Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)

1998-03-26 / 12. szám

VOL. LII. No. 12. Thursday, March 26, 1998 ISSN 0194 7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 —■' : ————— " -■ '-'MM—■ ■■■""-■I- ■ ■ ■ 11"— ===-■- " '■ ■' —= Az elherdált évek Értelmetlen és tragikus következményekkel jár, ha a házunkra hitelt veszünk fel, és azt a mindennapi élet költségeire és "adakozásra" fordítjuk. Pontosan ezt tette a "rendszerváltás" előtt az előző kormány. (Ezt most a jelen stílusban, a "tapintatos­ság" magaslatán fejeztük ki, pontosan úgy, ahogy az illik ma Magyarországon). A tény viszont az, hogy a Szovjetu­nió nagyhatalmat játszott a csatlós országok költségén, és könnyű volt Kádárt táncra kérni, hiszen ők szülték őt, "mint fény az árnyat". (Ma­dách) Az is tény szintén, hogy a nyugatot is könnyű volt tánc­ba vinni, mivel terveik voltak/ és a kölcsönök jól illettek ezekbe a tervekbe. Persze az "akkori" magyar rendszer nem tudta mire táncolnak, a ritmus jónak tűnt, a pénzek befolytak, - igaz ugyanúgy el is folytak -, Castro-nak is jutott óriásda­ru meg miegymás, a szovje­teknek is, a dicsőség sem volt megvetendő. A magyar­ság bölcs apja a mozgalmi évek tapasztalataiból egyszer csak érzte, hogy szorít a cipő, sőt mi több, mindenki elkezdte eldobálni a lábbeli­jét is. A "rendszerváltás" után ideje lett volna rendezni a közös dolgokat, elvégre is a nyugat elérte azt amit akart. Sőt álomszerűén elérte azt. Soha nem is gondoltak arra, hogy a hitelezett pénz vissza is kerülhet, és nem is ez volt a cél. Nyugaton jól tudják^ szállításért fizetni kell. A vetésért a fizetség az aratás. Ekkor az aratás már meg­volt. Magyarország ugyan nem volt a vetőmag, de talaj az igen, és a földhasználatért is fizetni szokás. Még akkor is ha a tulajdonos tudat­lan. A dolgok elévülnek, az volt az alkalom. Mi több, azok az idők történelmi alkalmat adtak volna, ha lett volna kinek. Szükség is volt rá, mert az ország talán IV. Béla idejében sem volt siral­masabb állapotban. IV. Bélák helyett öntelt percem­berkék kéjelgései folytak. Ezeknek az emberkéknek még a tudatlanságuk sem lehet kifogás, mert sokan a rendelkezésükre álltak és részleteiben ki is fejtették, hogy itt az idő, a kétszeri aratás túl sok egy tőről. Ha ők igen, de az ország nem tud Csekonics gróffá vedleni, hogy vannak fontosabb dol­gok is mint a kamatok fizeté­se attól függetlenül, hogy az akkori vagy kissé későbbi pénzügyminiszter kijelentet­te: a kamatok fizetése a leg­fontosabb tennivalója. Jöttek is a dicséretek, híztak a pá­vák, és jó volt a hangulat a rokoni, baráti körökben. Szólamok ritmusától zen­gett az ország, de a sötét felhők nem (hogy felszakad- takvolna, hanem sűrűsödtek. 1994-ben felmerült a kérdés: kell a rossz? Minden ma­gyar bosszús volt és méltán elégedetlen. Ilyen állapotban még lányt sem szabad válasz­tani, nemhogy pártot. De ők erősködtek: nem ment elő­ször, de menni fog másod­szor. Alapja ugyan az egész­nek nem volt, mert miért lenne valami jó másodszor, ha már először is szaga volt. Mégis kitettek magukért. Szó szerint. Csak magukért. Még lehetett volna menteni a menthetőt, ők megtalálták a legjobb menhelyet. Az or­szág most már nemcsak a- nyagiakban áll siralmasan, a törökök kiverése után az álla­potok nagyon sivárak, de jobbak voltak. Akkor lega­lább csak kopottság és sze­génység volt, ahogy azt a korabeli külföldiek megírták. Az ő négy évük alatt túlad­tak a magyar nép szegényes vagyonún úgy, hogy az adós­ságnak is csak a nyomát ü- tötték. Az adósság ugyan vagy 4 milliárddal kevesebb, de most már nincs meg a ház, amelyre a hitelt felvet­ték. A hitel fedezetlen. A háznak az értéke is többszö­röse volt a befolyt összegnek, így csak elkótyavetyélésről beszélhetünk. Mire esik vissza a magyar nép, ha semmije nem ma­radt. Talán ledolgozza az adósságát? A nép ki van szolgáltatva azoknak, akik csak a haszonért jöttek az országba. Sajnos ez most már nem is lehet másképp, ez a természete a dolognak. A Villamos Művek, a Tele­fon Vállalat, a Gázművek és a lista végtelen, mind emelik majd az