magunta a hazait és utána mindig birkapaprikást ettünk. Bevallom: engem már régen megedzett a háború szörnyé barbársága. Haditudósítóként ott voltam Varsó végső pusztulásánál is. Láttam sok büszke híd vízbe roggyanását. Minder szörnyű csatazaj között meg tudom különböztetni a célra hulk bomba észbontó süvítését. Láttam tömegsírokat Lengyelor szágban és a Bácskában. Természetes lenne, ha a szívem kisst megkérgesedett volna, ebben a mai világban. De azt if mondhatnám hányaveti módon: messze van ide Koszovó! De a szivembe szúr a fájás és a riadalom. Újvidék túl köze van. Nagyon közel a szívünkhöz. Bácskával együtt. És azo akik az odavillanó tüzeket nézik estelente Temerinben, azo magyarok. Sajnálom őket. Mint ahogy azt a padot is, amel nem volt soha hadi célpont, csak egy találkahely a Dun partján. Meg az orgonabokrokat, a most virágzókat. / hidakat. A várost siratom. Lakóinak nyugalmát és a békét. Illés Sándor. A legfrissebb helyi és hazai magyar nyelvű hírekért a magyar kultúráért nézze TV műsorainkat: Friss Hírek Magyarul Pénteken du. 6 órakor az 57-es Cabel-csatornán Manhattan Hungarian Magazine Extra szombaton de. 10 órakor a 34-es Cabel-csatornán Manhattan Hungarian Magazin Extra Brooklyn vasárnap du. 5:30-kor az 56-os Cabel-cs atlétán Brooklynb; Bikkál Gyula igazgató-főszerkesztő
