Amerikai Magyar Szó, 1997. július-december (51. évfolyam, 26-47. szám)
1997-11-20 / 43. szám
Olvassa New York egyetlen magyar nyelvű hetilapját! Amerikai Ára: 75 cent VOL. LI. No. 43. Thursday, Nov. 20, 1997 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Mit vártunk volna a külpolitikában? Otthon még némely újságírói körökben is úgy vélik, hogy a jelenlegi kormány legkevésbé sikertelen tevékenysége a külpolitika. Ez a NATO és az Európai Unió címzetes tagságának elnyerése, és bizonyos megtévesztő társítások miatt van így. * Sajnos mi ezzel nem érthetünk egyet, mert ez a külpolitika nemcsak nem elfogadható, de egyenesen a magyarság mindennél nagyobb arányú károsodásához fog vezetni. Azon felül is, - mint ezt már előző számainkban kifejtettük -, hogy az ipar és a mezőgazdaság privatizációjában, ezek irányításában kezelésében, és a mezőgazdaság hanyag mellőzésével éppen elég károk keletkeztek. Ebben az elmélkedésben szándékosan mellőzni fogjuk a jelentéktelen külügyi tevékenységeket, és a jelentős történelmi utalásokat. (Az utóbbiakat azért mert ezek már eleve elmarasztalnának egy ilyen külpolitikát.) 1990 előtt minden politikus, azok akik gyermekcipőben politizáltak, és azok is akik már hatalmi bakkancso- kat próbálgattak, arról beszéltek, sokat mondóan, hogy az 5 millió magyarság sorsát rendezni kell. (A választások után az 5 milliót ledolgozták 3-ra, érdekesen pontosan azokra a számokra, melyeket a szomszédos köztársaságok nem ellenőrzött népszámlálásai produkáltak). Szlovákiában a magyarság létszáma néhány év alatt 1 millióról 600 ezerre csökkent. Az új politikusok aztán meg is oldották az egészet egy jól csengő szólammal:"15 millió magyar kormánya vagyunk". Aztán befutott ez a "szakértői kormány", új ideákkal, és hübelebalázs szorgalommal. Először is újra feltalálták a spanyol viaszt, az alap- szerződést. Micsurintól tanult módszerekkel, kettőt egy csapásra, társították: az 5, illetve most már 3 millió magyar sorsát a NATO - EU tagsággal, és így újraesz- kábálták az előző kormány tutaját. Már kész is volt a bárka, és azóta is ezen hajóznak. Még ha lenne is kapcsolat a kettő között - bár csak a kormány kificamított logikájában van ez így -, milyen alapon meri valaki alárendelni a világ magyarsága 30 százalékának a jövőjét a NATO vagy EU tagság alá. A koccintás meg is történt. A szerelmi bájitalt ezek le is itták, azok kiköpték, de "a mieink" még mindig deliriu- mosak tőle, holott már nyoma sincs az egésznek. Ezek után mint Pilátus, szimbolikusan, mosták kezeiket a kisebbségi magyaroktól, és deklarálták, hogy az egész jó nekünk, mert a kisebbségi magyarság sorsa már jó úton halad. Megállapodtak abban, hogy hallgatni arany, így senkinek sem juthat eszébe sem, hogy rosszul is elsülhet a dolog, vagy az egész elejétől fogva egy elvetélt idea volt. Az sem jutott eszükbe, - de ha belegondolunk, nem is juthatott -, hogy ilyesmi elkövetésére semmilyen kormánynak nincs joga, különösen nincs egy olyannak, amelynek a dominens pártja a választásokon nem szerezte meg a szavazatok döntő többbségét. Külön összma- gyar vita, és hazai népszavazás nélkül pedig ilyen nagyfontosságú dolgot nem lehet csak firkálgatni, helyesebben csak elfirkálgatni 5 millió magyart. Ilyesmit szintén nem lehet tenni egy néppel, ennek a népnek a félévszázados rettenetes traumája után, amikor az még vissza sem nyerte a lélekjelenlétét, nemzeti kompozícióját. Azok pedig feltétlen nem tehetik ezt meg, akik az okozók soraiban voltak ezalatt a trau- matikus idők alatt, mint a kormány csaknem minden egyes tagja is. Talán aztán azért sem, mert az előző kormánnyal a magyar nép bosszúsan elégedetlen volt, és így csak a negatívumok játszották a javukra az esélyt, melyhez az új nem konvencionális alkotmány is segített, egy ravasz paktummal koronázva. Egy ilyen mandátummal ekkora nagy lépést tenni tilos. Amikor az embereknek külön-külön is túlélési gondjaik vannak, amint már ez évek óta így van Magyarországon, szintén évtizedeken át nem reprezentatív kormányok " az internacionalisták" zsoldjában, szinte természet- ellenesen irtották a magyarságból az egymás iránti szolidaritást, és hazafias ösztönt. Közvetlen