Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)

1996-08-20 / 31. szám

4. Amerikai Magyar Szó Thursday, Aug. 20, 1996 iSVÉDEK ,UROK Fugati u7VANOK SZLÁV TÖRZSEK J LENGYELEK | .CSEHEK , 1 KELETI / FRANK KIRÁLYSÁG NYUGATI V> FRANK 9 JRÁLYSÁG« ÍS® ITÁLIAI lAVARRA VLACHOK BOLGÁR BÍR Földközi-tenger ► MAGYAR ^ FEJEDELEMSÉG A magyar honfoglalásdde- jén a Kárpát-medenjxre három jelentős politikai ha­talom gyakorolhatott számot­tevő befolyást: az ismét erőre kapó Bizánci Birodalofh, a hatalma csúcsán álló Bolgár Kánság- és a keleti frank királyság, vagyis a kialakuló Németország. Ezekhez sorol­ható még egy negyedik poli­tikai tényező, a morva szlá­vok állama, amely a frank birodalom árnyékában fejlő­dött ki. Nagy Károly a nyol­cadik század utolsó évtizedé­ben terjesztette ki a frank uralmat Pannóniára, miután megtörte az ott élő avarók ellenállását. A frankok meg­semmisítették az avar nemes­séget, s Pannónia ettől kezd­ve a frank birodalom, majd annak végleges feloszlása után a keleti frank királyság határgrófsága lett. A Tisza vidékén élő avarokat a bcjl- gár kán serege győzte le a kilencedik század elején, .s valószínűleg ők pusztították el az avar kagán székhelyét is. Ami az avar népesség to­vábbélését illeti, úgy tűnik, bár vannak olyan vélekedé­sek, amelyek számolnak az avar etnikum fennmaradásá­i val azokon a területeken, amelyek nem kerültek frank megszállás alá. A Pannónia feletti frank uralom egészen Arnulf császár (899) uralko­dásáig tartott, s végül a ma­gyar hódítással ért véget. A kutatás mai állása szerint a Tisza vidékén élő avarokat legyőző bolgárok nem száll­ták meg az Al-Dunától é- szakra fekvő sík területeket, hanem egyfajta határvidékké változtatták azt a közvetlen í vetéfytárssá vált frank biro­dalommal szemben. A 820-as években a számottevő hata­lommá vált Bolgár Kánság: több ízben is követek útján kérte a frankoktól a befolyá­si zónák elhatárolását, majd a háborúra is sor került,: amely a bolgárok győzelmé­vel végződött. A régészet adatai alapján úgy tűnik, az erdélyi bolgárok katonai köz­pontja a mai Gyulafehérvár lehetett. Nagyon valószínű ugyanakkor, hogy a Maros- • Tisza közén is voltak katonai telepeik, ahonnan képesek voltak megtámadni az Alföl­dön át a morvákat. A forrá­sokból kiderül, hogy az ő kezükön voltak a dél- erdélyi sóbányák. A magyar honfog­lalás szempontjából igen fon­tos tény, hogy a frankok, illetve a bolgárok által meg­szállt terület között - legaláb­Eszaki­tenger ) Fekete-tenger KORDOVAI KAÜFÁTUS bis az ismejt források szerint - lakatlan pusztáság'terült el. A kilencedik század végi rKárpát-medence állapotáról ^szólva nem lehet említés nél- ikül hagyni; a morva szlávok ; államát. Ez a törzsszövetség "a kilencedik század első felé- ; ben jcCtt létre I. *Mojmir veze- . tésével, s a mai Morvaorszá­got éá Délnyugat-Szlovákiai foglalta magában. A kezdet­ben frank proktetorátus alatt álló morva "állam" 853-tól Ratiszláv vezetésével önálló politikát kezdett folytatni, s a keleti frankok csak 864-ben bírták, átmenetileg ismét megtörni a morvák függet­lenségét. Ratiszláv végleges bukása 871-ben következett be, s bár az utóda, Szvatop- luk, frank segítséggel jutott hatalomra mintvazallús feje­delem, s megkapta a'csehék fölötti uralmat is, tovább folytattá !a Pannónia elleni támadásokat. Végleges meg­törése 892-ben kezdődött, de ez az eseménysor már a ma­gyar honfoglalás