Amerikai Magyar Szó, 1998. július-december (52. évfolyam, 26-47. szám)
1998-10-01 / 36. szám
Thursday, Oct. 1, 1998 Amerikai Magyar Szó 3. Dr. Bán Ervin. A függetlenségért A magyar történelemben, mint más országok történetében is, számos lázadás, fölkelés volt. Nagy fegyveres mozgalom pedig, amelyre a külföld is felfigyelt, három. Idén a sorban másodiknak a százötvenedik évfordulóját ünnepeljük. Hogyan ítéli meg az elsőt, a másodikat, a harmadikat a magyar közgondolkodás és történetírás? Eléggé különbözően. Általánosnak mondható az egyetértés Rákóczi szabadságharcának megítélésében. Akik gondolkodtak vagy írtak róla, jogosnak és tiszteletre méltónak ítélték. A "nem kellett volna..." megjegyzést egyetlen szerzőnél sem olvastam, egyetlen szónoktól sem hallottam. Mindenki magyar büszkeséggel emlegette, emlegeti a győzelmeit, szomorúsággal a veszteségeit. (Nem változtat rajta az az újabb néhány írás, amely a francia hadiszerencsétől való függésre hívja fel a figyelmet.) A mindig, valamennyire még ma is Habs- burg-barát klérus is tiszteli. Érthető. Rákóczi Ferenc vallásos katolikus volt, akit példaként lehet a hívek elé állítani, fegyvertársai nagyrészt katolikus főúrak, a szabadságharc nem fenyegette az egyház érdekeit. A fejedelem Rodostóból hazatért hamvait székesegyház fogadta be. A kuruc szabadságharc nem végződött teljes vereséggel; a szatmári békében a császár engedményeket tett a nemességnek, s a pórnép helyzete is javult - igaz, nagyon keveset - a nyolc évi harc eredményeként. Ennek a szabadságháborúnak a megítélésében tehát nemzeti véleményegységről beszélhetünk. Az a megbotránkozás, amely Szekfü Gyulá A száműzött Rákóczi című könyvét fogadta, úri kekeckedésvolt. Szekfü a Magyar történetben pozitív értékelést ad Rákócziról és kurucairól. Herczeg Ferenc történelmi regényeiből azt olvashatjuk ki, hogy arra a szabadságharcra a hazai németség is tisztelettel emlékezik. A tisztelet egységét zavarta ugyan egy kicsit az utókor néhány meggondolatlansága. Thali Kálmán irodalmi csínytevése, a kuruc időket idéző giccses dalok, olvasmányok.... Egy vidéki szerzetesgimnázium cserkészcsapata Koháry István nevét vette fel, viseli ma is - a labanc grófét, aki császári csapatokat vezényelt Rákóczi szabadságharcosai ellen. Mást észlelhetünk 1848 megítélésében. A Monarchia félévszázadában átlós ellentét volt a társadalom és a hivatalosság között. Nemzeti érvényű döntést 1918 után kellett hozni, amikor az ország megszabadult az osztrák tróntól, független lett. A hangadó dzsentroid rétegek kuruckod- va lelkesedtek 1848-ért vagy inkább azért a legendáért, amelyet ők költöttek hozzá. Nyugati tájékozódású, európai gondolkodású ellenzékük a maga polgári előzményét látta március 15-ében és a szabadságharcban. De maradtak Habsburg-hívők, akik az emlék iránti bizalmatlanságot éreztek és gerjesztettek. Jórészt ilyenek voltak a "magas" katolikus körök. Főleg Kossuth népszerűsége idegesítette őket. Olyan városokban, amelyekben erős volt a papság jelenléte, például némelyik püspöki székhelyen, nem neveztek el Kossuthról és támogatóiról közterületet, intézményt 1945 előtt. A Horthy-korszak második felében fölülkerekedett a korideológia labanc irányzata. A kiadványokban erősödött a Kossuth-örökség- gel és a függetlenségi hagyományokkal szembeni kritikus, sőt helyenként elítélő hang, s ez belekerült a tankönyvekbe is. (Valószínűleg volt benne része Hóman Bálintnak.) Melyikoldalnakmennyiben volt igaza? Az igazságot legtalálóbban az akkor még Habsburg-barát Szekfű Gyula írta meg a Magyar történetben:Magyarországot 1848 végén osztrák katonai agresszió érte, védekezni kellett, nem lehetett elmélkedni, hogy harcolunk vagy nem harcolunk. A szabadság- harc nemesi vezetése jóné- hány politikai és taktikai hibát követett el, de a fegyveres konfrontáció bűne mindenestől a támadó lelkiismeretét (volt?) terheli. Ha nem az ostoba Bécs, hanem az angol birodalom lett volna a gyarmattartó, már 1848- ban megtörténik a kiegyezés, elmarad a háború - ám az osztrák uralkodó rendből teljesen hiányzott az angolok intelligenciája. 1945-ban parancsszóval elhallgattatták a labancokat. 1990-ben megszólaltak megint. Olvashattunk Kossuth "felelőtlenségéről". Az Új Ember katolikus hetilapban megjelent olyan írás, amely szerint esztelenség volt a szabadságharc, anélkül nem kellett volna az aradi tizenháromnak meghalnia. Egy másik cikk dicsérte azokat, akik el akarták szakítani az országot a birodalomtól. (A pusztító birodalomtól. 