Amerikai Magyar Szó, 1997. január-június (51. évfolyam, 1-25. szám)
1997-05-08 / 18. szám
Thursday, May 8, 1997 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Van-e Magyarországnak rokonságpolitikája? A politika követhetetlensége és az eüt felelőssége Helyreállítható-e a bizalom? Van-e Magyarországnak rokonságpolitikája? Szögezzük le: rövid időszakoktól eltekintve Magyarországon soha nem emelkedett a hivatalos kulturális politika szintjére a rokonnépek ügye. Egyetemek, nyelvészek és irodalombarátok, műfordítók és önkéntes kapcsolatépítők próbálták széles körben elterjeszteni, mennyire fontos volna egymás megismerése, enélkül ugyanis a finnugor népek soha nem lesznek képesek megerősíteni identitásukat. Századunkban, a húszas évek végén volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, a kulturális kormányzat végre cselekvésre szánta el magát. Az 1928- as budapesti finnugor kultúr- kongresszus megnyitó beszédében Klebersbert Kunó kul- túrminiszter programot hirdetett, és ebben rámutatott a rokonsági politika lényegére. Elmondta, hogy ez a politika nem kirekesztő, nem irányul más nemzetek ellen, hanem a finnugor népek barátkozá- sát szolgálja. Gyakorlati lépésként a miniszter nemzeti finnugor központok fölállítását szorgalmazza. Klebels- bergnek nem csupán a magyarkultúra külföldi jelenlétének megteremtésére volt akcióterve, hanem a finnugor népek együttgondolkozására is. Számára nyilvánvaló volt, hogy a "finnugor-politik?" a magyar nemzetstratégia nem elhanyagolható része. És nem maradt meg a szavaknál, hanem elgondolásait a gyakorlatba is átültette. Magyar intézet,hungarológiaközpont szerveződött néhány nagy egyetemen ( például Helsinkiben és Tartuban), folytatódott és intézményes formát öltött a kultúrkong- resszusok hagyománya. A rokonnépek képviselői 1921 és 1936 között öt alkalommal találkoztak felváltva Helsinkiben, Budapesten és Tallinban. Háromnyelvű (magyar, finn és észt) folyóirat született, kiállításokat, művészeti és zenei találkozókat rendeztek. A statisztikák riasztó sorvadásról tudósítanak. A mord- vinoknak alig 67 százaléka beszéli anyanyelvét, az ud- murtok esetében az arány 70, a mariknál 80, a many- siknál 52, az inkerieknél 50, a kanalaiknál 47 százalék. A veszpék, a vótok, a lívek jószerivel kipusztultak. A szovjet birodalom összeomlása, a balti országok új- rafüggetlenedése és az orosz politika módosulása következtében a kilencvenes évekCs. Kovács László rajza ben újból megnyílt az út a finnugor közeledés előtt. Ma - elvben - nincs akadálya e kis népek kapcsolattartásé nak, s ha nem is hagyhatjuk figyelmen kívül a helyi hatalmat részben változatlanul bitorló kiskirályokat, bizonyos együttműködési formákat kiépíthetnénk oroszországi atyánkfiaival. Ehhez azonban "finnugor-politikára" volna szükség. Világos stratégiára és persze pénzre. A finnugor együttműködés minden bizonnyal "nemzeti" kérdés a jelenlegi kormányzat szemében, ezért a hivatalos politika a lehető legkevesebbet óhajtja belőle fölvállalni, lehetőleg nem többet, mint amennyit a többi (bármelyik) országgal kötött szerződések tartalmaznak. Politikai apátiáról, a politika, illetve a politikusok i- ránti növekvő bizalmatlanságról beszélni manapság közhelynek számít. Egy kérdést azonban meglehetősen ritkán teszünk fel: vajon mihez képest növekszik az apátia és a bizalmatlanság? A rendszerváltás eufóriájához? A Kádár - rendszer hez? Ideális elképzeléseinkhez? A nyugat-európai állapotokhoz? Szóval: mihez? Ezeknek a kérdéseknek a feltétele immáron halaszthatatlan, máskülönben az apátiáról folytatott egész vita parttalanná válik. Ha változtatni akarunk a kétségkívül tapasztalható politikai kiábrándultságon, először tisztába kell jönnünk viszonyítási pontjainkkal. Valóban igaz, hogy 1989- 90-ben a magyar társadalom jelentős része nagy várakozásokkal tekintett a közeljövőbe. Két dolog már azonban akkor is elgondokodtathatott volna bennünket. Először is az, hogy a várakozások nem valami mellett, hanem valami ellenében fogalmazódtak meg. Az eufória abból adódott, hogy az emberek az utolsó években megelégelték a "nadrágszíj - meghúzó" Kádár-rendszert, és váltani akartak. Fogalmuk sem volt, hogy mi következik majd, de azt tudták, hogy abból, ami addig volt, többé nem kérnek. Kiábrándulhattunk azért is, mert elragadtatott hangulatunkban roppant magasztos változásokat képzeltünk el mind az ország, mind a magunk számára. Ennek a várakozásnak természetesen tápot adott a rendszerváltó politikai elit, amely a saját ténykedésének lényegét a diktatúra lebontásában és a demokratikus intézmény- rendszer kiépítésében látta. Az állampolgár egy ideig maga is igyekezett a politikusok fejével gondolkodni, azaz örülni a demokrácia magasrendű értékeinek, de aztán rá kellett jönnie, hogy más dolog politikusnak és állampolgárnak lenni. Míg a politikus számára - érthetően - a legrosszabb demokrácia is jobb, mint a legjobb diktatúra, a legtöbb állampolgár ezt rövid ideig maga is így gondolta, ám ma már nem biztos, hogy ezt hiszi. Megítélésem szerint az egész politikai közélet legneuralgikusabb pontja a pártviták elmérgesedése, illetve a társadalmi kiábrándultság itt érhető leginkább tetten. Mert ha befejeződött - mondhatják sokan -, akkor szinte alig vált valami valóra a fél - egy évtizeddel ezelőtti tervekből és ideákból. S mivel sokan vélik úgy, hogy a néhai eszmékhez kell visszatérni, a politikai közélet hangneme lényegesen indulattelibb, mint a hagyományos demokráciában. A kiábrándultság oka az is, hogy a rendszerváltásnak volt egy - hol kimondott, hol ki nem mondott - ígérete, miszerint Magyarország a puha, keleties diktatúra után gyors ütemben csatlakozik majd a nyugat-európai fejlett országok közösségéhez. E- helyett az állampolgárok jelentős része számára már mindennapos belátás, hogy számára ez a csatlakozás vagy felzárkózás valószínűleg soha nem következik be. Ha persze jobban ismernénk Nyuga-Európát, ha disztingválni tudnánk a Nyugat eszményítése és mindennapi működése között, ha hajlandók lennénk a Nyugat méta forája mögé nézni és észrevenni a számtalan nyugati variánst, akkor nyilvánvalóan nem élne annyi illúzió a nagybetűs Nyugattal kapcsolatban. De az is kétségtelen, hogy egy felzárkózni kívánó országnak a Nyugatra elsősorban mint vonzerőre, mint eszményre van szüksége, nem pedig annak sulykolására, hogy ott is roppant nehéz ( sőt ott igazán a nehéz!) az élet. Szerintem tartósan számolni kell azzal, hogy a politika az információs társadalom korában egyike lesz azoknak a szféráknak, amelyek átlagos halandó számára meg- közelíthetetlenek. Tudom, hogy ez rettenetes perspektíva, de jobb. ha nem áltatjuk magunkat. Jávorszky Béla Csizmadia Ervin Díj Király Bélának Király Béla vezérezredesnek, egyetemi tanárnak 85. születésnapja alkalmából Pro Cultura Hungarica emlékplakettet adományozott Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter. A kitüntetés átadásakor szinte példa nélkül állónak nevezte azt a tevékenységet, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc egykori katonai vezetője 1957 utáni Amerikába települését követően a magyar kultúra és tudomány külföldi megismertetéséért tett. Több külföldi rövidebb ideig BUDAPEST. Az év első két hónapjában 4,3 millió külföldi látogatott Magyarországra - 17 százalékkal többen, mint a múlt év hasonló időszakában. Az Európai Unió, illetve az OECD országaiból 26 százalékkal jöttek többen, mint eey évvel korábban. A szállodák foglaltsága 29,6 százalékos volt de az ötcsillagos hotelekben 43.3, a négycsillagosokban 36.9 százalékos volt a szobák kihasználtsága. Tűzvész Mekkában Tűzvész tört ki a szaúd-arábiai Mekka mellett a muzulmánok zarándok sátortáborában. Legalább 217 halálos áldozat és közel 1300 ember sebesülését jelentették. Az iszlám két legszentebb helye fölött rendelkező Szaúd- Arábia egyre nehezebben birkózik meg a kétmillió embert, közöttük egymillió külföldit megmozgató zarándoklattal. A 36 kilométeres sebességű szél, a 40 Celsius fokos szaúdi sivatagban szinte megfékezhetetlen volt a tűz terjedése. Afganisztánban nincs tűzszünet Az ENSZ-főtitkár afganisztáni különmegbizottja Norbert Holl elismerte, hogy hat hónapos diplomáciai erőfeszítések dacára Afganisztánban csekély előrehaladás történt a tűzszünet elérésének ügyében. Holl azt jósolta, hogy a tavaszi időjárási viszonyok visszatértével ismét fellángolnak majd a harcok és hogy az ország területének jelenleg 80 százalékát ellenőrzésük alatt tartó tálibok végső győzelme még nem eldöntött tény. Köszönjük Barney Horváth M.D. adományát, mely lehetővé tette ennek az oldalnak a megjelenését. Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és I kezelése 220 East 69th Street I NEW YORK,N.Y. 10021 Telefon: (212) 628-5626 Appointment csak előzetes bejelentesse!
