Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-09-11 / 33. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai VOL. LI. No. 33. Thursday, Sep. 11, 1997 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Ara: 75 cent _______________________ISSN 0194-7990 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Siker, avagy valamit visz a víz? Gyakran előfordul, hogy politikai és társadalmi mozgások a lehetséges legrosszabb egyéneket vagy csoportokat hozzák felszínre. Ha ez így történt Magyarországon, ezen nem lehet csodálkozni. hiszen az elmúlt évtizedek magukért magyaráznak. 1990-ben egy 180 fokos fordulatra lett volna szükség, ahelyett a dolgok 360 fokos fordulatot vettek: visszatértek önmagukba. Hogy mégis aránylag, részben - ha kis részben is - kedvezőek a körülmények, azok csupán a magyar nép élniakarásának, szívósságánakköszönhetőek, dacára az érthetetlen és értelmetlen körülményeknek. A két választott kormány éppen a leglényegesebb problémát nem ismerte fel, vagy helyesebben határozott úgy, hogy lényegében ezeket neglizsálja vagy legalábbis érdemei alatt kezeli. Az adósságra elégséges figyelmet kellett volna fordítani. Erre e sorok írója is ideiben és nyomatékosan felszólította az illetékeseket. Abban az időben az adósság 50 százalékának elengedése és egy 10 éves moratórium a kamatokra megoldás lett volna. Nem így történt. Ez egy megbocsáthatatlan bűn volt. Ha már ez nem történt meg, legalább az a- dósságot megfelelően kellett volna kezelni. A Világbankkal és a Valutaalappal kezdettől egy közös gyékényről, ha anyagiakban nem is, de elvben egyenlőként, egy kétoldalú, őszinte, építő társviszonyt kellett volna kialakítani, nem pedig egy subordi- náltat, ahogy valóban történt. Elvégre is mindkét félnek ugyanaz kellett volna a céljának lennie, a talpraállítás. A fentiek helyett az érintkezés jobban a per szituációval volt kapcsolatos, ahelyett, hogy egy messzetekintő koncepción, és a vegetáció helyett a magyarság konkrét távolabbi jövőjén dolgoztak volna a felek. Az egyik pénzügyminiszter közvetlen kinevezése után ki is jelentette, hogy legfőbb elkötelezettségének a kamatok fizetését tekinti (?!) A történelmi alkalom megvolt, de el is múlott a kormányok mellett, még töprengésre sem késztette ezeket. Az opportunisták tevékenysége roppant fontos egy kapitalista gazdaságban, de a választott kormány kötelessége ezeknek a tevékenységeknek egy teremtő, egészséges mederbe terelése. A víz egy fontos elem a mezőgazdaságban, de az árvíz már rombol. Még Adam Smith sem írt egy, aki-éri-marta kapitalizmusról, vagy megtűrt korrupcióról, vagy a gyakorlatban felelősségrenem vonható megvesztegethető bürokratákról. Szintén régi témám volt, a kezdet kezdetétől, hogy a privatizációval egyidőben új ipari parkokat kell létesíteni, mert nem csupán vámokból él az ember, ezek az új ipari parkok nemcsak a munka- nélküliséget csökkentették volna, de az újonnan épített létesítmények előbb-utóbb felszippantották volna a felrobbant," eladhatatlan" gyárakat, üzemeket is. Arról nem is beszélve, hogy a legújabb termelési technológiát hozták volna be az országba. Soha nem hallottam, hogy egyik miniszterelnök is kölcsönözte volna állása tekintélyét és beszélt volna egy fejlett külföldi ország ipari kamarája előtt a magyarországi lehetőségekről és a kormány ebbeni elkötelezettségéről. A javak szimpla korrupciós újrafelosztása helyett a mezőgazdaságot is újjá kellett volna szervezni: a kutatást, a vetőmag-ellátottságot, a megművelést, de talán legfőképpen az értékesítést. A kormányoknak promócióval (nem anyagilag), támogatni kellett