Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-09-12 / 34. szám
Thursday, Sep. 12, 199ö AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Búcsúzni ... Az Emri család Búcsúzni mindig nehéz és fájdalmas... New York-tól elbúcsúzni ugyancsak nehéz lehet... Emri István konzul és felesége Marika, lányai Nóra és Ágnes öt évet éltek ebben a városban. A konzul úr szakmai munkáját mindenki elismerte, a New York-i magyarság szívébe zárta Marikával együtt, mert odafigyeltek az itt élő magyarokra és mindig készséggel segítették őket. Hazaindul a család! Öt évvel ezelőtt érkeztünk, s a rendszerváltás 89-től lehetővé tette, hogy nyitottabban mélyíthessük el a kapcsolatokat, létrehozzunk élő és közvetlen találkozásokat az amerikai és magyar szervezetek, egyházi és külképviseletek és az itt élő polgárok között. De a külügyi szolgálatunk itt lejárt és hazatérünk. Utódom dr. Földvári Gábor lesz, aki ezt a munkát bizonyára még jobban fogja teljesíteni, mint én - mondja a tőle megismert szerénységgel a búcsúzó konzul. Marika a főkonzulátuson dolgozott.- Maradnál még ha lehetne?- A holmik felét már becsomagoltam s előre nézek, a családot újra "sínre" kell tenni.- Mit adott számodra az itteni "sin" amin ez a város halad?- Nagy várakozással jöttünk az "óceánon túlra", és sok tudással,tapasztalattal indulunk vissza, de nem félek, mert a pozitív látásmód, ami eddig is a sajátom volt, az amerikaiak között csak megerősödött bennem... Voltunk mi már trópusi környezetben, átéltünk egy evakuálást is... A lányokat jómagam történelemre és magyarra tanítottam, s el kell áruljam, hogy rendkívül jó diákok voltak. Nóra 14 éves, gimnáziumba készül s a legfogékonyabb éveit töltötte itt...- Sajnálom a várost, különös légköre van. A baráti kötődések miatt is, ami az iskolában és a zenekarunkban jött létre, ahol harsonán játszottam.- Hallottalak játszani az évzárón s most is csak gratulálni tudok, hogy ezt a nehéz hangszert választottad! Mi szeretnél lenni, zenész?- Nem, ezt csak kedvtelésből folytatom, műfordítónak készülök... Ági 12 éves, de korát meghazudtoló alapossággal tartott hosszú előadást a múmia készítésről, imádja a régészetet és a történelmet.- így van, de én egy nőies szakmát választok: divattervezőnek készülök...- Melyik nyelven szeretsz jobban kommunikálni?- Magyarul, mert az anyanyelvem és szeretem a nyelvtant s ezért számomra nem nehéz.- Milyennek tartottad New York-ot?- Izgalmasnak... Sokan tértek vissza a főkonzulátusról ebben a hónapban Magyarországra. Marika szavát idézve azt kívánjuk nekik, hogy mielőbb találják meg otthon azt a sínt, amin a család újra elindulhat. Koppány Mária Dr. Levente Z.Bodak-Gyovai D.M.D., M.Sc. FOGORVOS Egyetemi tanársegéd a Budapesti Fogorvostudomanyi Egyetemről és Assistant Professor from the School of Dental Medicine, University of Pennsylvania General family dentistry for all ages Office hours by appointment: (610) 565-2868 50 Wyncroft Drive, Media, Pa. 19063 (Media is between Philadelphia and Wilmington) Az anyanyelv védelme egyetemes emberi jog Az ötágú síp hangoloi Huszonötéves jubileumunk köszöntése óta először rendezünk anyanyelvi konferenciát - immár a nyolcadikat. Illő ezért, hogy idézzük néhány szavát azoknak, akik a leghatásosabban kezdeményezték nemzetközi magyar mozgalmunk létrejöttét. Illyés Gyula így írt a hatvanas évek közepén: "A világon mintegy tizenötmillió ember tartozik a magyar anyanyelvűek közösségébe. Minden harmadik magyar e közösség keretén kívül kisebb nagyobb távolságra - van, hogy tízezer kilométerre - él. A magyar irodalom ötágú síp, összehangolatlan. Eléri még vajon a mi nemzedékünk, hogy egy jó munka mind e nemcsak külön-külön, de másként is szóló sípot egyszer ismét összehangolja, illetve az eldugulástól megmenti." Kodály Zoltán így írt a Magyar Hírek 1965. november 15-i számában, a neki elküldött tanulmányomra hivatkozva: "Nagy Károly megfigyelte, hogy a harmadik nemzedékben új érdeklődés mutatkozik az elfelejtett anyanyelv iránt. A külföldön élő magyarság éppoly része a magyar közösségnek, mint az itthoniak. Vajon az "óhaza" mindent megtett-e arra, hogy a kivándoroltak ne érezzék magukatvégképp kitagadottnak." Váci Mihály, 1965 óta folytatott levelezésünk eredményeképpen 1969. Augusztus 3-án így írt a Népszabadságban, Oldott kéve című cikkében: "A szórványmagyarság nyelvi megmaradásáért küzdeni egyetemes és emberi teljesítmény. Ezért minden magyar írónak és felelős embernek meg kell tennie legalább annyit, a- mennyit ma lehetséges.