Amerikai Magyar Szó, 1997. január-június (51. évfolyam, 1-25. szám)
1997-01-23 / 3. szám
Thursday, Jan. 23, 1997 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Egy kis lexikon 1956 éve, 41. január 24-én hunyt el Caligula római császár. A híres hadvezér, Ger- manicus fia volt, s gyermekéveit apja katonai táboraiban, a rajnai légiósok között töltötte. A katonák nagyon szerették. s mivel kis bakancsban járt, ők neevezték el "Caligulának", azaz "bakancsocská"-nak. egyébként Gaius volt a becsületes neve. Apja halála után Tiberius császár udvarába került, ahol csendben meghúzta magát, így életben maradt. Tibérius megölése után főként dicső, s nagyon népszerű apja emlékének tisztelegve kiáltották ki császárrá. Kezdetben az adók elengedésével, fényes cirkuszi játékok rendezésével nagy népszerűséget szerzett. Még egy éve sem volt a trónon, amikor súlyos betegségbe esett s felgyógyulása után döntő változás volt tapasztalható jellemében, közkeletű vélekedés szerint egyszerűen megbolondult. Őrjöngő zsarnok vált belőle, isteni tiszteletet követelt magának, és egy szokványos diktatúrától eltérően nemcsak ellenségeit végeztette ki, de rokonait és barátait is. Sok híreshírhedt tette maradt az utókorra, az egyik legismertebb közülük, hogy kedvenc lovát, Incitatust beválasztatta a szenátusba. Sokszor idézte a híres Accus-sort: "Gyűlöljenek, csak féljenek!". Végül összeesküvés vetett véget életének, egy sikátorban ölték meg. A tőle való rettegésre jellemző, hogy halálhírét sokáig el sem akarták hinni az emberek, azt gondolták, ez a Caligula csele,, hogy a halálhírén örvendezőket aztán legyilko- hassa. (12. augusztus 31-én született.) CALIGULA Hét évszázad magyar költői Nemcsak a magyar könyvkiadás, hanem a magyar kultúrpolitika egyik legnagyobb vállalkozása a 2650 oldalon megjelent, 610 költő 4500 versét tartalmazó antológia. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium tankönyvvé nyilvánította a Hét évszázad magyar költőit. A szerkesztők szakítottak a korábbi Hét évszázad magyar versei ideologikus koncepciójával, kizárólag esztétikai szempontok alapján válogatták a műveket. Ennek megfelelően a régi magyar irodalomból nemcsak az úgynevezett kurucos hagyományok jutnak szóhoz, hanem a korábban háttérbe szorított Gyöngyösi István, Koháry István vagy Eszterházy Pál. A kötet minden bizonnyal legnagyobb vitát kiváltó része (harmada) a XX. század, benne a kortárs költészet lesz. A kötet a harmincéves nemzedék verseivel zárul. Az antológia háromezer példányban jelent meg Budapesten. Rendelje meg INGYENES katalógusunkat! Regények Krimik Szakácskönyvek történelem Politika Vallás Nyelvkönyv Nóták stb. BLUE DANUBE Gifts - 217 East 86. Street, Suite 244 New York, N.Y. 10028 «S’ Tel/fax: (212) 794-7099 [Ez postacím, nem üzlethelység] Keddtol Péntekig 9.30—5.00, Szombaton 9.00—230 INTERNET WEB SITE http://www.tiungary.com/blije-dantjbe Nagy Endre, Békeffi, Keller A függönyös ember t Egy ember kiáll a leeresztett színházi függöny elé, egyik kezével megfogja a brokát szélét és elmondja a műsor bevezetőjét. Valami tréfásat, szórakoztatót, s mindenekelőtt csípősen időszerűt. A közönség jót nevet, s a műsor elkezdődik: jelenetek, sikamlós vagy érzelmes dalok. Ez volt a pesti kabaré, és a függö- nyös ember a konferanszié. A kabaré a pesti aszfaltból fakadt és a polgári értelmiség termtette meg. A polgár válasza volt ez azoknak, akik életét irányították, akik "fönt" voltak, és akiknek ki volt szolgáltatva: a vizveze- tékszerelőtől, aki sehogy se akar jönni, a politikusokig, akik sehogy se akarnak menni. Egy-egy híres kabarészínház jellegét-vonzerejét leginkább a függönyt tartó ember adta. Ilyen volt Nagy Endre, a műfaj atyja, valamint Békeffi László és Kellér Dezső. Nagy Endre 1907-ben jelent meg a Teréz körúti Bonbonniére-ben, az első igazán pesti magyar kabaré színpadán. Konferanszié szerepe és maga a műfaj egy véletlennek volt köszönhető. A színház tulajdonosa eredetileg úgy vélte, ne csak sikamlós viccek, sanzonok, tréfás jelenetek legyenek műsoron, az irodalom is képviselje magát. Felkérte a fiatal író-újságíró Nagy Endrét, műsor előtt olvassa fel egy rövid novelláját. Egy néző azonban már az első alkalommal a felolvasás közben hatalmasat ásított. A szerző dühösen félretette a papírt és - a közönség nagy derültsége közepette - éles vitába bocsátkozott az illetővel. Ettől kezdve az igazgató minden