Amerikai Magyar Szó, 1999. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)

1999-04-01 / 13. szám

Thursday, April 1, 1999 Amerikai Magyar Szó 9. A hímes tojás "sajátosan" magyar Régi húsvétok emlékét idézi a költő Egyházi szoká­sokra, népi hagyományokra gondol, melyek lassan elhal­ványulnak, feledésbe men­nek. A húsvét kezdettől fogva a kereszténység leg­szebb napja, a feltámadás és megváltás ünnepe. A régi magyar egyházakban szokás volt, hogy bibliai eseménye­ket megjelenítettek, sőt az egész feltámadás történetét adták elő. Erre utal már a pécsi egyházmegye 1499-i misekönyve. Nagy értékű számunkra a csíksomlyói gimnázium növendékei elő­adásában elhangzott passió­játék a XVIII. század elejé­ről. A húsvét napján szokásos bárány-, kalács-, tojás-szente­lésnek jelképi értelme van: a tálba tett piros tojással kö­rülrakott sonkát, kalácsot kis térítővel letakarva viszik a templomba,, hogy a pap megszentelje. A vallási szo­kások népi szokásokkal bő­vültek az évszázadok során, de a szép összetartó erőt is tükröző hagyományok őrzői inkább csak a vidék, a falvak népe maradt. Mátkatál, ko- mázás, határjárás, kakasnya- kazás, harmatszedés csak szavakban él - új szokások születtek, változott körülmé­nyek között, de a húsvét azért a feltámadást a termé­szet újjáéledésének ígéretét hordozza magában. A tovább élő régi szokás, a piros tojás festése, ajándéko­zása. Valószínű, hogy a né­metektől vettük át, de maga a tojásfestés, a "hímes" tojás sajátosan magyar lett. A fes­tésben, a színekben, a vona­lak vezetésében kifejeződik a magyar lélék egyénisége mű­vészi ízlése. A szebbnél szebb tojásokat festik, kar­colják, a legélénkebb a szé­kelyeké. Díszíti az ünnepi asztalt és jutalma a húsvét hétfőn öntözésre érkező le­génynek is. A húsvéti ünnepek fősze­replője kétségkívül a tojás, amit országonként más-más állat "hoz." Az olasz gyer­mekeknek nem a nyúl hozza, ők maguk választják ki az üzletben szüleik kíséretében. Svájcban a kakukk hozza az ajándékokat. Elzászban a gólya. A német Hessen tar­tományban a róka, a szá­szoknál a kakas. A kutatások az első nyomokra 1682-ben akadtak, amikor G. Frank nevű gyógyszerész írt először arról, hogy a nyuszi hozza a tojásokat és a kertben rejti el a gyerekek számára. A bárány legyen hiba nélkül Nagyobb ünnepeinknek hosszú évszázadok alatt ala­kultak ki hagymányai, me­lyek színesítették a keresz­tény vallás által előírt köte­lességeket. Mivel az archai­kus, természethez kötődő szokások mélyen gyökereztek az emberiségben, a keresz­tény vallás a konfliktusokat elkerülendő a nagyobb ünne­peket az ősi ünnepek idő­pontjához igazította. A hosszú tél után a tavaszi napéjegyenlőség ideje tavasz­kezdő pont volt, ezért a hús- vétot, Jézus feltámadásának időpontját ehhez a dátumhoz igazították. Igaz, az elfogad­tatás nem ment könnyen, még az ősegyházban is viták dúltak az időpont körül. Tény, hogy Jézus szenvedés­történetének időpontja pon­tosan nem ismert, így meg­egyezés tárgya volt az ünnep dátuma. Kezdetben nehézsé­get jelentett.az is, hogy míg a zsidók az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek pé- szachkor addig a keresztény­ség Jézus feltámadásával új tartalommal töltötte meg az ünnepet. A húsvét napját