Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1999-04-29 / 17. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ára: 75 cent VOL. Lili. No. 17 Thursday, April 29, 1999 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. ,16th Street, New York, NY 10003 Az elcsatolt magyarság megsemmisítése ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 NATO-haderő 4B0 NATO-repülőgép áll készenlétben egy esetleges szerb katonai csapás esetén Több hajó, repülőgépanyahajó és Irányított rakéták Növekvő feszültség Koszovóban JUGOSZLÁVIA ♦ EBESZ-regionális központok + EBESZ-töhadiszállás MONTENEGRÓ { ** 50 km /") \ Pec ♦ 1 380 EBESZ-n tartózkodik KO! akiket az XFOR ltok Dakovica ♦ '*'v Prizren 16 000 szert) Katona Gnjilane ■ ; fc**'** XumanovoQ Kereken 30 000 NATO-katonát vezényeltek Koszovóba. XFOR-támaszpont, llllltlllllllll V" MACEDÓNIA <jpo Forrás: dpa A térkép a katonai erőviszonyokat mutatja Romokban az utolsó Újvidék-i híd ÚJVIDÉK. Április 21-én a NATO-légierő az - utolsó - (harmadik) újvidéki Duna-hidat is lebombázta. Ugyancsak találat érte a már megrongált beskai Duna hidat is. Ezzel minden jel szerint átvágták a Belgrád felé vezető E5-ös utat is. Bácskát és Bánátot mást már csak egy híd közi össze Szerbiával, ez a dél-bánáti Pancsova és Belgrád közötti nagy híd. Újvidéken találat érte a város jelképét, a báni palotát. Belgrádban találat érte a huszonkét emeletes új-belgrádi irodaházat. Jelenleg itt székel a Milosevics fémjelezte Szerbiai Szocialista Párt és Mirjana Markovics (Milosevics felesége) Jugoszláv Baloldal nevő pártja, ezenkívül húsz cég bérel itt irodákat. Innen sugározza adását a Kossava televízió, amely egyébként Milosevics lányáé. EBESZ-forrásokból származik az az információ, hogy a jugoszláv-albán határon hatórás tűzharc alakult ki. Ez volt az eddigi legnagyobb összetűzés a két ország fegyveres erői között. II. Alekszij pátriárka belgrádi látogatása sorűn Milosevicsék vendége is volt. Moszkva és egész Oroszország pátriárkája tárgyalásokat folytatott Ibrahim Rugóvá koszovói albán vezetővel is s "sikraszálltak a koszovói válság békés rendezéséért". Crna Gorában Djukanovics montenegrói elnök roppant nagy belgrádi nyomásnak van kitéve. Zaklatják mind a montenegró- iakat, mind az ottani albán menekülteket. Be rnardMieyetENSZ főtitkár-helyettes tiltakozott Jugoszlávia ENSZ-képviseleténél, amiatt, hogy néhány száz jugoszláv katona behatolt Montenegro és Horvátország határán lévő Prevlaka-félsziget demilitarizált övezetébe, ahol az ENSZ megfigyelőket tart. Sok problémája van ma Magyarországnak. De egyetlen egy sem lehet nagyobb kaliberű, mint az elcsatolt 5 millió körüli magyarság sorsa. Hosszú történelmünk folyamán nem volt tragiku- sabb eseményünk, mint a trianoni határozat. Még a tatárjárás vagy a mohácsi vész sem hozott több ártalmat a magyar népnek. Az ott most már 79 éve folyó megsemmisítés, genocídium ellenünk, az ott élő magyarság ellen sokkal több, mint felháborító, sokkal több mint tűrhetetlen. Ez nem más, mint embertelen népirtás! A számok beszédesek és bizonyítják a tények állását, még úgy is, hogy ezekben a szomszédos köztársaságokban körmönfont módon takargatnak és hamisítanak mindent: a történelemtől a statisztikáig. Az elmúlt 79 évben a magyarság minden megjutalmazott országban, minden területen pusztult és számokban, lélekben, önérzetben, magyarságban felőrlődött. Ezen országok mindegyikében szisztematikusan dolgoztak a történelmi magyar lakosság megsemmisítésén. Ez egyedül a világ bármilyen nyelvén kimeríti a genocide definíciójának fogalmát, de ezen belül nem csupán nyelvükre, de iskoláikra, intelli- gencájukra is folytonosan rátörnek. Ezen országok iskolarendszere tisztán (nem burkoltan), az elnyomott ma- gyarságelbutításában fáradozott. Úgyszintén megtagadják tőlük magyar hagyományaik, sőt saját nyelvük gyakorlását is. Az általános offenzíva minden fronton már 79 éve folyik. Az elcsatolt magyarság genocídiuma semmivel sem kevesebb, sőt több is, mint amiért a mi amerikai