Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)

1998-04-09 / 14. szám

Thursday, April 9, 1998 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Csoóri Sándor Az ének ereje Vallomás Kodály Zoltánról Ötvenöt esztendővel eze­lőtt épp ilyen szép, hosszú dióverő fényekkel járt szep­tember a szőlőhegyeken, mint az idén. Ugyanúgy vilá­gítottak a birsalmák is, és jártak puttonyukkal szüretel­ni a darazsak. Valahol messze, a Szovjetunióban, Afrikában és az óceánok világában ugyan háború dúlt, de az én gyerekérzékelésem­ben a háború egy másik idő­ben és egy másik dimenzió­ban zajlott. Az írtózat egyre közeledő apokalipszise he­lyett 1942 szeptemberében engem a magam kis apoka­lipszise foglalkoztatott. Ti­zenkét éves parasztfiúként el kellett hagynom a szülőföl­demet, a gyerekkoromat. Diák lettem egy ismeretlen, dunántúli városban: Pápán. Az ökrök, a lovak közeléből ripsz-ropszra több száz esz­tendős kollégium falai közé kerültem. Az istállók világá­ból a könyvtárak, a múzeu­mok, a szertárak mesterséges világába, ahol eleven sasok helyett kitömött sasok bá­multak rám, s igazi halottak helyett megfeketedett, egyip­tomi múmiá.k. Kezdetben úgy éreztem magamat új környezetemben, mint a bib­liai József, akit idősebb test­vérei eladtak. A kis termé­szeti lény, aki tizenkét éves koromigvoltam, egyik napról a másikra kiváltságos túsz lett, Bocskai-ruhás hadifo­goly: a módszeres pedagógia kiszolgáltatott alanya. A sző­lőhegyek, az erdők, a csobo­gó, zöld réti folyók elevensé­gét a földrajz és a térképek világa váltotta föl. Utólag úgy fogalmazhatok, hogy a természet édeni közegéből magasztos, de fakó absztrak­ciók rengetegébe jutottam. Ekkor jött el szabadítómul Kodály Zoltán. Mit tudtam róla addig? Semmit. Azt se, hogy él-e még, vagy már régen meg­halt. Zeneszerző? Magát a fogalmat sem ismertem, nemhogy valakit, aki az le­het. Nálunk a faluban inkább csak néhány király nevét is­merték, rajtuk kívül Rákó­czit, Kossuthot, Petőfit, Jó­kait, Rózsa Sándort, Bogár Imrét. Festőkről, tudósokról, zeneszerzőkről a tanítóinkon és a papunkon kívül csak a nálam tíz évvel idősebb Csa­nádi Imre tudhatott, aki Zá- moly első érettségizett diákja volt, s fiatal költőként már Kodály zenei, népzenei Há­gában otthonosan mozogha­tott. Én viszont - első- élmény­ként - testet és lelket megrá­zó emléket őrzök Kodály Zoltánról. Borzongást a hajam tövéig. Y, Ősz van? Tavasz van? Arra már nem emlékszem. Arra Y'.'iZont igen, hogy kötelező istentiszteleten vagyunké A Református Gimnázium és a testvériskolának számító Le­ánygimnázium minden diák­ja. A prédikációt meghallgat­juk, de hiába fejeződik be az istentisztelet, továbbra is a helyünkön kell maradnunk. Egy híres, budapesti kórus énekel még - bujkált szájról szájra. A karzaton pillanatok alatt fölállt, összetömörült a kó­rus, és egy idősebb férfi lé­pett eléjük. Az imént prédi­kált pap jelentte be, hogy Kodály Zoltán Jézus és a kufárok című művét fogja hallani a gyülekezet: Ádám Jenő karnagy vezetésével. Mennyi történetet, jelene­tet, látványt elfelejtettem azóta, de ezt a templomit soha. Olyan elevenen él ben­nem, mint az első tűzvész, amelyet hatéves koromban láttam vagy azok a köze lem­be becsapódó aknák, melyek­nek a légnyomásától szalma­kazal, kerítésléc röpült el a fejem fölött. Igaz, a temp­lomból kiűzött kufárok törté­netét ismertem már az ‘áu - ni hittanórákról, s így? semmi sem akadályozott abban, hogy önfeledten adjam át mCi at annak, ami be kö­vetkezhet... És énekelni kezdett a kó­rus: Elközelgett húsvét és fölméne Jézus Jeruzsálem.