közvetlen előzménye volt. A magyar kutatók szerint a mortfa ura­lom nem terjedt .túl a Garam-folyó vonalán, s a morvák es a bolgárok‘között ugyanolyan "gyepű", lakatlan ? pusztaság terült el, mint a bolgárok és a frankok kö­zött. Ez a-tény,- azért fontos, mert a magyarok, akik 895 előtt többszörös megfordul­ták a Kárpáf-medeneében, jól ismerhették a terület "végvidék" jellegét, s ez sze­repet játszhatott a honfogla­lás előkészítésében, i Pálosfalvi Tamás A Kárpát-medence és Európa 895 körül Tudományos viták a honfoglalás körül A honfoglalás koráról meg­lehetősen csekély forrás­anyag áll a kutatás rendelke­zésére. Nem csoda hát, hogy a kisszámú, hiányos és ese­tenként egymásnak ellent­mondó adatok történeti ér­telmezése különböző ered­ményekre vezetett: nagyon kevés az olyan kérdés, a- melyre "biztos és végleges" , válasz adható. A helyzet jel­lemzésére elegendő talán csak azt megemlíteni, hogy a honfoglalás közismert 895- 896-os dátuma is sokkal in­kább egyfajta tudományos közmegegyezésen alapul, semmint a források egyértel­mű tanúbizonyságán... Honfoglalás - egy vagy kettő De vajon csak Árpád népé­vel jelent-e meg a Kárpát­medencében a finnugor nyel­vet beszélő magyarság? A kérdésre a kutatók - régé­szek és történészek - egy része határozott nemmel fe­lel. A szélesebb közvélemény előtt "kettős honfoglalás" néven vált ismertté az az elmélet, melynek rendszeres kidolgozása a magyar régé­szet méltán köztiszteletnek örvendő professzora, László Gyula nevéhez fűződik. A döntően régészeti adatokból és következtetésekből felépü­lő elmélet röviden - és erő­sen leegyszerűsítve - akként összegezhető, hogy Árpád magyarjai jelentős létszámú magyar nyelvű lakosságot találtak a Kárpát-medencé­ben. E magyarok annak a Kárpát-medencébe 670 táján beköltöző népességnek len­nének a leszármazottai, a- melyet a korábbi kutatás "ké­sei avarokéként tartott szá­mon. Bizánci források alap­ján tudható, hogy a jellegze­tes régészeti hagyatékot hát­rahagyó új népesség valójá­ban a felbomló onogur törzs- szövetség egyik ága volt, s a "kettős honfoglalás" elméle­tének hívei szerint magyarul beszéltek. Ezen "korai ma­gyar" népesség utódai jelen­tős számban megérték az Árpád-féle honfoglalást, és összeolvadtak a 895-896-ban beköltözőkkel. A tudományos közvéle­ményt erősen megosztja az elmélet. Az ma már általáno­san elfogadott, hogy 670 táján valójában egy új etni­kum jelent meg a Kárpát­medencében, s az is mindin­kább bizonyosnak látszik, hogy a "késő avar" népesség Korsó ris szilke az avar kagánl kincstárból - a nagyszentmlklósl kincs aranytárgyai közül- akár magyarul beszéltek, akár nem - jóval nagyobb számban élt még a 9-10. század fordulóján is, mint korábban azt feltételezni volt szokás. Az is tagadhatatlan, hogy a "kettős honfoglalás" elmélete számos olyan kér­désre kínál megoldást, me­lyeket a hagyományos fel­fogás keretei között maradva nehéz lenne megnyugtató módon megválaszolni. Mind­azonáltal az elképzelés jelen­leg nem tekinthető többnek, mint hipotézisnek - maga László Gyula sem mulasztja el felhívni erre a figyelmet - főként azért, mert mindeddig nem ismeretes a 8-9. századi Kárpát-medencéből olyan nyelvi adat, (pl. felirat vagy helynév), mely minden kétsé­get kizáróan a finnugor ere­detű magyar - és csak a ma­gyar nyelvből volna megfejt­hető. Honfoglalás kori nőalak LÁSZLÓ GYULA REKONSTRUKCIÓS RAJZA

Next

/
Thumbnails
Contents