hazánk repülőgépei naponta bombázzák Szerbiát. Sőt a mai Szerbia Vajdaságában magában is ugyanolyan sorsa van a történelmi, a több, mint ezer éve ott élő magyarságnak, mint Koszovóban az albánoknak. A különbség csak az, hogy ott az albánok voltak a jövevények és a vajdaságban a szerbek azok. Saját történelmi hazánkban vermelik a magyar őslakosságot azok, akik futottak a török invázió elől, azok, akiket befogadott a magyarság, most ugyan ezzek temetnek bennünket. A szomszédos országok magyarságának csak megnyomorított mesterségesen elnyomorított élet jut osztályrészül. Naponta fojtogatják szellemi képességeiket, naponta meggyalázzák őket emberi méltóságukban, naponta fojtják torkukra a magyar szót. A kínzások és gyilkosságok is jelen voltak a 79 év mindegyikében. A magyarság megsemmisítését már 50 százalékban végre is hajtották és a másik 50 százaléka a genocidnak most van folyamatban. A utóbbi törvényszerűleg könnyebben megy majd nekik. 79 éve szinte zavartalanul háborítatlanul a módok különböző fokain semmisítik a magyarságot. A koszovói történet az összes borzalmával együtt csak egy epizódja lehetne a magyar tragédiának, mely nem egy, de 4 országban folyik, sokszor koordináltan. A mi magyarjaink esetében a térség demográfiai helyzete is a magyarság ellen alakult, szemben Koszovó esetével. Itt a magyarság már régóta csökken és menekül kifelé. Nem célunk kisebbíteni a koszovói szituációt, de nálunk a magyarok már 79 éve menekülnek, itt a magyarokat a világ szégyenére már 79 éve gyilkolják, mégis elkerüli ez a tény a NATO figyelmét. Azért van ez talán, mert a történelmi magyarság oly sokat tett a NATO elődállamáért a történelem folyamán? Szerbiának magának rosszabb a priusza a történelmi magyarsággal szemben, mint a koszovói albánokkal. Az elmúlt 79 évben Szerbia "sikeresen" megsemmisítette a magyarság nagyobb részét a mai Szerbia területén. A másik 3 köztársaságban pedig a helyzet még ennél is rosszabb: a románok elűzték, meggyilkolták vagy más utón megsemmisítették az erdélyi magyarság felét, a másik felére pedig úgy rátelepűltek, hogy azoknak napjainkban nyomják ki utolsó leheletüket. A szlovákok még 1920-ban - még ők maguk is, - túl soknak találták a trianoni juttatást, ma már viszont a Dunát is eltérítik a megmaradt Magyarországtól, és egypár évtizede égbekiáltó módon átpasszoltak egy volt magyar föld-darabot az ukránoknak, akiket ugyan akkor olyannyira megihlettek, hogy azok borzalmas vérengzésbe is kezdtek, és csupán 44 év alatt utolérték, vagy talán túl is haladták a szlovákokat a magyarság irtásában, elnyomorításában és rátelepülésé- ben. Teljesen elképesztő, hogy a magyarságnak ezekben az utódállamokban még egy egyeteme sem engedélyezett. Ilyesmi megengedhetetlen lenne még akkor is, ha Magyarországnak nem lennének történelmi érdemei, intellektuális excellenciája. A mindenkori magyar kormányoknak feltétel nélkül programjukba kell venniük, sőt a magyar (új) alkotmányba kell foglalniuk, hogy az igazságtalanul elcsatolt több milliós, sokat szenvedett magyarságnak, békés magyar életkörülményeket követel, mindezt önrendelkezéssel és azzal a céllal, hogy ez a magyarság megmaradhasson magyarnak. Micsoda magyarok lennénk mi, ha nem mernénk felemelni szavunkat a magyar testvéreinkért? A NATO ráemeli bombáit a szerbekre az albánokért, mialatt mi magunk más irányba nézünk és jól megjátszuk a félkegyelműt, mialatt szisztematikusan semmisítikmeg testvéreinket Romániában, Szlovákiában, Szerbiában és most már Ukrajnában is. A genocide már 79 éve folyik, napjainkban is megállás nélkül. Milyen fajta korcsuk magyarokká fajultunk mi, ha még hang sem jön ki torkunkon testvéreinkért? Ha még gondolni sincs mer- szünk rájuk, mert attól félünk, hogy gondolataink láthatóvá válnak. Talán még az álmainkat is titkoljuk másoktól? Ha valóban ilyenek vagyunk, akkor őseink biztosan forognak sírjaikban, mert ők hiába haltak értünk, utódokért, Európáért és a kereszténységért (Lásd IV. Béla levele a' pápához.) Péterváry Miklós