estére beültetett egy bérásítót, és Nagy Endrének mindég fel kellett csattannia. Megszületett a műfaj: az izgalmában akadozó beszédű novellaíróból így lett immár műdadogó konferanszié. A változó színhelyű, színvonalú és számú kabaré mindig az adott kor gyermeke volt, azokat figurázta ki, akik valamilyen társadalmi szerepet játszottak, főként, akik hatalmon voltak, hibát, vagy éppen gazságot követtek el. Hogy ez éppen Kossuth Ferenc volt, vagy Tisza István a kezdeti időszakban, ezt a helyzet, az illető gyenge pontjai, ballépései határozták meg. Egyszer, még az első világháború előtt, a miniszterelnök azt találta mondani egy viharos parlamenti ülésre: "De hisz ez már valóságos kabaré!". Mire Nagy Endre a függöny előtt így vágott vissza: ha a kegyelmes úr ismerné a színház világát, az urak zűrzavaros handa- bandázására ezt jelentette volna ki: "De hiszen ez valóságos parlament!" Kevésbé volt békés a konferanszié és a hatalom viszonya a harmincas és a negyvenes évek fordulóján. A polgárság, pontosabban azok, akik a jobboldali németbarát rendszerrel szembe álltak - köztük a későbbi üldözöttek -, ezen a módon is megpróbáltak ellenállni. Egy alkalommal ismét egy váratlanul kitört szinész-néző vita írta be magát a kabaré történetébe. Rajniss Frenc szélsőjobb- oldali politikus megjelent a népszerű pesti kabaré, a Pódium egy előadásán, s felszólt a konferáló Békeffinek: "Maga azt mondja, amit magának a függöny mögül súgnak!" Mire a függönyt fogó ember az akkori magyar politika Hitler-barátságára célozva így riposztozott: "Nekem olyan ember ne mondja, hogy súgnak, akinek diktálnak!" De az i-re a pontot más poén tette fel. Felment a függöny, a színpadon a földön hevert Hitler, Mussolini és más fasiszta vezérek képe. A konferanszié bejött, körülnézett és így szólt: "Miért nem csinálnak rendet? Fel kell akasztani!" A Pódiumot betiltották, s csak 1945- ben indulhatott újra. Békeffi a háború után nem jött haza, Nagy Endre a harmincas években meghalt. De már a két világháború közötti időben felbukkant egy igen tehetséges fiatalember - dalszövegek, jelenetek, operettlibrettók szerzője: Kellér Dezső. Virágkorát azonban az ötvenes-hetvenes években élte, egyebek között mint a Vidám Színpad kon- feransziéja. Ez az egész országban kedvelt, a szivekbe magát belopó művész a szinte már nem is létező polgárság és a sarokba szorított értelmiség tiltakozó szavát hallatta - a maga szelíd, behízelgő modorában. A Rákosi-korszakban nagyobb, Kádáréban kisebb volt a nyomás. Kellér azonban (tudatosan vagy ösztönösen?) - pestiesen szólva - átejtette a felügyelő politikai hatalmat. Úgy tett, mint aki (akkori kifejezésssel) "belülről bírál, az ügy érdekében". Csak a kinövéseket akarja lenyesegetni. Keller Dezső Azt hirdetik, hogy a legfőbb érték az ember - de nem akkor, ha vásárlóként jelenik meg az üzletben. A munka becsület és dicsőség dolga - akkor mit keres az a sok dolgozó napközben az utcán és a vendéglátó-ipari egységekben? Úgy látszik, már nem a szocializmust hanem magát a kommunizmust építjük, mert mindenki tetszés szerinti mennyiséget dolgozik, tréfálkozott Kellér, s hozzátette: le lehetne szállítani a napi munkaidőt hét órára, ha mindenki vállalna hatot. Utolérjük, sőt el is hagyjuk a kapitalizmust? Partnerével egy szilveszterkor véletlenül nyolc perccel korábban emelte poharát, mint hogy ütött az óra. "Legalább ebben már megelőztük a Nyugatot", mondta fanyarul. Csak úgy "maszek alapon" nyelvművelésbe vágott: ő találta ki a "maszek" kifejezést, az államgazdaság legsűrűbb időszakában a magánszektornak, a középosztály maradék bázisának becenevét. Amikor először járt Párizsban, hogy "gondosan tanulmányozza a kapitalista világ ellentmondásait", így összegezte tapasztalatait: "Azok az ellentmondások különösen este szépek, amikor ki vannak világítva." Nagy Endre, Békeffi és Kellér. E három név egy korszakot jelzett, amely ö- rökre eltűnt. Azzal a polgársággal együtt, amely valójában a vállán hordozta őket, közegüket, közönségüket adta. "Könnyű fegyverzetű portyázó - mondta a kabaréjáról Nagy Endre -, de becsületes harcos". S most mi voltaképpen arra várnánk, hogy megjelenjen egy kis színpad függönye előtt valaki, egyik kezével a brokátot fogva, a másikkal a közönségre mutatva bejelentse: "Hölgyeim és uraim! Kedves közönség! Megjelent az új magyar polgárság". Tatár Imre ^KÖNYVSZEMLE^ Magyar Könyvek Zenék és Videók
