Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-12-04 / 45. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Ara: 75 cent ISSN 0194-799« Mit vártunk volna a magyar szellemiség megújhodásától ? Az internacionalisták felvállalták a világ megreformálását, a saját képükre, mégpedig úgy, hogy egész úton, egyenként, magtartották, magukban hordozták és gyakorolták mindazt amit a társadalomban reformálni tűztek ki célul. Rövid úton még hozzá is adtak jóformán minden más, előfordulható, kivetnivalót, mely, az emberiség történelmében valaha is előfordulhatott. Az aktivisták beintésre el akarták felejtetni a magyar néppel őseiket, történelmi megpróbáltatásaikat, és valódi érdekeiket. Egy matematikai zsenialitással, közös nevezőre hozták ezeket az érdekeket a saját politikai céljaikkal, és ezek támogatására felvonultatták a magyar népet majomparádéjaikon. Az internacionalisták Mekkája nincs többé, és kantátákat sem énekelnek már a magyar gyerekek. Az akkori gyerekek fel is nőttek már, és most nem ugyanazt, de ugyanazokat kénytelenek követni. Magyarországon ma igaz a mondás: minél több minden változik, annál jobban marad minden a régiben. Persze ez így csak részben igaz, mert a személyeken kivül, csak a metódus a régi, a tananyag viszont változott. Ma Magyarországon nincs magyarszolidaritás,összetartó erő, a jelszó: mindenki marja ahol éri. A mában él az ország, mondják, a holnap úgy is feloldódik majd egy csésze kávéban. Valahogy úgy mint a szocializmusban, végsőfokon mindenki, (majd), szükséglete szerint... A magyarság problémáit a magyarságnak kell megoldania, nincs behelyettesítés. Soha nem lehet egy túl késői idő sem ehhez. A nem kívánatos későbbi idők lehetségesek, de a problémák elől kibúvó az nem. Az ország problémáinak megoldásához az összma- gyarság összefogása szükséges. Elsősorban az otthoniaké, de a külföldiek segítőkészsége is. A feladat elvégzésére pedig, a kormány képessége elengedhetetlen. Az Európai Unió, a NATO nagyszerű alkalmakat adhatnak majd, valószínűleg piaci szempontból, remélhetőleg védelmi szempontból is, de befektetési szempontból, - ha nem vigyázunk -, a parlag, olcsó munkaerő tagországává válhatunk az egyesülésnek. Annyit érünk amennyit beviszünk, és amilyenné tudunk válni amikor bent leszünk. Csak nézzük meg a mostani tagokat, mindenféle színben és címletekben vannak jelen. Vannak szegény országok és vannak gazdagok, erősek és gyöngék, befolyásosak és jelentéktelenek. A magyar kormányoknak kell megoldaniuk a magyar problémákat. Az EU-tagság nem sültgalambot várók klubja. Azokat nem holnap kell megoldani hanem ma, a mostani és a következő kormányoknak. Ez az egész annyira evidens, hogy nehéz is ezt újra és újra forszírozni. Nézzük meg a szövetséges országokat, mindnek van nemzeti terve, ambíciója, (azon kívül, hogy taggá váltak), és büszkesége is. Ez így van rendjén; akinek nincs önbecsülése, az nem tud becsülni másokat sem, sőt a megbecsülés fogalma sem jelent számára semmit. Nézzük meg a kisebbségeket is az Európai Unión belül: a svédek és a finnek egymás közti kapcsolatát, a belgiumi flamandokat: ország az országban, a spanyol baszkokat: harcolnak a teljes önállóságukért, (holott a magyar kisebbségek szeretnének most olyan jogokat, melyek nekik már rég megvannak), vagy a német, (osztrák) kisebbségek viszonyát az olaszokkal, az olasz Alpokban, vagy a kurd kisebbségeket Törökországban. Vagy nem az Európai Unió oldotta meg ezen kisebbségek helyzetét, vagy pedig még