“ Az 1970. Augusztus 2-án, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen megnyitott első anyanyelvi konferencián Bárczi Géza többek között ezeket mondta feladatainkról: "Az anyanyelv kovácsolja egységbe az öt világrészbe szétszóródott magyarságot. Két tényező biztosíthatja a magyarság fennmaradását idegen nyelvterületen. Az egyik a tömeges együttélés, ahol a mindennapi élet magyar környezetben zajlik, a másik a töretlen magyar öntudat. Az első nem tőlünk függ, számos tényező határozza meg... A másik azonban részben rajtunk is múlik... Ezt a magyar öntudatot kell felébresztenünk, fenntartanunk, növelnünk. S ennek eszközei: a nyelv, az irodalom, a művészet, zene, ének, tánc, színjátszás, s a magyar történelmi tudat ápolása." Folytathatnánk a felelősségébresztő idézeteket 15 milliós magyar nemzetünk színe-javától arról, hogy szét- szakíttatásunk, szétszóratta- tásunk tragédiájával szembeszegülni emberi felelősségünk, alapvető érdekünk, becsületbeli kötelességünk. Ez a felelősség- és kötelességérzet hozta létre 26 évvel ezelőtt, és ez működteti azóta is anyanyelvi konferenciánkat, a Magyar Nyelv és Kúltúra (néhány szabad éve valóban) Nemzetközi társaságát. És most hogyan tovább... A tizenötmilliós magyarság egyharmada számára magyar nyelve és kultúrája művelése, megtartása és következő nemzedékeinek átadása az ezredfordulóhoz közeledve folyamatosan súlyosbodó gondot jelent. A Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségei olyan országokban élnek, ahol az új demokrácia még csak formális, mert a többpártrendszerű parlamentáris kereteket sok helyütt nyelvtiltó, kultúrsorvasztó sovinizmus torzítja a törvényes jogfosztás embertelen eszközévé. Nyugaton nem jogfosztó törvények miatt, hanem a többségi tengerekben zsugorodó szigetek és gyengülő szórványok lankadó ellenálló képessége miatt növekszik a magyar nyelvet és kultúrát sorvasztó, majd annak elvesztésével fenyegető asszi- milálódás. Európában a hétvégi magyar iskolák és a cserkészszövetség "csak mus- tármagnyi" magyar gyermeknek nyújthat segítséget, a tanulók magyarnyelv-tudása és szókincse egyre szerényebb. Az Egyesült Államokban az 1990-ben magát magyar származásúnak valló 1 582 302 embernek mindössze 9,35 százaléka, vagyis csak 147 905 ember jelentette ki azt, hogy otthonában magyarul beszél - 32 098-al, 17,83 százalékkal kevesebben, mint 1980-ban. A Külföldi Magyar Cserkészszövetség részéről a "rendszeres tanulás lehetőségének biztosítása szűkülő tendenciát mutat". (Bodnár Gábor: Külföldi cserkészbeszámoló, 1993.) A Kárpát-medence magyar közösségei kisebbségi sorban is elszántan küzdenek magyar nyelvük és kultúrájuk megtartásáért. Anyugativilág-szerte riasztó fogyatkozást jelző számok sem azt jelentik, hogy a nyugati magyarság feladta a magyarságáért - netán a magyarságért - folytatott, áldozatokra is kész küzdelmét. Számos szervezete hatásosan és szakszerűen működik, kormányhivatalokat és törvényhozó testületeket befolyásol, könyveket ad ki és előadókörutakat szervez, traktorokat, antennákat, számítógépes szövegszerkesztő berendezéseket, gyógyszert és ruhaneműt küld erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar közösségeknek. Ifjúsága magyarságmegtartását is jelentős mértékben gondozza még. Mit tehet, mit tegyen anyanyelvi konferenciánk a Magyarországon kívüli magyar nyelv- és kultúramegtartás-, -művelés, -oktatás támogatásáért... Egyéni, szervezeti, közvetlen erkölcsi és anyagi támogatás ott és akkor, ahol és amikor az azonnali szükségletek megkívánják. Konferenciák, előadások, műhelyek, tapasztalatcserék, találkozók, látogatások szervezése a jövőben is, azokra költ- séghozzájárulásos meghívás, azokon részvétel. Fiataloknak továbbra is tanfolyamokra, nyári és egyéb ifjúsági táborokra, kurzusokra, programokra, találkozókra való ösztöndíjas meghívása. Magyar kisebbségi közösségek országai törvényhozó testületéi kormányzati és egyéb szerveinél, tudományos, kulturális, gazdasági, egyházi és egyéb szervezeteinél való közbenjárás, emberi jogi lobbyzás. Magyarország törvényhozó testületéi, kormányzati és egyéb szerveinél, szervezeteinél való konzultálás és lobbyzás. Jelenleg például konferenciánk nyilatkozatban jelentse ki, hogy támogatja azt a közös nyilatkozatot, amelyet tizenegy magyar kisebbségi szervezet, a hét magyarországi parlamenti párt, valamint a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma, Miniszterelnöki Hivatala és a Határon Túli Magyarok Hivatala képviselője írt alá 1996. július 5-én. A magyar közösségek autonómiájának, egyéni és kollektív önrendelkezési jogai teljes megvalósításának, alkotmányos védelmének és törvényes támogatásának nincs alternatívája, mert a belátható, tervezhető és al- Kotható jövőben ez, és csak ez biztosíthatja a megmaradást! Dr. Nagy Károly szociológiaprofesszor New Jersey