árakat az inflációval, és azon felül, attól függetle­nül, hogy a fizetések tudják-e fedezni a lakosság kiadásait. Ha ez nem fog menni, kivo­nulnak. Leírják a vesztesége­ket és valakik, mások újra kezdik. Ebből áll majd a mu­latságuk. Átjáróház lesz az ország és minden körrel lejjebb csú­szik. Országépítés és ország­rombolás különböző fogal­makat fedeznek. Amikor ez a jelenlegi kormány kiadja a MATÁV részvényeket egy amerikai bróker cégnek áru­sítás céljából, azok akik meg­veszik, hasznot várnak, és magasabb tőzsdei árat a jö­vőben. Ezek viszont nem jönnek be magasabb haszon nélkül. Egy vállalatnak pro­dukálnia kell ugyanúgy, ahogy egy kormánynak pro­dukálnia kellene. A kormány jövedelmi for­rásai is rendezetlenek, ahogy ezalatt a 4 év alatt minden más is az. Rendszertelenül, bizonytalanul rázódnak össze a költségvetés fedezetei. Eddig ott voltak a privatizá­ciós bevételek, ez nem lesz többé. Jön majd a sajtolás, és szokásosan azoktól, akik a legkevésbé tudják elviselni. A bűnözés megfékezésére, a korrupció felszámolására valahogy az elmúlt 4 évben nem volt se pénz, se energia, se elkötelezettség. Pedig ezek a dolgok olyanok mint a levegő: szükségesek a léte­zéshez, alapfeltételek az élet­hez. A külpolitika ideákon, hamis ideákon alapul. Ötlet­szerűen nem lehet külpoliti­kát művelni. Egy jó külpoliti­kának a kezdete az átgon­doltság. Azért mert egyesek­nek valami jól hangzik, abból nem sokat nyer a 3 millió kisebbségi magyar. Vagy ha odadobjuk őket koncként, attól nem oldódnak meg, sőt nem is csökkennek a problé­mák velük. Egyébként a kisebbségi Mennyi vizet ihat a magyar {még)? A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer felső szakasza Dunacsún, Dunakiliti, gátak, tárolók, fióktárolók, duzzasz­tók, csúcsra járatás, vízmegosztás, telek-kisajátítás, árvízvéde­lem. Záporoznak ránk a Bős-Nagymaros címszóval még 1977- ben elkezdődött szerencsétlen történet helynevei, kulcsszavai és kifejezései. Képzettségünktől, szakértelmünktől, de akár józan paraszti eszünktől függően egyikünk többet, másikunk kevesebbet ért belőlük. Nagy/hatalmas összegekről van szó. Ám elsikkadni látszanak a Magyar Tudományos Akadémia szakemberei és más hozzáértők által már régebben elkészített környezti hatástanulmányok, amelyek arra figyelmeztetnek, mindennemű beavatkozások súlyosan veszélyeztetik Közép- Európa legnagyobbnak tartott ivóvízbázisát. A tiszta ivóvíz az idő múlásával, a közeli és a távolabbi jövőben egyaránt mindinkább stratégiai "nyersanyaggá" válik. Izrael, illetve egyes arab országok csillagászati árú és csillagá­szati áron működtethető tengervízsótalanító berendezések segítségével, továbbá az észak-norvég vagy a Grönland környéki vizekről jéghegyek odavontatásával nyernek édes-, azaz ivóvizet. A kormány úgy döntött, hogy március 25-ig mindenképpen meg kell kötni a szlovákokkal a keretszerződést a Duna közös hasznosításáról. S ami a döntés lényege: föl kell építeni - irdatlan pénzért - egy duzzasztóművet, valószínűleg Nagyma­ros vagy Pilismarót térségében. Az SZDSZ a hatásvizsgálatok elvégzését sürgeti, az ellenzék pedig a parlament döntésére szeretné bízni a kérdést, vagy még inkább elnapolni azt a májusi választások utánra. A bölcs latin mondás - navigare necesse est (hajózni pedig muszáj) - az ívóvízre is vonatkoztathatjuk. Inni pedig szüksé­2eS- folytatás a 2. oldalon magyarok ugyanolyan érté­kűek és magyarok/mint mi vagyunk. Ki adja a jogot egy kormánynak, hogy egy gesz­tussal csak leírja őket? Végig mehetnénk minden tevékenységén ennek a kor­mánynak és egy megállapítás mindenre egyaránt alkalmaz­ható lenne: ez a kormány minden megoldását magáért a megoldás folyamatáért tet­te, nem pedig az eredmé­nyért. Ha volt rendszer a kormány működésében az a rendszertelenség rendszere volt, vagyis rendszeresen el­foglalta magát, de mégis minden maradt a régiben, semmit sem sikerült jobbá tennie. Talán azért mert lé­nyegében a 4 év alatt semmi jó sem történt. Péterváry Miklós Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Ára: 75 cent

Next

/
Thumbnails
Contents