ezen hosszú próbára tévő idők után nem lehet könnyedén nagy következményekkel járható elhatározásokat hozni, elfogadtatni, és aláírni. "A rendszerváltás" után, vajúdás nélkül, érthetetlen előzménvekkel, a kulisszák mögött született meg az a- lapszerződés gondolata. A szülőkről mit sem tudunk, bár sokan szeretnénk megismerkedni velük. Ha jól tudjuk az első szerződésnél még a köztársasági elnök sem tudta, hogy mit írt alá. Ennek az ésszerűtlen gondolatnak a továbbvitelére és beteljesítésére kötelezte magát a mai kormány, függetlenül attól, hogy már az első szerződés aláírása után is veszélyes, baljós, később fenyegetővé válható következményekről, hiányosságról és tévedésekről jöttek suttogó hírek. Konzekvens vitákat azonban ezek a hírek sem hoztak. Túlbuzgóságból, hogy produkálják magukat, összekapcsolták a kisebbségi magyarság sorsát az EU-tagság elnyerésével. Ilyen társítási fogalom nem is volt közforgalomban. Senki nem kérte, senki fel sem hozta, senki el sem várta. A NATO - EU- tagság megítélését más elbírálás alapján csinálták, például, hogy a kormány közreműködött és széleskörű támogatást adott a NATO-nak, az amerikai csapatoknak, még ráadásul díjtalanul, vagy hogy mennyi befektetései vannak az EU tagoknak Magyarországon, sőt, nem lehetetlen, hogy volt olyan is az eldöntők között, aki ismerte Európa történelmét, és úgy vélte, hogy egy nép sem tett többet azért a kontinensért mint a magyar. Péterváry Miklós Következő héten folytatjuk Happy Thanksgiving A Hálaadás Napja Az 1600-as évek közepe óta a Hálaadás Napja az Egyesült Államokban családi ünnep, mert gazdag volt a termés, és sikerült túlélni az évet. Az amerikai hagyomány szerint a hálaadás egyben az ajándékozás napja is, amikor juttatni kell valamit miondazoknak, akiknek nem egészen így alakult az év. Az amerikai üzleti szokások a szó szoros értelmében megkövetelik a gazdag és sikeres vállalatoktól a jótékonyságot, amelynek persze nagy részét később le lehet írni az adóból. A vállalatbirodalmak éppen úgy, mint a kis családi vállalkozások, átlagban éves bevételüknek mintegy 1,5-2 százalékát fordítják emberbaráti, jótékony célokra, társadalmi, szociális gondoskodásra. Igaz, hogy mindez még a földkerekség egyik leggazdagabb országában is csak cseppben a tenger. Magyarországon az Amerikai Kereskedelmi Kamara kilencedik éve vezette be, hogy a Hálaadás Napját hatásos jótékonysági akcióval köti össze. Az ötletet a Dow Chemical vezérigazgatója vitte, egyenesen az USA-ból. Az AmCham tagsága fogékony volt a kezdeményezésre, még azok a tagok is vállalták a részvételt, akik egyébként nem kötődnek szorosan az amerikai tradíciókhoz. Az AmCham ugyanis nemcsak az amerikai befektetőket és vállalatokat fogadja tagjai közé, hanem 13 országból 430 tagvállalatot gyűjtött össze, mindazokat, akik részesedni kívánnak a jól szervezett hálózat informális kapcsolatrendszeréből. Mindennek eredményeképpen az AmCham elmondhatja magáról, hogy a magyarországi befektetéseknek több mint 50 százalékát tagvállalatai reprezentálják, a cégek exportja Magyarországról meghaladja a 2 milliárd dollárt, adójuk pedig túl van az évi 1 milliárd dolláros határon. A Hálaadás Napját 1990-ben próbálták először emlékezetessé tenni egy magyarországi jótékonysági akcióval. Tavaly például 50 ezer dollár jött össze, de ezenkívül a cégek saját produktumaikból nagy értékű ajándékokat is felajánlottak. Az adomány, a jótékonyság egyetlen országban, így természetesen Magyarországon sem oldhatja meg a szociális társadalmi feszültségeket. Az összeg bármilyen nagy, csak cseppben a tenger. Elég nem lehet, csak éppen a semminél kevesebb. S ott még a kevesebb is sokat érhet. Döntött a nép BUDAPEST. Igent mondtak a NATO-csatlakozásra a november 16-i ügydöntő népszavazáson a magyar választópolgárok. Csaknem ötvenszázalékos volt a részvétel. A lakosság megerősítette a parlamenti pártok egybehangzó állásfoglalását. A szavazókörök több mint 97 százalékából érkezett adatok alapján 49,23 százalékos volt a részvételi arány. A voksolók 85,35 százaléka 3 millió 250 ezer állampolgár mondott igent a NATO-csatlakozásra, nemmel 14.62 százalék válaszolt. folytatás a 3. oldalon
