Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-09 / 14. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ára: 75 cent Vol. LII. No. 14. Thursday, April 9, 1998 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Mit vártunk volna a tokefelhalmozódás terén? 1988-ban nagy várakozásban voltak azok, akik még mindig a kezüket a magyar nép vagyonának ütőerén tartották. Nem voltak biztosak abban, hogy mit is hoz a jövő. A korrupcióban meg- edzett gazdasági káderek a legkézenfekvőbbet tették: várakozási álláspontot vettek fel, mialatt megőrizték a javakat. Saját maguknak. Az 1989-es kormány el volt foglalva: saját magával. Azt már észre sem vették, hogy egy új IV. Bélára lett volna szükség, várakra, erődítésekre. Nekik elég volt a beszéd, üres beszéd és szólamok, jól hangzó szólamok. A 15 millió magyar "lecsökkent” 9 és fél millióra, az igazán szabad magyar a nullára. Végül is egyszerűen visszaadták a gyeplőt. A választási elrendezéssel újra diktatórikus hatalomhoz jutottak azok, akiktől oly sokat szenvedett a magyar nép. 33%-os szavazattal újra teljhatalommal uralkodnak, de most már ez a nagykönyvben is meg van írva, nem úgy, mint régen, amikor "csak" a Szovjetuniótól jött mindez. Ez most már "törvényes". Nemcsak "törvényes", de még a gazdasági bázisa is meg van. Újra felosztották a magyar nép vagyonát, sőt gondjuk volt arra is, hogy ne forgácsolódjon szét: megtartották maguknak. A párttal ugyan van közösködés, de hát egy fából faragták mindkettőt, Pontius egy a Pilátussal. így történt aztán, hogy - ha értesüléseink megbízhatóak- a pártnak 800 különböző ingatlana létezik. Persze létezik szintén, a párton kívül, egy külön kapitalista-kommunista kamara is, mert ugye tankokból sohasem lehet elég. Az utóbbiak tudnak majd lőni csípőből is, elvégre "kapitalisták" is. Ma Magyarországon a külföldi vállalatokon kívüli tőkefelhalmozódásnak kb. 60- 70%-a azoknak a kezében van, akikre a magyar nép nem bízhatná rá fogait vesztett láncos kutyájának fához kötését se. Ezek az emberek akkor nagyon rosszul sáfárkodtak a magyar nép vagyonával, éppen azért, mert csak a saját érdekeik ihlették őket. Abba viszont képességeiken felül belejöttek, olyannyira, hogy most már mesterei a sikamlós ügyleteknek, minden területen. így a magyar nép gátlástalan kizsákmányolása zavartalanul folyik. Ez a kormány sohasem fogja megzavarni ezeket a tevékenységeket, sőt meglovagolja azokat. A másik szomorú oldala ennek az: ezek az ügyes szarkák nemigen kezdenek új iparágakba sem, mert ahhoz már nincs meg a meglátásuk, így csak a régi, haldokló dolgokon élősköd- nek, a kikapart pénzeket pedig személyi használatban halmozzák. Gondolván, életükben nekik nem kell aggódniuk a megélhetésük miatt. Ahelyett, hogy ezeket visszaforgatnák - és közvetve azoknak is tennének valami jót, akiktől a pénzek származnak, új termelésbe, befektetésekbe helyeznék el -, ahelyett kastélyokat, úszómedencéket építenek, hegyre homokot hordanak, és a matracukat tömik vele. Bár újabban sokan világjárókká váltak, de még ezt is return jeggyel csinálják. Biztos könnyen, gyorsan felfedezik, hogy nekik Magyarországon van csak Kánaán. A sorból hiányzó 30-40%, akik keményen megdolgoztak a tőkefelhalmozásért, igyekeznek, gerincet is alkotni otthon, de a nagy kérdés, hogy milyen mértékben képesek előrevinni a magyar gazdaságfejlődését. Ezeknek