1847- ben a bécsi francia követ azt írta főnökének: "Ausztriának nincs létjogosultsága." "L’Autriche n’a pas raison d’etre.") Végül: 1956. Abban közös a sorsa az elődjének vallott márciussal, hogy a reá való emlékezés kétféle. De másként, mint a szabadságharcé. A jobboldal vállalja - de nem magát a forradalmat, csak annak jobbszárnyát, tulajdonképpen a felkelés fedezékében készülődő konzervétrv restaurációt, amely az 1944 vagy 1938 előtti állapotokat szerette volna visszaállítani. Ünnepi szónoklataikból kiérzik ezt az olyan polgártársaink, akik ismerték a Horthy-vilá- got. Orbán Viktor bészédét, amelyet Nagy Imre újratemetésén mondott el, a demokratikus sajtó úgy értelmezi, hogy ő nem vállal semmi közösséget azokkal a vértanúkkal, mert kommunisták voltak. A konzervatívok nem szavazták meg a parlamentben a Nagy Imre- emléktörvényt, nem vettek részt a Maiéter Pál emlékére tartott évfordulós tisztelgésen. Az Új Magyarország konzervatív napilap még Bibó Istvánról is közölt fitymáló cikket, pedig ő igazán nem volt kommunista. Kik állnak vélük szemben? Nem a Horn-együttes,nem az MSZP. Hanem a közöny. Korunk átlagemberét - idehaza és külföldön - nem nagyon érdekli a múlt. A mai magyar lakosság nagyobbik felének nincs ötvenhatos élménye: nem élt még akkor, vagy kisgyerek volt. Ha érdeklődne is, elúnná azokat a szónoklatokat, ellentmondó magyarázatokat, amelyeket az akkori eseményekről hall. Pár éve, az október 23-i ün- folytatás a 6. oldalon MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE Amerikai Tanács A Magyarok Világszövetségének zárónyilatkozata A Magyarok Világszövetsége küldöttgyűlése javasolja, hogy a határon túl élő magyar nemzeti közösségeket építsék be a Magyar Köztársaság jogrendjébe, teremtsék meg a nemzeti összetartozás államjogi formáit - tartalmazza a testület legutóbbi ülésének zárónyilatkozata. A közlemény szerint az MVSZ fennállásának 60. évfordulója alkalmából augusztus utolsó napjaiban ülésező küldöttgyűlés indítványozza Magyarország kormányának, hogy gyorsított eljárással adja meg a magyar állampolgárságot mindazoknak a magyaroknak akik Lettország Szovjetunióból történő kiválása után hontalanná váltak. A testület megismétli, hogy az MVSZ valamennyi illetékes magyar és nemzetközi fórumon tiltakozik "a magyarság erőszakos asszimilációjának minden formája ellen". Kezdeményezi, hogy a Kazahsztánba szakadt magyarokat telepítsék vissza Magyarországra, illetve szülőföldjükre, és kéri a magyar kormányt, hogy járjon el Ukrajnánál a Kárpátaljára visszatérni kívánó magyarok visszahonosítása érdekében. A küldöttgyűlés elutasítja a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás tervezett korlátozásának gondolatát is, és kéri a magyar kormányt, hogy a magyar-ukrán alapszerződés keretében lépjen fel ennek megakadályozására. A testület felemeli a szavát a szlovákiai katolikus magyar püspökség létrehozásáért, hogy eképpen "akadályozza meg a szlovákiai római katolikus magyarok vallásos eszközzel zajló erőltetett asszimilációját". Az ülésen megbízták a szövetség elnökségét, hogy folyamodjon minden nemzetközi fórumon támogatásért az erdélyi Bolyai Egyetem visszaállítása érdekében. Szorgalmazzák továbbá az erdélyi magyar egyházi, közösségi és magánjavak teljes körű viszaszolgáltatását. A küldöttgyűlés mindezek mellett még indítványozza annak lehetőségét, hogy a Duna televízió műsora az amerikai kontinensen is elérhető legyen. Az államalapításunk 1000. évfordulója tiszteletére, a 2000. esztendőben meghirdetik az idegenbeszakadt magyarok számára a Hazatérés esztendeje elnevezésű nemzeti zarándoklatot, amely ünnepi alkalmat teremt a "hazatérésre" az anyaország, illetve az utódállamok területére. További információ: Bika Julianna, 21 Spinnaker Lane, New Orleans, LA 70124 Tel:504-286-1487 folytatás az 1. oldalról VÁLSÁGRA UTALHAT— a községek harmada, Vasban fele tartozik e körbe. Ugyanakkor a tízezernél kevesebb lakosú települések közül csaknem 1400-ban a képviselő-testületi mandátumra pályázók száma alacsonyabb a szükségesnél. Ha október 18-án valahol mégsem lesz választás, a polgárok legközelebb április 18át követően járulhatnak csak az urnákhoz. "A magyar nép védelmében" Péterváry Miklós könyve Kemény kötésben, magyarországi kiadásban: * $ 12.50 (USA és kanadai postázással) Megrendelhető Amerikai Magyar Szó 130 E 16th SL New York, N.Y. 10003 # A teljes bevétel az elcsatolt területeken élő magyar :írók, zeneszerzők és színészek javára kerül átutalásra.
