Amerikai Magyar Szó, 1998. január-június (52. évfolyam, 1-25. szám)
1998-04-02 / 13. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! VOL. LII. No. 13. Thursday, April 2, 1998 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Mit vártunk volna az oktatás területén? Egy ideális, választott, felelős kormány naprakészen tájékozott állapotban tartja állampolgárait. Előttük evi- deneiában tartja nemcsak az ország mindenkori helyzetét, de a választható lehetőségeket is a megoldásokra. Tájékoztatja polgárait, hogy miért is esett választása ilyen vagy olyan megoldásra. Ennek a tevékenységnek részben információsnak, részben oktatónak, igazi demokrácia nevelésére valónak kell lennie. A mindenkori kormánynak tevékenysége minden területén, a nap minden percében, éreztetnie kell választóival, hogy azok többsége, jóváhagyása, támogatása, bennefoglalása mily fontos a kormány számára. A magyar nép levesét nem lehet egy boszorkánykonyhában csak kifőzni. Egy lényegében kisebbségi kormány, egy kormány melynek úgyszólván minden egyes tagja extrém módon priuszokkal terhelt,erkölcsilegkülönösen kötelezve van. Egy ilyen kormánynak minden meghatározó megmozduláshoz kérnie kell a nép véleményét és hozzájárulását, legalábbis valamilyen formában. Ez a kormány, - jobban mint bármely magyar kormány valaha -, nemzeti érdekeket súlyosan érintően, sőt sértő módon érintően üzemelő kormány. Napjainkban egy valóban felelős, népszerű, a nép felé mindig reagáló, respanzív, többségi kormány is igényli polgárai értelmét és állandó egyetértését. (Ha valaki úgy vélné, hogy mi itt megkérdőjelezzük magát a magyar alkotmányt, ez pontosan így igaz. Az alkotmány, - legalábbis( választási és parlamenti vonatkozásban -, egyáltalán nem demokratikus. Nagyon úgy néz ki, hogy nagy adag fondorlattal, talán összeesküvéssel vagy legalább is ostobaságban született. Valószínű, vagy a két fél, a két kormány, vegyülete gyanánt). Ahogy a dolgok végül is kikristályosodtak az egész elvetélt ideának a magyar nép issza meg a levét. Nyilván mindkét csoport erede- tőleg azt hitte, - a múlt választás előtt, - ez a fajta alkotmány jó lesz nekik. Hogy kiderült, a manipuláció rosszá vált a magyar népnek. Ez az alkotmány lehetővé tett egy erkölcstelen, diktatórikus kormányzást: egy kisebbségi kormány diktatórikus uralkodását a többség fölött. Előállított egy olyan tarthatatlan állapotot, mely Magyarországnak már eddig is beláthatatlan károkat okozott, (és a feketeleves még hátra van). Minden kormánynak ki kell oktatnia népét a céljairól és a célok véghezvitelének lehetséges módozatairól, hogy az ország népességének a lehető legnagyobb egységességét alakíthassa ki a tervek véghezviteléhez. Ehelyett ennek a kormánynak a politikája megosztó, és oktatási funkciója pedig egyáltalán nincs. Az elképzelések egy pár ember révén a kulisszák mögött születnek, és a keresztülvitelben nincs nyilvános megvitatása a dogoknak. Helyette a magyar nép felé a sértően butító, gorombán mellőző, primitíven egysíkú, olcsón propagandisztikus tukmálás a stílus, valahogy úgy, hogy már pedig ez így lesz, "eszed nem eszed, nem kapsz mást" politikai divat járja. Mintha a népnek nem lenne joga a számonkérésre vagy értelme a megvitatásra. Ez annál is fontosabb lenne mivel a parlamentben a kormánynak diktatórikus a hatalma. Ilyen körülmények között a végeredményben, a szavazatokban, többségi ellenzék csak súly nélküli fecsegést gyakorolhat, szavazati győzelem reménye nélkül. Ez az állapot a demokrácia elveinek durva lejáratása, sőt - cinikus kigúnyolása is. Az elemi iskolákban is a cinizmus sajnos fontos szerepet kapott, mivel a tanulás házában az elsőrendű gond nem a tanulás, hanem a nebulók étkeztetése és ruháztatása. A pedagógusok gondjává vált ez is, mert a kormány túlnéz az otthonok elégedetlenségén és felhúzza a vállát az iskolai körülményekre. Különböző alapítványok próbálják pótolni a kormány