Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-07-17 / 27. szám
6. Thursday, July 17,1997 AMERIKAI MAGYAR SZO CLAIRE KENNETH: Hong Kong A világhírű írónő, 1969-ben megjelent bestseller regénye,"A FORGÓ TÁNCPARKETT", (kiadta ZIP PUBLISHING HOUSE NEW YORK) egyik fejezete Hong Kongban játszódik. Most, hogy világ-eseménnyé váltNagy Britannia koronagyarmatának átadása, 156 évi angol uralom után Kínának, azt hiszem ez fogja érdekelni olvasóinkat ( A szerkesztő) Claire Kenneth A HONG KONGBA érkező angol businessman és leánya Gloria, valamint a gyanúsan csinos, fiatal titkár, Nelson, milyen szemmel látják a hatmilliós távol-keleti világvárost? Gloria főleg azért jött el Hong Kongba, hogy végre kiszabaduljon ebből a langyosodó viszonyból. Ha Londonban marad, nincs ereje abbahagyni. Hong Kong érdekesebb volt, mint ahogy elképzelte. Már attól a perctől kezdve, ahogy kiszálltak a jetből, a KAI TAK repülőtéren izgatott kíváncsiság fogta el. Ez volt az első útja a Távol Keletre. Papa buzgón magyarázott, ő már többször volt Hong Kongban.- Ez ahová most érkeztünk, a Kowlon félsziget. Eredetileg nem is tartozott Hong Konghoz, de körülbelül száz éve egy pekingi e- gyezmény szintén Nagy. Britannia gyarmatává csatolta. Nézd ezt a sok felhőkarcolót, micsoda modern város ez!- Itt a hotel, ahová megyünk?- Nem. A te kedvedért ezúttal a Hotel Mandarinban foglaltattam szobákat, az neked érdekesebb lesz. Tiszta kínai stílus. Én legutóbb, amikor itt voltam, a Hotel Peninsulában szálltam meg, itt Kowlonban. Nekem kényelmesebb, a gyár is itt van Tsuen-Wanban és nem kell állandóan a kompon átkelni.- Papa, miattam igazán nem kellett volna...- Azt akarom Gloria, hogy nagyon élvezd ezt az ittlétet. Majd Nelson elkísér mindenfelé, nekem nincs sok időm, össze kell ülnöm ezzel a mérnökkel, meg a másik fő- emberemmel.- Remélem papa este rá fogsz érni...- Igen, este majd veletek tartok, az éjszakai élet itt érdekesebb, mint bárhol a világon.- Az utca is érdekes, azt sem tudom, hová nézzek! Micsoda nyüzsgés, fantasztikus! És ez a kontraszt, a legújabb autók és közben ezek a riksák. Én is szeretnék ilyen riksába ülni...- Minden európai túristának ez az első dolga, de előre megmondom, nem fogod élvezni, engem például idegesített.- És ilyen ruhát is fogok venni, amiben ezek a kínai nők járnak. Hogy tetszik magának, Nelson? Ezek a szűk ruhák, magas nyakkal és oldalt combig felhasítva.- Ez a cheongsam, nemzeti viselet, mondta Hampshire. Nem bánom, ha veszel egyet, csak én meg ne lássalak benne, mert kitagadlak. Ezen mindhárman nevettek. Jó hangulatban voltak, az út a jeten mindvégig kellemesvolt, semmi fáradságot nem éreztek. Most úgy ültek a limousineben, hogy ő középen, jobbra papa, balra Nelson. Elég szorosan ültek és jó érzés volt, hogy combja állandóan hozzáér Nelson combjához, a válluk is össze ér, és ahányszor megfordult, hogy a hátsó ablakon nézzen valamit, úgy intézte, hogy mellével is szinte súrolja a fiút. Papa persze az égvilágon semmit sem vett észre. Igaz, hogy Nelson is úgy tett, mintha ő sem...- Nem szeretném, mondta papa, ha a késői órákban bárhová egyedül mennél! Ne felejtsük el, ez a kelet és egy fiatal lány. nem bolyonghat össze-vissza!- Gondolod, hogy elhurcolnak egy ópium barlangba, vagy esetleg egy Buddha templomba kisegítő istennőnek?