századokon át tartó vita után a niceai zsinaton rögzítették, 325-ben: a tavaszi napéj­egyenlőséget követő holdtöl­te utáni vasárnap. Ha a holdtölte egybeesik március 21-ével, akkor a következő holdtölte a húsvéti hold. így legkorábban március 22-én, legkésőbb április 25-én lehet húsvét. mivel a hosszú böjt után a disznóölésből megamaradt füstölt húsok húsvétig eláll­tak. Az Ószövetség rituáléjá­ra emlékeztet, hogy úgy fo­gyasztják a sonkát," hogy csontot nem törjenek benne." Hozzá tormát esznek, ami­nek részint gonoszűző erőt tulajdonítanak, részben távol tartja a gyomorgörcsöt. A tojás az újjászületés jelképe. Nem hiányzik a terített asz­talról a bejgli és a kalács sem. Jézus feltámadását a nagy- szombati körmenet kereté­ben ünnepli a hívő ember. Régente a körmenet hajnal­ban volt, később áttették az esti órákra. A körmenetre ismét megszólaltak a nagy­csütörtökön elnémult haran­gok. meg a tűznél sült húst és kovasztalan kenyeret, vad salátával." Húsvéthétfőn különösen a németlakta vidéken ma is él a határkerülés egy sajátságos szokása az emmausjárás. Nevét a Lukács evangéliumá­ban szereplő emmausi tanít­ványoktól kapta. A falvak népe felpakol mindenféle finomságot és kimegy a falu szélén lévő borospincékhez, ahol vendéget fogadnak és sokáig mulatoznak. A húsvétot követő hét a fehérhét, befejezője Fehér­vasárnap. Görögkatolikusok­nál fényeshét a neve. A hét szerdája a forgószerda, vagy szárazszerda, régente az ünnep nyolcadát megtartva nem dolgoztak. Péntek neve ebijesztő péntek, ekkor még Húsvétvasárnap sajátos ét­rend kerül az asztalra. Áldo­zati étel a bárány. Az ószö­vetségi zsidók is ezt fogyasz­tották keserű salátával és kovásztalan kenyérrel. Az exodusban ezt olvashat­juk:.".... a bárány legyen hiba nélkül... És akkor ölje le az Izrael fiainak sokasága este­felé... és azon éjjel egyék a maradék pászkát ették. Fehérvasárnapot kishúsvét néven emlegetik. Sajátos szo­kás a komatál küldése. Legé­nyek vagy leányok küldik egymásnak barátság jeléül, melyet a következő rigmus kíséretében adják át: "Koma tálat kaptam, Föl is aranyoz­tam, Koma küldi komának, Koma váltsa magának." Hanko Ildikó A húsvét szó a böjti tilalom elmúltát jelenti. A nagyböjti időszak régente sokkal szi­gorúbb megkötéséket jelen­tett. Nagyszombatra a legtöbb házat kitakarítják, megfőzik a hagyományos ételeket. A sonka a paraszti élet rendje szerint vált húsvéti étellé, Húsvét Nagypénteken délután, sötét felhők szálltak A Golgota hegytetőn, a keresztek már álltak. Két lator közt függött, Jézus a kereszten, Hogy az emberiség bűneiért, ott megszenvedjen. Ő ártatlanul, önzetlenül vállalt kereszt-halált értünk, Pedig a bűneinkért nekünk kellett volna a halált elszenvednünk. Jézus halálával adott példát, a hű szeretetnek, Hogy legyen fogalma a szeretetről, majdan az embernek. A holtan függő Jézust, néhányan nevették, Hogy örökre meghalt, tévesen azt hitték. De amikor harmadnap, jött a Húsvét napja Jézus ismét életre kelt a rideg barlangban. Jézus ott örökre legyőzte a halált és a világ felismerte, az igaz Isten fiát. így jöttek rá, hogy Jézus az ég és föld királya, Aki ismét jönni fog majd a földi világra. .* Tibor Fábián A képeslapok az 1940-es évekből

Next

/
Thumbnails
Contents