volna egy magyarság tulajdonában lévő részvény- társaságot, hogy a magyar exportszükségletet elláthassa, így külföldi piacok megszervezésével most már a mező- gazdaság világpiaci áron értékesíthetné termékeit. A külföldi tőke Magyarországra áramlásában volt némi siker, a szomszédos országokból tetemes tőke van máris Magyarországon. Ezt nagyban ki kellene szélesíteni, svájci stílusban. Az eddigi két kormány nem tett közel sem eleget a kor és a nemek diszkriminációja terén. Olyan külföldi vállalatok, melyek otthon soha nem is gondolnának egy álláshirdetésben megnevezni életkort, nemet, Magyarországon szabadon tehetik ezt. A magyar társadalom védelme a kormány kötelessége, sőt feladata a születéstől az egészségügyön át a nyugdíjkérdésig. Ha lehet» a két kormány kapcsolata a külföldi ma- gyarságggal még rosszabb volt, mint minden más. Ez vonatkozik mindarra a kb. 6 millió magyarra, akik a határokon kívül élnek Los Ange- lestől Brassóig. Ez nagyon természetellenes, mert történelmünknek bennünket egy monolitikus néppé kellett volna kovácsolnia. Mindkét kormánynak egyfajta nyűg volt csupán a külföldi magyarság, pedig egy mindenkori kormánynak csupán e- gyetlenegy magyar leírása is bűn, és meg sem engedhet ilyen irányú tendenciát Majdnem minden magyarnak a határon kívülisége egy olyan valami, mely miatt e- zeknek a magyaroknak e- gyáltalán nincs szégyellniva- lójuk, másrészt azok, akik a szomszédos köztársaságokban kénytelenek élni, azt köszönhetik a kegyetlen ideának, mely csatlós országok kordonátépítendő hatalmuk véglegesítését remélték ettől., mialatt a magyarság millióit, az anyaországgal egyetemben, predestinálták erre az embertelen sorsra. Ez a majdnem nyolc év sikeresnek semmi estre sem nevezhető, valamit vitt a víz, és a sodrás itt-ott hagyott valamit hátra is. Még értelmes dialógus sem alakult ki az ország sorsával kapcsolatosan. "A mindentudó" laikusok rögtönzései ideiglenesen túléltek minden mást. Ez nem volt más, mint két négyéves feltétel nélküli engedély a vezettetésre, melyeket, sajnos, valami folytán, eredetileg tévesen címeztek meg. Péterváry Miklós Diana utolsó útja Diana búcsúztatását milliárdok nézték 60 országban. Részletes tudósítás Claire Kenneth írásában a 3. oldalon. Meghalt Mother Theresa Könnyezett a világ augusztus 31-én Diana hercegnő elvesztése miatt, s most ismét búcsúztat a világ, Mother Theresa elhunyt 87 éves korában szeptember 5-én. Mindenhol, mindenki ismerte, szerette. 1910-ben Albániából indult. Áldozatos élete, felkarolta, segítette a szegények, a gyermekek ezreit. A Béke-Nobel-díjas Theresa anya járta a Izrtnfinpncplzpf fára Ahat a ti a mii Tnrli^híin P almittáKar» fialt moo Az átvilágítás lezárult Horn Gyula nem mond le "Az átvilágítóbizottság határozatában egyetlen olyan tény sem szerepel, ami a közvélemény számára ismeretlen lenne. Múltamat sem 1990 előtt, sem után nem titkoltam el, a polgárok annak ismeretében választottak meg képviselőnek, az Országgyűlés pedig miniszterelnöknek. Sem erkölcsi, sem jogi indokát nem látom, hogy lemondjak tisztségeimről" - jelentette ki Horn Gyula miniszterelnök szeptember 1-jei tájékoztatóján, két órával azután, hogy megkapta az átvilágítóbírók határozatát. Horn a határozat nyilvánosságra hozatalával lezártnak tekinti az ellenőrzését. A kormányfő az újságírók rendelkezésére bocsátotta a határozat szövegét. A dokumentum rögzíti, hogy Hornt 1956. október 30-án a Budapesti III. kerületi Hadkiegészítő Parancsnokság - a Nemzetőrség későbbi parancsnokságának, Király Bélának a parancsára hivatkozással - tartalékos ífolvtatás a 6. oldalon!