Amerikai Magyar Szó, 1998. július-december (52. évfolyam, 26-47. szám)
1998-09-03 / 32. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai * Ara: 75 cent VOL. LII. No. 32. Thursday, Sep. 3, 1998 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Magyar egyetem (Erdélyben vagy bárhol) Ismét pánik a tőzsdén MOSZKVA. Augusztus 27-én az orosz központi bank feladta a rubel védelmét. Az orosz események hatására világszerte visszaestek a tőzsdei árfolyamok. A rubel mélyrepülésének megállítását az új kormány megalakulásától remélik Moszkvában. A tőzsdei index 14 százalékkal esett vissza. A moszkvai önkormányzat hivatalos közlése szerint az import élelmiszerek ára az elmúlt napokban 7-45 százalékkal emelkedett. Márpedig a kenyér, a'tej és még egy-két árúféle kivételével jóformán minden élelmiszer külföldről származik Augusztus 27-én Csernomirgyin kijelölt miniszterelnök a Nemzetközi Valutalap ügyvezető igazgatójával is megvitatta a a helyzetet - nem kért további hiteleket. Az IMF-vezető megértéssel fogadta a vázolt programot és jóváhagyta a korábban jóváhagyott 22,6 milliárd dolláros segélycsomag további folyósítását. Rizskov, az állami duma első elnökhelyettese sajtóértekezleten közölte; erősíteni kell a gazdaságban az állam befolyását. Visszaállamosítani a hadiipari nagyüzemeket, kis- és középbankokat, támogatni és védelemben részésíteni a hazai ipart. Budapesten, története során második legnagyobb zuhanását élte meg a tőzsde; az index zárásra 14 százalékot esett. Járai Zsigmond pénzügyminiszter a magyarországi pénz- és tőkepiacot sújtó oroszországi válság okait három csoportba sorolta. Egyrészt a fejlődő országok krízise, amely tavaly Hongkongban kezdődött, Tokió után ele'rte Moszkvát is, ami a külföldi befeketetők kivonulását eredményezte, másrészt kedvezőtlenül hatott az orosz gazdaságra a nyersolaj világpiaci árának csökkenése. Orbán Viktor miniszterelnök augusztus 29-én bejelentette, október elsejétől a kormány a jegybankkal egyetértésben 0,7 százalékra mérsékli a forint csúszó leértékelésének havi ütemét. Augusztus 31-én Clinton elnök Moszkvába repült. Függőben a nyugdíjemelés BUDAPEST. Még nem tudni, hogy a jelenlegi törvényeknek megfelelően jövőre 6-7 százalékkal nő-e a nyugdíjak reálértéke, vagy - ahogy azt a pénzügyi tárca javasolja - csupán 1-2 százalékkal, így mérsékelve 40-50 milliárd forinttal az állam- háztartás jövő évi kiadásait. A pénzügyi tárca hajlana a nyugdíjtörvény módosítására, ha ezt legalább az egyik szociális partner támogatná, ám ez elől a szakszervezetek elzárkóznak, s a munkaadók sem támogatják a javaslatot. A Pénzügyminisztérium tervei szerint már jövőre bevezetnék a vegyes indexálást, így a várható 18-20 százalék helyett 15 százalékos nyugdíjemelésre számíthatnak az érintettek, 13 százalékos éves infláció mellett. Ezen újság oldalain sok mindent javasoltunk már. Okkal feltételezzük, hogy nem hiába írunk a magyarság viselt és viselendő dolgairól. Még úgy is hisz- szük ezt, hogy gyakran érezzük ütközéseink ellenállásait a buta kőfalaknál. Ilyen természetű az erdélyi magyar egyetem, és általában az elcsatolt magyarság helyzetének kérdése is. Az elmúlt 78 év nagy részében a megajándékozott országoknak hang, zaja és kiállási szempontból sikerült lerohanni a mindenkori Magyarországot, és sokszor kétes értékű vezetőit a víz alatt tartani. A mi célunk feltétlen nem kardjaink csör- tetése, ellenkezőleg, célunk az állóvízből való kijutás, és, hogy végre tiszta vizet láthassunk a pohárban az állandó kerülgetések helyett, a macska és a forró kása stílusában. Mi hivei vagyunk egy kinyilatkoztatott, nyílt programnak, fenyegetések nélkül, de abszolút elkötelezettséggel , amely az elcsatolt kb.