Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-12-18 / 47. szám
Thursay, Dec. 18, 1997 Amerikai Magyar Szó 9, *4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4*4 Biblia sarok *4 *4*4 *4 *4 *4 *4 *4*4 *4*4 *4 *4 *4 *4*4 Jézusról mondta János apostol: "A világosság a sötétségben Fénylik, de a sötétség nem fogadta be". (János 1,5.) Jézus mondta: "Én vagyok a világ világossága" (János 8, 12a.) Jézus rólad és neked mondja: "A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóba tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban." (Máté 5, 15) Két fiatalemberről hadd essen szó ebben a kis írásban. Az egyik amolyan példabeszédbeli, sose élt, de mégis valós figura. A másikat tavaly temettük el... Az a közös mindkettőjükben, hogy lebecsülték a világosságot... Nos, az első, példabeli fiatalember egy filmrendező segédje, akit azzal bíz meg a főnöke, hogy menjen, járjon szét az országban és keressen egy kis hangulatos templomot a következő filmjükhöz. A férfi beleült drága autójába és elment a falujába, mert emlékezett az ottani templomra. Éppen istentisztelet idején érkezett, odakinn nyári vakító napfény és meleg, bent félhomály és hűvösebb. Leült a hátsó padba, s onnan hallgatta a lelkészt, aki arra bíztatta a gyülekezetei, hogy világítsanak ebben a világban, akármilyen kicsi is a fényük, mert ma erre van szükség. Nem ő kéri ezt, hanem Jézus, a Krisztus. Elment a nap, s amikor besötétedett és már nem látott, elindult hazafelé. Magában csöndesen mosolyogni kezdett és azokra a fényáradatban úszó koncertekre és színházi előadásokra gondolt, amelyek a fényűzően kivilágított hatalmas termekben vannak, ahol az ember jól érzi magát. Las Vegas, neonok és lézerek... A papra gondolt: ugyan már, lámpás, és véka a mai lézernyalábos világban. Hát bizony, elég régimódi az öreg bojtár - gondolta magában. Ekkor iszonyú csattanás és deszka- és autódarabok repültek mindenfelé. Miután nagynehezen megállt, látta hogy egy kivilágítatlan útjelzőpalánk állta útját, amellyel egy nagy kátyút akartak jelölni. Egy férfi jött ki abból a házból, amelyik előtt a baleset történt. Két nap alatt maga a harmadik - dörmögte. Már szóltam nekik, hogy legalább egy ócska petróleumlámpát tégyenek rá, hogy észre lehessen venni. - Milyen igaz - gondolta a fiatalember: egy piciny fény elég lett volna..., egy ócska petróleumlámpa. A másik fiú, akiről szólni akartam röviden, éppen hazafelé tartott. Kivilágítatlan kerékpárral, italozott is a diszkóban ahová mindenáron el akart menni. Hívta a fény... Az apja se nagyon óvta. Egy kamion alatt lelte halálát. Karácsony előtt történt a tragédiája, ami elkerülhető lett volna, ha a családban azt a pici fényt nem rejtik véka alá, vagy ha a kerékpárra tesz legalább egy ócska zseblámpát. Nem volt még huszonöt éves sem... A Jézusról szóló kijelentés fényt hoz a sötétségbe, pontosabban hoz, ha hagyjuk és engedjük, no meg a maga helyén és idejében akarjuk, hogy Jézus Krisztus beleszülessen az életünkbe. Amikor elmondom ezeket az igéket és az elgázolt fiú történetét, mindenki megdöbben, hogy milyen fiatal volt. Vajon nekünk hányadik lelki születésnapunk van? Adja meg a szerető és kegyelmes Isten, hogy legkésőbb ebben az ádventi időszakban felismerjük és be is fogadjuk'a világ Világosságát. Hogy miért van Rá szükségünk, azt nem kell tovább bizonygatni...! Ha pedig Te már ismered a szeretet isteni fényét, Jézus Krisztust, ne rejtsd el magadat azok elől, akik még mindig sötétségben és vakságban ünnepelnek. Segíts nekik igazi örömünnepre lelni az idén is és ezután. Áldja meg az Úr minden lépésünket Világossággal ebben az ünnepi időben és a következő új esztendőben! Ámen. New York, 1997. Ádventjében Cseh György ref. lelkipásztor A szent magyar nyelvről Elmúlt a hálaadás ünnepe. Közeledik a Karácsony. Adtunk-e hálát a sorsnak, hogy bölcsőnkben magyar dalokat hallottunk édesanyánk ajkain? Hogy a magyar nyelv, a csodálatos magyar nyelv birtoklása, használata lett osztályrészünk? Minden népnek szent az anyanyelve. Nekünk is szent a magyar nyelv. De mi elmondhatjuk, hogy ez a magyar nyelv, e csöppnyi magyar népnek anyanyelve mérhetetlen gazdagságot, kincset nyújtott az emberiség irodalmának, dalainak szépségével a magyar költők, a magyar írók, az élen járnak a világirodalomban, a költészetben a tudományban. Ne restelkedjünk, ne szerénykedjünk, amikor a magyarság teljesítményeiről a magyar nyelvről, a magyar hozzájárulásról a tudományban, beszélünk barátainkkal, rámutatva a magyarság hozzájárulásáról a világ civilizációihoz. És a hálaadás napja kitűnő alkalom volt, és kitűnő alkalom fog lenni a jövőben is. Deák Zoltán Karácsony Van ahol hull a hó vagy sut a nap perzselőn Egyformán száll a dal az újszülött felé! Az istálló, ahol jászolba született Meleget leheltek rá bámuló tehenek. Kis szamár hátán Jött a nagyvárosba Édesanyja ölében Csendben titokba! Glóriaként ragyogott a csillag is felette üdvözölni jöttek a három királyok S térdre hullottak előtte O a jövendő a Béke és Szeretet Királya Ilonka Stein