- Nem tréfálok Glória, sajnos van egy kis nyugtalanság a városban. Múlt héten volt valami incidens a brit Ghurka csapatok és a vörös kínai határőrök között. Persze nem volt komoly, de a közhangulatnak semmiképp nem tett jót...- Nem látok itt sehol brit katonaságot!- Az már komoly baj lenne, ha itt a To Kwai Roadon is masíroznának! Rögtön ott leszünk a kikötőnél. Ha kéznél van a fényképezőgéped, ott csinálhatsz néhány jó felvételt! Érdemes! A kikötő bámulatos látvány volt. Rengeteg hajó, luxus yachtok és vitorlások »■ ' öa fcozoLük ósdi sam- parj>V amelyeket a kínai egyetlen hosszú evezővel irányítgatott, meglepő ügyesen kerülve ki a nagyobb hajókat.- Egy ilyet akarok le fény* képezni! Ilyen kínai evezőst, ezzel a hegyes nagy szalmakalappal. Yachtokát láthatok mindenütt a világon!- Ezt nem érdemes, majd kimegyünk a Yaumati Typhoon Shelterhez, ott ezer és ezer ilyet látsz, sampanokat és dzsankákat, amelyen rajta élnek a kínai családok. A legtöbb azon született és ott is hal meg, anélkül,hogy valaha szárazföldre tette volna a lábát. Az újszülött leány- gyermeket meg egyszerűen bedobják a tengerbe.- Szent Isten! Most kezdek örülni, hogy én Londonban születtem... Megint nevettek! Nelson megkérdezte, hogy ezt a barbár ősi szokást, hogyan tűrheti meg a brit kormányzat.- Régen be van tiltva, súlyos büntetés jár érte. De a brit hatóságok nem érnek rá ellenőrizni az újszülötteket, inkább az ópium csempészekre vadásznak. Ez jobban kifizetődik.- Képzelem, mennyi kábítószert csempésznek, ezeken a sampanokon, szólt közbe Nelson.- Rengeteget! Macaóból hozzák a portugálok, meg Taiwanból. a nemzeti kínaiak. Nagy üzlet ez, elképzelhetetlenül nagy! A komp tíz perc alatt átért velük a túloldalra. A Hotel Mandarin a Connaught Roadon volt, a tengerparton. Gloria el volt ragadtatva mindentől. A szobájában feketére lakkozott gyöngyház berakásos asztalkák voltak és ugyanilyen fiókos szekrények. Bambusznádból font székek, kézzel festett kínai lámpáé rnyők és sárkányos mintákkal szőtt selyem füg* gönyök.- Meg vagy elégedve Gloria?- Nagyon! Úgy örülök, hogy elhoztál papa! Nagyon köszönöm neked! Legjobban annak örült, hogy Nelsont megkapta kísérőnek. Már első délután nagyobb kirándulásra indultak. A hotel halijában, a bell- captain, egy kínai fiatalember, aki tökéletes angolsággal beszélt, pontosan útba igazította őket. Hogy mit kell okvetlenül megtekinteni Hong Kongban, azt egy szuszra felsorolta. Először is a Victoria csúcsra kell felmenni, aztán meg kell nézni a Tiger Palm Gardent, be kell menni a Taoista templomba, érdemes elmenni Kam Tinbe, ez egy ősi kínai városka, fallal körülzárva. Nem szabad elmulasztani az - oroszlán táncot, vacsorázni menjenek Aberdeenbe, ott vannak a tengeren himbálód- zó pagodák és azon a legérdekesebb kínai vendéglők.- Vacsorázni majd a papával együtt megyünk, jegyezte meg Gloria. Szívesebben ment volna vacsorázni kettesben Nelsonnal. Egy esti hangulat, az talán feloldaná ezeket a gátlásait, a túlzottan formális viselkedését már tényleg abbahagyhatná... A kínai bell-captain meg tovább sorolta a látványosságokat, de már el voltak határozva, hogy először is a Victoria csúcsra mennek. Nelson autót akart bérelni, de Gloria ragaszkodott hozzá, hogy a Peak Tramway kis zöld kocsijain menjenek. Ezeket hajmeresztő magasságban egy drótkötél pályán húzzák fel. Még fel sem értek a csúcsra, de a kilátás máris olyan volt, hogy az utasok egyik ámulatból a másikba estek. Az elragadtatás csak akkor lohadt le, mikor az idegenvezető, aki angolul és németül magyarázott, bemondta, hogy ez a Peak Tramway már 76 éve épült és elektromos motorok hajtják.