Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-03-12 / 10. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 A magyar Szentkorona a washingtoni Kapitóliumban Dr. Bánlaki György washingtoni magyar nagykövet felhívása Precedens nélküli rendezvényre hívja az amerikai magyarság vezetőit és az amerikai társadalmi élet vezető személyeségeit dr. Bánlaki György washingtoni magyar nagykövet: magyar zászló leng majd az amerikai Kapitólimban. A szentkorona visszaadásának 20. évfordulója alkalmából magas rangú amerikai és magyarországi vendégek jelenlétében tartandó ünnepségen március 18-án szerdán délelőtt 9:30-kor a washingtoni Kapitólium épületében, a híres Statuary Hallban kerül kiállításra a magyar szentkorona pontos mása. Az Honor Guard és Band részvételével tartott ünnepségen, melynek házigazdája Tom Lantos magyar származású kongresszusi képviselő, jelen lesz Cyrus Vance, volt külügyminiszter, aki annak idején a koronát Budapestre vívó delegáció vezetője volt. A rendezvény méltó keretet ad majd az 1848-49- es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának látványos megünneplésére is. A kapitóliumi ünnepség napjának délutánján Atlantában, a Carter Múzeum és Könyvtár nevében ünnepség keretében Jimmy Carter volt elnök személyesen veszi át a szentkorona mását, amely ezután az évi 6 millió látogatót fogadó múzeumban kerül állandó kiállításra, mint Carter elnök elnöksége egy kiemelkedő jelentőségű döntésének tárgya. Cyrus Vance jelen lesz ezen a rendezvényen is, amelynek megvalósulását ugyancsak amerikai vállalati szponzorok hozzájárulása segíti. folytatás a 2. oldalon 1848. Március 15. Több mint 100 évvel a törökök kiűzetése és aThököly és Rákóczi szabadságharcok leverése után, a magyarság végre felismerte, hogy többre is képes, mint a XVIII. század nagyobb részében produkálni volt kénytelen. A rettenetes pusztítások a lakosság soraiban, az ország gazdaságában, a lelkekben, a lakosság önbizalmában, szemléletében, a kiszolgáltatottság hosszú folyamatában, az értékrendek felbomlásában, hosszú időre megbénították a magyar népet. A reformkorban a magyarság nemcsak felzárkózni i- gyekezett a "felvilágosodással" elkezdődött változásokhoz, de ezzel együtt végre kialakult az ország történelmi méltóságának visszaszer-: zése is. A török idők nem- i csak a lakosság sorait ritkí-1 tották, de a túlélés problémái szétzilálták a nemzeti érzést is. Először a törökök, később a Habsburgok katonai megpróbáltatásai és a politikai megaláztatásai nem múltak el nyomtalanul. A politikai megaláztatásokban része volt nemcsak a kuru- coksikertelenpróbálkozásai- nak, de az abszolutizmus korában, II. József kalapos királysága idején, és folytonosan is, az ősi magyar jogok, tradíciók eltörlésével az önálló Magyarország megszüntetésére irányuló törekvés is. Az a tény, hogy az abszolutizmus akkor általános jelenség volt Európában, a magyarság számára nem lehetett egy magyarázó, vagy enyhítő körülmény. A fentiek szinte biztosan nem következhettek volna be, a magyarság rettenetes, törökök által okozott vér- vesztesége nélkül. A magyar nép történelme folytán, ha sokszor megkésve is, mindig visszanyerte nemzeti lélekjelenlétét. Tulajdonképpen ez a különbség a történelmi és csak létező népek között. Létező népek minden irányba vagdalóznak, minden irányban keresgélnek, magyarázatokat újítanak. Történelmi népeknek csak csupán meg kell találniuk az elveszett fonalat. A reformkorszak magyarsága pontosan ezt tette, az irodalomban a történelemszemléletben, a társadalmi és a gazdasági elképzelésekben és végül a politikai elképzelésben is. Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, és a többiek, a Pozsonyi Országgyűlés, érvényt akart szerezni a büszke történelmi magyar nép önállóságának, és lehetőséget a magyar nép történelme folytatásához. A magyar ifjúság mindig is az élvonalban volt, vagy talán egy lépéssel előrébb is. 1848 március 15-én felvonult Pesten és 12 pontban követelte a történelmi magyar nép érdekeit védő 12 pont teljesítését. Az ifjúság hívására megmozdult az ország és innen peregtek az események. A felkelés a szabadságharccal nem hozhatott győzelmet, mert az akkori monarchiák összefogtak a magyar szabadság ellen. De hol vannak már azok a monarchiák! Hol vannak azok akik oly görcsösen ragaszkodtak a státus quo-hoz. Bár idejük lejárt, és örökre eltűntek a történelem porondjáról, sajnos az 1848- 49-es szabadságharc bukásával hazánk nagy lehetősége is odaveszett. A szabadságharc győzelmével történelmünk bizonyosan teljesen másképp alakult volna. A dualmonar- chia helyett Magyarország, a második világháborúban, a semleges oldalon, vagy talán a másik oldalon foglalt volna helyet. Nem lett volna ürügy, sőt bizonyosan lehetőség sem a magyar nép és országa fel- darabolására. Bár még így is, még a kiegyezéssel is, nyilvánvaló volt a magyar nép érdekének diszasszociációja a monarchi- val. Ez már így van; egy népnek sohasem szabad rést hagynia még a lehetőségre sem, mert rögtön beköltöznek a rágcsálók. Ezt csak azok nem értik, vagy nem akarják érteni, akiknak nincs vagy nem is lehet önbecsülésük. Ne csodálkozzunk ha nem becsülik a magyar értékeket sem. és ma is kiteszik a magyarságot a jövő megpróbáltatásainak. A reform kor írói, politikusai, a márciusi ifjak ösztönösen érezték, hogy nemcsak a magyar nép szabadsága, függetlensége, de jövője sem volt biztosítva a monarchián belül, így ők nemcsak a szabadságért, függetlenségért, de a magyarság jövőjének biztosításáért is harcoltak. Ösztönösen érezték, hogy egy összetákolt monarchia érdekeinek, sorsának nem lehet alárendelni a történelmi magyarság jövőjét. Mivel történelmi nép vagyunk, múltunkat és 1848 március 15-ét nem mulaszthatjuk el összehasonlítani 1956 október 23-val. Bár jól tudjuk, az elmúlt 50 évben sokak megelégedtek 1848 március 15-ének eljelentékte- lenítésével, ugyanazok igyekeznek egyenesen meggyalázni, meghamisítani, és elhallgatni az 1956 október 23- i szabadságharcot. Pedig mi magyarok mindkettőt egy fából faragtuk. Sőt az utóbbit nem csupán idegenek ellen harcoltuk, de idegenek zsold- jába szegődött hazai árulók ellen is. (Az utóbbiak célja nem csupán a magyar nép szabadságának megszüntetése. de minden fény eloltása is volt). Mindkét szabadságharc célja a függetlenség és a szabadság kivívásán kívül a magyar nép jövőjének és boldogulásának biztosítása is volt. Minden valótlanság híresztelésének dacára, mindkét harca a magyarságnak kristálytiszta volt, szinte páratlan a világtörténelemben. A márciusi ifjúság határtalanul büszke lenne 1956 ifjúságára, és feltétlen elfogadná méltó utódává. Ne engedjük, hogy méltatlan ajkak nyelvükre vegyék bármelyiket is. Ne engedjük, hogy a mocskolódások folytatódjanak, és a szemérmetlen manipulációk elvakítsanak bennünket. Ünnepe ljükmi valamennyien 1848 március 15-ét. mi magyarok, akik soha nem emeltünk kezet véreink ellen, akik soha nem árultuk el hazánkat, hanem ahelyett a magyar nép függetlenségéért, szabadságáért és jövőjének biztosításáért fáradhatatlanul küzdöttünk, és küzdeni fogunk. Pétervárv Miklós VOL. LII. No. 10. Thursday, March 12, 1998 ISSN 0194-7990 * Ara: 75 cent 1848-1998