most sincsenek megoldva, az Európai Unión belül sem. (Ez a szemléltetés azonban ad egy leckét nekünk. Minél szegényebb a kisebbség, arányosan annál kevesebb esélye és joga van az illető országban). Minden EU-tagország büszke nemzeti múltjára, és egynek sincs nagyobb alapja a büszkeségre mint a magyarnak. Sok országnak van gazdag történelme, de egynek sincs gazdagabb a magyarénál, sok nép van szétszórva a világban, de talán egyetlen egy sincs szellemileg és érzelmileg olyan zilált állapotban mint a magyar. Úgy érezzük, hogy ehhez az állapothoz a múlt és jelen kormányainak sok köze van. Az ország magyarsága lehengereltnek érzi magát, nem érdekeltek a magyar múltban, mert a silány jelen köti le őket. A közelmúlt és pláne a lehangoló jelen, nem béklyózhatja le a magyarság jövőjét. Ha a magyarságnak nincs álma, terve, elkötelezettsége, és büszkesége, akkor Magyarország jövője valóban nagy bajban van. Más népek ilyen múlttal hajolni sem tudnának a büszkeségtől, és az ambíciótól. Elvárnánk, hogy még ez a kormány is, még arra a kis vagy nagy időre ami még talán nekik hátra van, kulti- válná a magyar nép összetartozását, érdekeit, tradícióit, és elkötelezné magát az eredeti, magyar életforma folytatására. A kormány bízhat bennünk: ez az életforma nagyon jól meg fog majd férni az európaival. Majmo- lás nélkül is. Péterváry Miklós Elmarad a decemberi hármas csúcs GÖDÖLLŐ. Elmarad a decemberre tervezett magyar-szlovák- osztrák miniszterelnöki csúcstalálkozó. Milan Tokár szlovák külügyi szóvivő sajtótájékoztatóján sajnálattal állapította meg, hogy "a Magyar Köztársaság kezdeményezésére törölték” a három ország kormányfőinek tervezett gödöllői találkozóját. Tokár bejelentése szerint a magyar fél a szervezéshez szüksé ges idő rövidségére hivatkozva mondta le a háromoldalú találkozót. A hírre reagálva Boros Jenő pozsonyi magyar nagykövet pontosította a szlovák politikus kijelentését. A magyar diplomata közölte: Budapest nem törölte, és nem is mondta le a gödöllői találkozót, csupán halasztást kért. Döntését azzal indokolta, hogy a jelentős esemény előkészítéséhez több időre van szükség. Új időpontról a felek diplomáciai úton egyeztetnek. ________________________________________ Londoni konferencia a náci aranyról LONDON. December 2-án kétnapos konferenciát rendezett a brit külügyminisztérium. A tanácskozáson 40 országból érkező történészek, politikusok és holocaustkárosultak részvételével próbálnak fényt deríteni arra, milyen ügyleteket folytatott Svájc és néhány más semleges ország a náci Németországgal. A találkozón a Vatikán megfigyelője szintén képviseltette magát. Levéltári és banki adatok egybevetésével azt is megvizsgálják, mi lett a sorsa azoknak az aranyrudaknak, amelyeket a zsidó áldozatok ékszereiből olvasztottak be. A londoni konferencia ötletét Robin Cook külügyminiszter vetette fel, a külügyminisztérium jelentésének nyilvánosságra hozatala után, amely a titkos és alvó bankszámlák főleg Svájcra, de mintegy 5,5 tonna náci arany őrzése miatt Nagy- Britanniára és az Egyesült Államokra is rossz fényt vetett. A tanácskozás egyik remélt eredménye a levéltárak - elsősorban az oroszországi és vatikáni létesítmények - megnyitása lehet, amelyek még sok kompromittáló anyagot tartalmaznak. Stuart Eizenstat, aki a londoni konferencián az amerikai folytatás a 3. oldalon Würtz Adám rajza VOL. LI. No. 45. Thursday, Dec. 4, ly97 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 —- -■■ — .............. . . ■