ötmillió magyar helyzetét, földjének státuszát hivatott megoldani. Ha ezt az Európai Unión belül tehetjük meg, az nagyszerű (!), de erre nem várunk, mert nem várhatunk. Az eddigi várakozások is nagyon költségesek voltak már. Az emberi, kisebbségi annyiszor és sok helyen deklarált jogokban ez a kb. ötmilliós magyarság, az elmúlt 78 évben, nem részesült. Elég, ami elég, és attól függetlenül, hogy hogyan és milyen tervek és manipulációk alapján hozták létre a nyugati hatalmak Trianont és azokat a határokat. Ezek a jogok kijárnak ennek az öt millós magyarságnak függetlenül attól, hogy a mostani nyugati hatalmak mennyire félnek a határok megbclygaíasatól, és ezáltal azokat öröknek e§ szentnek szeretnék deklarálni, ( még úgy is, hogy nekik semmi más nem tűnik szentnek ezeken a határokon kívül). Ezen jogok biztosítását nem lehet tovább halasztgat- ni, ez már 1920-ban, 1920-tól kijárt a magyarságnak. Nem lehet helye kertelésnek, mellébeszélésnek, politikai meggondolásoknak. Ezt így félreérthetetlenül, nyíltan deklarálnia kell az új magyar kormánynak. Ha tompítani a- karnak tegyék hozzá, hogy mindezt békés úton akarják elérni, így a beütemezés módozatairól lehetséges a tárgyalás. Hogy az ördögbe lehet szó egyáltalán pl. Románia EU- tagságáról, (attól függetlenül, hogy ez nem Magyarországon múlik), amikor az emberkék még egy magyar egyetemet is elleneznek, és még ebben is vonszolják a lábaikat. Tény az hogy 2-2 1/2 millió magyar lakosnak legalább 10 nagyméretű egyetemnek kellene már, (rég) lennie. A magyarság önrendelkezési jogát pedig megkésve, de legalább mostantól folyamatosan be kell ütemezni: saját önkormányzatokat, az alsóbb oktatási intézmények kiszélesítését, a színvonalak állandó emelését folyamatosan biztosítani kell. Még a kegyetlennek tartott autokratikus római birodalom is gondoskodott még a rabszolgáiról is. A birodalomépítés még akkor is kötelezettségekkel is járt. A vad primitív álmok egyedül nem elégségesek. Manapság a hatalomépítés kötelezettségeihez hozzátartozik az állampolgárokról való (gondoskodás, a kisebbségi jogok, biztosítása és még egyf% más dolog is. Remélnénk, “%>gy ez a kormány ■1 *** elég bátor lesz megfújni ezt az ébresztőt. Mialatt Budapesten hallgattam, a tévén, a külügyminiszter kínos gügyögését, és a szomszédos köztársaságok kisebbségi küldöttek zavarát figyeltem, a fenti perverz gondolatok jutottak az e- szembe. A tehetetlenség rettenetesen gyötört, reméltem, hogy a félmondatokból , az összemorzsolt gondolatokból valaki, mégis ,végül is kinyögi majd, hogy mi magyarok mit is akarunk. Remélem, a kisebbségi magyar vezetők, ezek után, megtudták, hogy milyen is lesz a magyar külpolitika. Isten látja lelkünket, mi itt, vagy akárhol, nem akarjuk elrontani Magyarország EU- tagságát. Sok okból nem. Talán különösen azért nem, mert ha már olyan hithű tagok voltunk ezer évig, ha már ezen idő alatt olyan nagy számban pusztultunk értük, most ennyi idő elteltével szaladjunk már tovább ezen túlméretezett befektetésünk után. Még akkor is, hogy most már, általuk is, megfogyatkoztatva, szétdaraboltan nekünk nagyobb szükségünk van rájuk, mint nekik miránk. Hallgatván a tévédiskurzust valahogy tekervénye- sen tűnt, úgy tűnt, hogy ha mi magyarok egyáltalán akarunk valamit, csak akkor akarjuk azt, ha azt ők is akarják. Vagy talán akkor sem, ha még náluk a kétségnek még az árnyéka is fennáll, és úgy találják, hogy túl sok az, amit mi akarunk, (né mi iróniával). Lényegében az egyetem óhajának kivételével semmit sem neveztek meg. Most is, mint mindig, az elmúlt 78 évben mindent a szomszédos köztársaságok nem létező kegyelmére bízunk .holott az EU-n belül és kívül, esetünkben eldugva bár, vannak bizonyos emberi és kisebbségi, (és egyéb), jogok. Ha ez nem így lenne, vagy nem hihetnénk ebben, akkor miért nem szidjuk elkeseredésünkben azokat, akik Trianont összehozták, ahelyett, hogy paktálunk velük? Ha már úgy is reménytelen! Lehet-e az, hogy a volt revizionistákkal egyetemben mi is hiszünk a lehetetlenben, vagy csak, mint ők, egyszerűen rosszul próbálunk megoldást találni? Rossz asszociációval? Csak ellenkező előjellel: akkor túl pozitívan, most pedig túl negatívan, de egyformán a két szék közé esünk majd. Vagy csak egyszerűen nincs merszünk napvilágra hozni, hogy mit is akarunk? Azt akarjuk, ami nekünk és mindenkinek kijár. Végre is nevezzük nevén a dolgokat, mert nincs szégyellniva- lónk. Ettől nincs deviáció. Egyáltalán Péterváry Miklós