a nagy része a szolgáltató iparban helyezkedett el, és a tőkefelhalmozódás is elaprózott. Ma Magyarországon az értékesítő láncok uralják az értékesítést, a magas árak miatt, ennek is köszönhető az általános elszegényedés. Már a meglévő fogyasztási kereskedelemhez sincs elégséges vásárlóerő. Az egyedüli jó; melyet ez a helyzet képez, az a kormánykassza: a vám és ÁFA (forgalmi adó) bevételek hatalmasak. Ezek az állapotok viszont hosszú távon nem tarthatóak. Ha viszont a kormányra figyelünk az ajakmozgásukból az aggodalom nem tűnik ki, pedig elég ok van rá. Náluk, szerintük minden úgy megy mint egy operettben: ideálisan. Többször írtunk már erről: a német, japán, dél-koreai, USA nagybefektetések sokat lendítenek az alkalmazottság statisztikáján. Végső fokon ezek lennének a hosszútávú részbeni megoldások. Sajnos itt is gyülekeznek a sötét felhők. A távol-keleti események még a már elért befektetéseket is veszélyeztethetik, és feltétlen kérdésessé válnak az újabban tervezett és a későbbi beruházások. A német export sincs a legjobb állapotban, viszont egy távol-keleti újra ráhajtás nagyban veszélyeztetné a német befektetési terjeszkedést. A jelen kormány - érthetetlen okokból - sohasem tett eleget az amerikai tőke csábításáért. Mi, amerikai magyarok, nem is tudunk ilyenfajta, komolyan vehető tevékenységről, sőt ilyen irányú mozdulatokról sem, a követségen belül sem. Talán itt Amerikában nem elégséges a szöveges megközelítés, itt komoly személy prezentációs garanciája lenne szükséges, és egy hozzáértő kormány elkötelezettsége. A külföldre nem lehet végképp vagy egyedülállóan számítani a magyar iparnak, magyarok által kell kialakulnia. Ez nem történhet meg a jelen kormány működtetésével, még akkor sem, ha lenne ilyen irányú tevékenysége a kormánynak. A felhalmozódás persze nemcsak tevékenység, hanem idő kérdése is. Az időt viszont rövidíteni lehet, sőt a Minden kedves olvasónknak nagyon kellemes és boldog Húsvétot kívánunk Juhász Gyula ' ^ . .- A tapai Krisztus Az ország útján függ s a földre néz, Arcán szelíd mosoly a szenvedés. A falu népét nézi csöndesen, Amint ballagva munkából megyen Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az élet néki is terem. A magyar Krisztus, a falusi szent Hiszen nekik is megváltást izent. Olyan testvéri áldással tekint Feléjük és biztatja híveit. Feje fölött a nyárfa is magyar, A fecske is, és egy a zivatar, Mely őt paskolja s a falut veri, És folyton buzgó öt szent sebei Nem a magyarság sorsát hirdetik? És ki segít már, ha ő nem segít? mindenkori kormánynak ez kötelessége is. Kezdettől elő kellett volna segíteni egy olyan bankrendszert, mely nemcsak a kormánynak jó, de a zsenge magyar iparnak is. Az érdemes, komoly, sokat ígérő próbálkozásokat hitelgaranciákkal segíteni kellene, vámokkal pedig védeni. Sőt szállításokra külföldi hitelgaranciák folyósítását biztosítani. Megrendeléseket adni és megrendeléseket eszközölni. Egy kialakuló fiatal magyar iparnak mindig a háta mögött kell éreznie kormányát. Persze a visszafizetések formáit is egyaránt mérlegelni kell, vagyis adni, de valamit valamiért alapon. A rózsaszínű nyilatkozatok dacára, a nyilatkozatokon kívül a tevékenységek labirintusa szükséges ahhoz, hogy a magyar ipar és a magyar nép jövője biztosított lehessen. Feltétlen több mint eddig. Sokkal több! Péterváry Milklós