hiányosságait. Ez persze lehetetlen. Túl nagy feladat ez ilyen kis kaliberű szervezeteknek, melyekkel kapcsolatosan még egyéb felügyelet is szükséges lenne. Ezek a dolgok feltétlen a kormány feladatainak számítanak. A magyar pedagógusok legendásak, de a fenti körülmények között a tanulás, a felsőbb oktatáshoz a tudás megalapozása nem lehet e- redményes. Ezeknek romlott gyümölcsei csak a jövőben jelentkeznek majd. és visszafordítása sokkal több fáradtságot és időt fog igénybe venni, mint a rontó folyamat maga. A magyar nép kára pedig beláthatatlan lesz, akkorára amire a jelen kormánytagok szobrai Érdre kerülnek majd. A középiskolákban elhatalmasodott a nyelv mánia. Ha valaki elfogadható fizetésre pályázik, vagy nyelveket kell tudnia, vagy pedig valamilyen formában az uralkodó klikkhez kell kötődnie. A nyelvtanulás persze nagyon jó dolog, minden nyelvnek a tudása egy új dimenziót ad egy embernek, sőt nagyvilágibb személyiséget is. A nyelvekre történő koncentráció viszont semmiképp nem mehet a különböző tudások kárára. A nyelvtanulás jó, de nem helyettesít. A nyelv egy kifejezési eszköz, a tudás alkotó. A középiskolák színvonala talán még fontosabb az egyetemekénél is, körülbelül olyan mint az épületeknél az alap és a felépítmény viszonya. Egyébként itt is mint az általános iskolában a megnőve kede tt e lszegé nyedés gyakran rettenetes terhet rak a tanulóra, szülőre egyaránt. A kormány semmittevése pedig értelmet, érzelmet lázító. Ha legalább asszisztálnának a folytatás a 3. oldalon Váratlan fordulat a szenátusi NA TO-ratifikálásban WASHINGTON, D.C. Egyelőre kiszámíthatatlan kimenetelű fordulatot vett a NATO-bővítés szenátusi ratifikálása. Amilyen váratlanul tűzte napirendre a vitát Trent Lott, a felsőház republikánus többségének vezetője, ugyanolyan meglepő módon jelentette be, hogy a szavazást elnapolja, nem kizárt, egészen a törvényhozás kéthetes áprilisi szünetét követő időszakra. A New York Times, amely napok óta hol vezércikkben, hol más jellegű írásokban foglal állást a bővítés ellen, illetve a részletes szenátusi vita mellett, felidézi, hogy tizenhét szenátor a szavazás elnapolását kérte júniusig, több időt akarván biztosítani a kérdés megvitatására. Jelcin menesztette kormányát MOSZKVA. Borisz Jelcin orosz államfő március 23-án váratlanul menesztette kormányát. A távozó minisztelnököt Viktor Csernomirgyint kitüntette, s az ezredfordulón esedékes elnökválasztás "politikai előkészítésével" bízta meg. A reformkurzus folytatására utal, hogy ügyvezető kormányfőnek Szergej Kirijenkót nevezte ki, megbízva az új kabinet névsorának előterjesztésével. Borisz Jelcin egyhetes betegeskedés után tért vissza a Kremlbe, s kormánya menesztése elég váratlan lépés, még ha az elmúlt fél évben az államfő többször is figyelmeztetett arra, hogy adott esetben "megtorolja a rossz munkát" Washingtont éppoly felkészületlenül érte a változás, s némi sajnálkozással fogadták Csernomirgyin távozásának hírét, felidézve, hogy alig két hete járt az Egyesült Államokban szilárd és megbízhatónak tűnő kapcsolatokat épített ki A1 Gore alelnökkel Felfigyeltek az amerikai elemzők arra, hogy Primakov külügyminiszter szerint az orosz külpolitika nem változik, mi több ő a hivatalában marad. SZERGEJ KIRUENKO Afrikai körúton II. János Pál NIGÉRIA. A napok óta az afrikai kontinensen tartózkodó II. János Pál pápa az emberi jogok tiszteletben tartására és a ko rupció elleni harcra szólított fel Nigériában. Március 22-én Onitshában több mint 200 püspök és pap segédletével tartott ünnepi istentiszteletet és boldoggá avatta az 1964-ben elhunyt Michael Cyprian Iwene Tansi trappista szerzetest. A pápa találkozott a helyi muzulmánok vezetőivel is, vallási megbékélést sürgetve. A mintegy kétszáz etnikumból álló Nigériában jelentős az iszlám befolyás. A háromnapos nigériai útja alkalmával a pápa szót emelt a politikai foglyok érdekében. Ára: 75 cent