- Oh good Lord! sikoltott fel rémülten egy idős amerikai hölgy. A többi amerikai is megdöbbent, ezt kár volt elárulni. Ezek az amerikaiak már három év után lecserélik az autójukat és most itt függnek ebben a gyanús alkotmányban, ég és föld között lebegve, ami hetvenhat éve készült. Fent a Victoria csúcson mindenki elfelejtette, hogy egyáltalán hogyan került ide, fő hogy itt voltak. Csodálatos , felejthetetlen látvány volt, ahogy lenéztek és láthatták egész Hong Kongot, a szigeteket, Kowlont a körülötte emelkedő dombokkal, az öblöket és a távolbavesző végtelennek tűnő kínai tengereket...- Ezernyolcszáz láb magasan vagyunk, magyarázta az idegenvezető.- Tekintsenek le, hölgyeim és uraim! Innen jól látható, hogy Kowlon egy félsziget és pontosan kilenc domb veszi körül. Ezért is nevezik a KILENC SÁRKÁNY váró* sának. Eredetileg ez is egy fallal körülkerített város volt, ahol a Sung dinasztia utolsó császára talált menedéket, mielőtt a mongolok behatoltak. Nelson nagy érdeklődéssel figyelte az idegenvezetőt, Gloria viszont Nelsont figyelte... Innen a csúcsról szerpentin út vezetett le a Tiger Palm Gardenhez. Itt pazar pagodák voltak, a sziklák között tropikus függőkertek, fantasztikus szobrok, melyek keleti isteneket és szent állatokat ábrázoltak. A legősibb kínai legendák alakjai elevenedtek meg, csodálatos művészettel, mind márványból kifaragva.- Ez a "Tiger Palm King” kastélya volt, így nevezték Mr. Aw Boon Hawot, aki felfedezte és gyártotta a "Tiger Palm" című csodabalzsamot és sokmilliót keresett vele. Ez a gyógybalzsam el van terjedve az egész Távol- Keleten, Singaporetól-Tokió- >g- Látja Gloria, mi a tanulság, a gyógyszer mindig annak használ, aki árusítja... Most már karonfogva mentek, a sziklákba vájt keskeny lépcsőkön a függőkertek között. Nelson gyengéden belekarolt. Később a kirándulás után is, a kínai negyed szűk sikátoraiban, így járkáltak, karonfogva... Hogy ez a gyengédség más mint udvarias gesztus, arra nem jött rá rögtön. Nelson kivétel nélkül, minden este csakis velük volt. Mehetett volna nightclubbokban, köztudomású hogy Hong Kongban mennyi izgalmas és rendkívüli kalandban lehet része egy férfinek. A sok keleti szépség mind arra vár, hogy az angol vagy amerikai túristákat bevezethesse az Orient különleges gyönyöreibe. Ha csak átment volna Tsimshatsui-ba, ahol annyi a mulatóhely, hotel, ballroom, láthatta volna, hogy olyan éjszakai élet, mint itt Hong Kongban nincs sehol... Tai Tung volt a vendéglő neve. ahol vacsoráztak. Persze hármasban papával. Kínai ételek voltak, papa szerette és pekingi módra sütött kacsát rendelt, ami Glóriának egyáltalán nem Ízlett, de hősiesen megette. A gombás bambusz rügyeket egyszerűen otthagyta a tányérján. Műsor is volt itt, két eurá- zsiai táncosnő mandula szemekkel, hosszú, síma fekete hajjal, vonaglottak egy egészen különös keleti ritmusra Nem hastánc volt, valami más. Lassú vonaglás volt, csak kezeik mozogtak gyorsan, csillogtak a hosszú a- ranyra festett körmök. A szájuk is aranyszínűre volt festve, a szemhéjuk is. így egészen lárvaszerű volt az arcuk, csak a testük élt. de még mennyire. Átlátszó csipkéből volt a hosszú nadfolytatás a 8. oldalon