­be... A bibliai történetet addig én csak egyetlen han­gon, a tárgyilagos közlés em­beri hangján hallottam. Ott, a templomban viszont nem egy, de legalább hatvan lélek mondja el, mi történt. S ahogy a történet sorról sorra, lázasan haladt előre, egyre hatalmasabb erő szabadult ki az éneklők mellkasából. S ez az erő nekifeszült a falaknak, az ablakoknak, s rázni kezd­te a karzatot tartó, fehér oszlopokat. S amikor odáig ért, hogy a szelíd, az irgal­mas Jézus ostort font, és őr­jöngve kergette ki a kereske­dőket és a pénzváltókat a templomból, körülöttem már semmi sem volt a helyén. Mintha egy forgószél tört volna be az ajtón: a szószék, az úrasztala, az orgona be- ezüstözött sípjai mind ott kavarogtak az isteni térben, egy vad vihar utasaiként, s röpültek föl a magasságba. Röpültem velük én is! Huszonnégy évvel később Rómában, a sixtusi kápolná­ban idéződött föl bennem váratlanul ez a jelenet. Néz­tem az Utolsó ítélet Krisztu­sát, a titáni főszereplőt, a körülötte hulló, kavargó tes­tek örvényében, s minden r-ágondolás nélkül megszólalt bennem Kodály szilaj remek­műve. Benne a mindig újnak - - -I’ - örömhír, hogy kiiia.: ,v; a templomból". Michelangelo és Kodály? Miféle szellemi káprázat ez? Az első percben sehogy sem értettem, hogyan kerülhet­nek ilyen természetesen egy­más mellé, amikor nem akár­milyen európai évszázadok választják el őket egymástól. Az időt csupán a helyszínek hasonlósága iktatta ki közü­lük: a templomé és a kápol­náé? Vagy az én gyerekkori és későbbi megrendülésem egybeolvadása? Netán más­féle - alkatbeli, hitbeli és történelmi helyzetből fakadó - hasonlóság? Legmar­kánsabb közösvonásuk, hogy mindketten gigászi erőket mozgósítanak. Lombok és vízcseppek helyett óceáno­kat. Imák helyett a lélek ere­jétől meginduló hegyeket. Michelangelo és Kodály? Másodszor is furcsa leír­nom őket együtt, de ugyan­akkor megnyugtató és képze­letserkentő is. Mert alkati és spirituális rokonságukon túl számos más élethelyzet, tör­ténelmi tény, adat, párhuzam is eszébe jut az embernek. Aki magyarként, közössége tudatával fordul meg a ká­polnában, nemcsak az embe­ri teremtő erő utánozhatat­lan remeklését láthatja, hanem - kettős látásával - saját történelmünket is. A három részre szakadt orszá­got. A megtelepedő törököt: a mi megvalósuló utolsó íté­letünket és végig százötven év minden romlását s mind­azt, ami ebből a megroppa­násból következett. Láthatja tehát azt is, ami életben, kul túrában nem születhetett Hány lerombolt vár, palota, építetlenül maradt székes- egyház kövét kell azóta bá­mulnunk befelé néző sze­mekkel? Hány meg se szüle­tett zenét "elképzelnünk"? A korszak, a tizenhatodik szá­zad nemcsak a vallási drá­mák ideje lesz, hanem az éneklés aranykorszaka is, mire véget ér Palestrina kora. A máig csapódó és ujjongó kórusműveké. A kodályi gong itt szólal meg újra. S a kodályi nagy­ság itt lángol át az időn. Tör­ténelmünkben s kultúránk­ban hányán fölemlegették ezt a pusztulást! Erről szólnak a himnuszaink, a zsoltáraink, de szinte egyedül Kodály tökélte el, hogy a hiányért és a veszteségért kárpótol min­ket. Nemcsak restaurálja, de meg is teremti a múltat. A szétroncsolt test szöveteit újrasarjasztja. így születik meg a Budavári Te Deum, a Psalmus Hungaricus, a Missa brevis, a Zrínyi szózata, a Forr a világ, így születnek meg énekkari művei mellett a zen ' .áriák: a Fölszállott a páva, a Galántai táncok, a Marosszéki táncok, a Kállai kettős és a többi. Kodály tudta, hogy a kultúra teljes­ségre tör, akár az ember, az idő és a műfajok teljességére is. meg ez alatt az idő alatt. Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓCUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pqjzsmirigy problémák és egyéb hormoozavárok diigBC^sa és kezelése 220 East 69th Street NEW YORK,N.Y. 10021 Telefon: (212) 628-5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel SZÁLLÍTÁS! USA-MAGYARORSZÁG AUTÓJÁT, BÚTORAIT, INGÓSÁGAIT VAGY BÁRMILYEN MÉRETŰ ÉS SÚLYÚ CSOMAGJÁT ZÁRT KONTÉNERBEN A LEGKEDVEZŐBB ÁRON SZÁLLÍTJUK MAGYARORSZÁGRA HÁZTÓL-HÁZIG VAGY RAKTÁRTÓL-RAKTÁRIG SZOLGÁLTATÁS OVERSEAS CONTAINER SERVICES CALL TOLL FREE 1-800-349-8416 681 MAIN STREET BLDG. 66 BELLEVILLE, N.J. 07109 TEL: (2011 844-9020 FAX:(201) 844-9030 KÉRJÉK IMRÉT VAGY LÁSZLÓT C JMAGFELVEVÖ IRODÁINK: M. rlATTAN: 212-734-2809 CONNECTICUT: 203-459-8671 NEW BRUNSWICK: 908-846-3223 CLEVELAND: 216-651-1229 CARTERET: 908-541-1442 PENNSYLVANIA: 215-766-2597 FLORIDA: 561-744-0872 LOS ANGELES: 714-249-1547

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents