Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-09-26 / 36. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 26, 1996 Olvasóink írják ’'Fémlett a homloka mindig" Bartók Béla 1945 szeptember 26-án hunyt el. Halálának évfordulójára közöljük az alábbi cikket Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukból szereztem tudomást, hogy Géza bácsit elvesztettük. Nem is akartam hinni a szememnek. Gyorsan a telefonszámát tárcsáztam, de nem jött felelet. Még 12-én írt nekem levelet és 14-én pedig halott volt, de súlyos betegségben szenvedett. Valahogy most, pár hét után fogom fel, hogy nincs ő többé nekem. Soha sem volt ilyen barátom, talán az apámat is pótolta egy kicsit. Fantasztikus ember volt. Gondolom ezt rajtam kívül még nagyon sokan így gondolják. A szerkesztőségnek minden dolgozójának köszönetét mondok, amiért lehetővé teszik a lap megjelenését és létezését. Mellékelten küldöm a lap előfizetését és egy kis segélyt, amennyi tőlem telik. Maradok tisztelettel Macija Baclija IGAZ BARÁTOM VOLT Ő Sötét és csendes az éj. Itt-ott egy-két csillag fénye ragyog. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy minden csillag egy lélek. Hittem is meg nem is. Ma éjjel nem tudom szemem levenni egy fényes csillagról. Úgy érzem minden fénye rám irányul. Talán egy utolsó búcsút int nekem, egy igaz barát, aki nem rég távozott el az élők soraiból. Szeretném, ha karnyújtásnyira lenne, ha a lelkem leikéhez érhetne. Szeretném, ha hangom hallaná, elmondanám^ mit jelentett barátsága számomra. Másfél éve, hogy tudomásunk van egymás létéről. A Magyar Szóban akadtam rá egy versére. Egyszerű, gyönyörű vers volt. Úgy éreztem az írója egy fantasztikus ember lehet. A sorok mögött valami hasonlóságot fedeztem fel, köztem és közte. Véleményemet el is küldtem a szerkesztőségnek, akik meg is jelentették a következő számukban. Nagy meglepetésemre pár napra, egy levél érkezett Kaliforniából. A vers szerzője dr. Strém Géza volt. így kezdődött az akkor még nem is sejtett közeli barátság. Levél a levélt váltotta. Mindenről tudtunk véleményt váltani. Nagyon sokszor segítségét kértem, ami nem is várakoztatott magára. Már észre sem vettem, hogy szinte rohanok a posta ládához, úgy várom minden sorát. A magánéletem nyitott könyv volt előtte. Gyengéd szavait papírra fektette, bizalmas és reményt keltő válaszai voltak. Hatvannyolc év korkülönbség volt közöttünk. Nagy előny volt ez számomra egy olyan emberrel kapcsolatot tartani, aki történelmeket élt át. Sok érdekes tapasztalata volt az emberekről, az emberi kapcsolatokról, szokásaikról. Kitűnő emberismerő volt. Mindenkiben a szépet látta, minden embernek a pozitív oldalát értékelte. Tanított a megbocsátásra a szebb értelmesebb életre. A költőt, a tudóst,a barátot veszítettem el vele. Soha senki sem értett meg úgy, mint ő. Mindig bizalommal és szeretettel teli levelei voltak számomra. Akik ismerték, akik barátai voltak biztos hogy velem együtt éreznek. Még sokáig fogom várni levelét, még sokáig fogom hiányolni jelenlétét és még azt nem tudom, hogy ki fog segíteni a sok-sok válasz nélküli kérdésre, ami egy életen kisér. Míg én élek, emléke élni fog, s próbálok le nem térni arról az útról, amelyre ő vezetett rá. Macija Baclija Kévés Amerikai Magyar Szó! Végre megtaláltam elveszettnek hitt versemet, amit elküldtem Canadába a pályázatra, de egy példányt Önökhöz is küldök, bár el tudom képzelni, mennyi hulladékot kell elolvassanak. Remélem jó szabadságuk volt, sajnálom, hogy olyan kis létszámú az önfeláldozó csapatuk, hogy a szabadság megszünteti pár hétre a lapot is. Szívből gratulálok férjemmel együtt önzetlen munkájukhoz. Nagyon élvezzük az újságot, az utolsó betűig kiolvassuk és mindig megbeszéljük egymással. Kellemes színfolt az életünkben. Tisztelettel üdvözöljük Önöket, két nagy magyar, akik azonban nagyon keveset tettek, vagy tesznek a magyarságért. K. Gabriella és férje (Kedves K. házaspár! Nagyon szerények. Sokat tesznek a magyarságért azzal, hogy hazájuk nyelvét ápolják, olvassák, beszélik, s így nem tününk el az idegen környezetben sem. A versét egyik közeli számban közölni fogjuk. - Szerk.) egyéniséget, amelyet Bartókkal kapcsolatban szintén a kelleténél ritkábban emlegetnek. A művészi igényesség, tisztaság, igazság és az emberi magatartás, gerincesség, következetesség tökéletes egységet képez az egyéniségében. Az Ady-cím: "Petőfi nem alkuszik" - hamisítás nélkül alkalmazható rá. Bartók sem alkudott soha. Nincs külön zeneszerző-, tudós-, külön gondolkodó-, politikus és magánember- Bartók. E- gyetlen Bartók van - embernek és alkotónak egyformán nagy. Menuhin szerint "művei hosszabb ideig fognak élni a földön, mint a rómaiak fürdői, vagy a Nagy Kínai Fal". A fentebb említett Péntek Ferenc - aki még igencsak "Ferike" volt, amikor reggelente a gyűjtőútján náluk megszálló zeneszerző "bácsi" ágyába bújva a meséit hallgatta, Bartók első körösfői látogatásai idején - egyszerűbben nyilatkozik. Azt mondja: "Népszerű, eccerű ember vót... magas homlokú, fémlett a homloka mindig..." Rajk András Dunapataj gyöngye Hazánk 1100 éves évfordulóján csokorba szedjük a Magyar Haza virágaik Ezúttal én is egy virágszállal szeretném ékesíteni a nemzeti bokrétát, Lindenfeld Gizellát, a festőmű vésznőt mutatom be, aki a magyar színeket nagy dicsőségre vitte évtizedeken keresztül, új hazánkban Amerikában. Lindenfeld Gizi Dunapatajon született a század dereka körül. Dunapataj közel van Kalocsához, ahol mint kislány csodálta a festőasszonyokat, akik a házaikat csodálatos festett virágokkal díszítették. "Hát ilyet én is tudok festeni" - szólt Giziké a mamájához, és festett is. A dunapataji házuk a legszebb volt az egész környéken. Kívül virág- girlandok ékeskedtek a házon, míg bent a szobákban virágcsendéletek és portrék ragadtatták el a látogatót. Az 1956-os forradalom vihara Amerikába sodorta Gizit, ahol férjével, a híres festőművésszel Lindenfeld Emillel találkozott. Csodás házasságban éltek több mint húsz évig és ezalatt az idő alatt Gizi művészete szárnyakra kelt és kivirágzott. Egymástól tanultak. Az ember még manapság sem tudja eldönteni, hogy melyikük művészete ragadja el a szemlélőt jobban. Egy tény, ha Gizinek a Bedminster-i vidéki kastélyába valaki betéved, onnan kijönni nem igen akar, fogvatartják a szebbnél szebb festmények. Több magyar család egy vagy sokszor több Lindenfeld festménnyel dicsekedhet, ami a magyar virágos kertet varázsolja a mindennapi életükbe. Gizi, híres emberek portréját festi nagyon nagy sikerrel. A közelmúltban leplezték le a New Jersey-i kormányzónő., Christine Todd Whitman életnagyságú festményét, ahol a kormányzónő csodálatos ruhakölteményben tündököl, amit a kormányzói beavatásán viselt és amiben végig táncolta az élete egyik legnagyobb bálját. Reméljük Gizi lesz az "udvari" festő az elnök feleségének a Fehér Házban is, amifelé erősen kacsingat 2000-ben. Híres bírókat, orvosokat, ügyvédeket örökít meg Gizi nagy tehetséggel, és ezek a festmények már a halhatatlanság falain függnek. Hosszú út volt Magyarországról Amerikáig, sokszor az út göröngyös volt, de mindig a sokatigérő fényes jövő felé vezetett, ahová Gizi meg is érkezett. Bittó Boldog Klára Egy huszonkét éves fiatalember - a nevét akkor még alig-alig ismerték - az ausztriai Grn ndenből írt haza, az édesanyjának: "egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát". Bartók Béla akkor még nem tudta, milyen keserves küzdelembe fog, ha egy életen át következetes akar maradni ifjúkori fogadalmához. De az maradt. Osztályrésze - a lángelmék leverően nagy hányadához hasonlóan - rágalmazás, vádaskodás, rideg értetlenség volt, elképesztő méretű munkálkodásának túlnyomó részében. Ami még szomorúbb: legfőként szeretett magyar hazájában. Félezer mű, közte korszak- alkotó remekművek alkotójáról, a zenetudósról, a folklo- rizmus lángelméjéről, a zongoraművészről nem szólok itt - erről már elég szó esik. Inkább arról a más vonatkozásban már említett szeretet- ről szólok, amely kutatásai, gyűjtései művei elfogadtatása végtelen nehézségeinek a vállalására ösztönözte; arról amely viszontszeretetet váltott ki mindazokban, akikhez közel került, vagy akik hozzá közel kerültek (nem volt könnyű). Az utóbbiak között a szellem óriásai - Thomas Mann, az egyik utolsó remekművét inspiráló, segítő Yehudi Menuhin és mások - épp úgy ott találhatók, mint a körösfői műbútor készítő, Péntek Gyugyi György legnagyobb fia, Péntek Ferenc. Thomas Mann azt mondta: "valahányszor Bartók Bélát csak láttam, vele beszéltem. Ferenczy Béni rajza 1936-ból szavát lestem, mindenkor lelkem mélyéig megkapott nemcsak lényének szeretetre méltó volta, hanem fennkölt és tiszta művészegyénisége is..." Elsősorban éppen azt szeretném szuggerálni mai olvasóinkban: ezt a fenomenális
