Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-07-25 / 30. szám
Thursday, July 25, 1996 CSADÓ Alap Csatószegi Csathó Ernő Voronyezstől délre a III. hadtest vezérkari tisztje volt. Stomm Marcell altábornaggyal együtt szovjet fogságba esett és ott végig töretlenül esküjéhez hű maradt. Hazatértekor a határon leszedték a vonatról és a hálás szülőföld kivégezte. Dósa Imre a legényem volt. Ott maradt a Don mentén. Innen a CSADÓ név. - Emlékeztetőül történelmünk legnagyobb véres veszteségére, az alárendeltekről gondoskodás felháborító hiányára és az áldozatok emlékeinek meggyalázá- sára. Az alapítvány tehetséges, szegénysorsú gyerekek iskoláztatását támogatja. A magyar értelmiség ("középosztály") tragikus történelmünk során csak elenyésző mértékben töltődött fel a Nemzet gyökerét és törzsét alkotó parasztságból, többségében még ma is idegen. Ebben látom fél évezredes széthúzásunk, szerencsétlen társadalmi helyzetünk, vesztes háborúink fő okát. Értelmiségünk magyar hányadának évszázadok óta aránytalanul csekély számát igyekszünk gyarapítani a jövő generációban. A CSADÓ alapítvány másik célkitűzése abból indul ki, hogy nemzeti céljaink elérésé érdekében a nyugati nagyhatalmaktól segítséget reálisan nem várhatunk. Ezért, valamint a világ hatalmának a következő évszázadban biztosra vehető keletre tolódása következtében az egyedüli megoldást: a Távolkelet támogatásának megszerzését s ennek a gondolatnak otthoni népszerűsítését támogatjuk. A CSADÓ alapítvány környékenként egy kipróbáltan alkalmas pedagógust bíz meg az arra érdemesek kiválasztásával. Ez gyámoltjait később szem előtt tartja, kapcsolatot létesít és tart fenn köztük és az alap igazgatásával (trustee), és ezért megfelelő illetményben részesül. A kezdeményezettek vagy megbízható családoknál, vagy internátusbán laknak, a hét végét odahaza töltik. A pénzbeli juttatás az eltartásuk és a hazautazás költségeit, tandíjat, tanszereket, rászorultság esetén a ruházkodást is fedezi. Összege $20.00 és 40.00 között változik fejenként és havonta, a helyi viszonyok szerint. A CSADÓ terv indulásához tízezer dollárt Budapesten tavaly letétbe helyeztünk, abból tekintélyes összeget már célba is juttattunk. Ez sok utánjárással járt. Háromszor voltunk odahaza, kétszer Erdélyben. Egyenesben vagyunk a fund bejegyzésével, el van intézve az adómentesség biztosítása is. Mindehhez külső segítséget nem vettünk igénybe. Nyilvánvaló azonban, hogy még tízszer annyi tőke sem lenne elég, hogy céljainkat csak meg is közelítsük. A CSADÓ "alapítvány" tulajdonképpen az alaptőke felaprózott elköltése, és nem az abból, mint befektetésből származó kamat, vagy hozadék felhasználása. Egy év múlva elfogy, illetve lecsökken arra, amit majd havonta a nyugdíjamból és szerény jövedelmemből hozzá tudok adni. Nem kéregetek, nem kalapozok. Megtettem, a tőlem telhetőt, és csak annyit mondhatok, hogy végtelen jó érzés, ha valaki öregségére élete célját felismeri. Keresem azokat, akiknek a Nemzet jövője a Kárpátmedencében jelent valamit. Akik hisznek egy politikailag és anyagilag független virágzó Magyarország békés, testvéri együttélésében a Duna medence többi Nemzetével. Akik felismerik, hogy a Nyugati hatalmak "Egy Világ" koncepciója vamennyi kis nép engesztelhetetlen ellensége és a bibliai aranyborjú prostituált vazallusa amelynek egyedüli ellensúlya a Távolkelet kirobbanó fejlődése. Azokat keresem, akik elfogadják, hogy a magyarság csodálatos keletről származó meghatározó génjeinek köszönhetjük ezerszáz éves fennmaradásunkat a rengeteg vércsapolás és a gyilkosán ellenséges környezet szinte állandó halálos szorongatása ellenére is. Akik hinni tudnak Magyarország reményteljes boldog jövőjében, mint a Távolkelet kapuja Európa kellős közepén. Származásra, nemre, fajra, és vallásra való tekintet nélkül. Akik hozzá akarnak járulni Magyarország jövőjéhez, az elkövetkezendő milléniumban Bármikor rendelkezésükre állok. Paul A.P. Palotás POBox 75072, Seattle WA 98125-0072 Tel: 206 526 5983, FAX206 524 9585, ___________E-mail: Wcsado@aol.com _______ HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti július 18-i számunkban a 4. oldalon az Olvasóink Írják rovatban jelent meg Tíz éves évfordulómra c. vers, melynek írója Ferencz Amália, sajnáljuk, hogy az aláírás lemaradt. Elnézését kérjük. Egy magyar zenei szerkesztő Amerikában AMERIKAI MAGYAR SZÓ Alig találnánk Amerika- szerte valakit az operai életben, aki ne ismerné Jelűnek György (George Jelűnek) nevét. A magyar származású, zenei rádiós szakember immár több mint negyedszázada készíti azokat a nívós opramüsorokat , amelyeket az országon belül és kívül közel hetven rádióállomás vásárol meg és juttat el az éter hullámain a hallgatókhoz. Ezenkívül szakmailag igényes cikkek, kritikák, tanulmányok sora kerül ki a keze alól, s jelenik meg a folyóiratokban. Annak ellenére, hogy Jelűnek György már "visszavonult", ma is aktívan dolgozik. Ugyanabban az irodában találkoztunk, amelyik régen is az övé volt: a "WQXR" nevű, komolyzenei műsorokat sugárzó rádióállomás (melynek 1968-tól 1984-ig zenei igazgatója volt) egyik szobájában.-Hogyan alakult ki az a rajongó operaszeretete, amely végül is meghatározta egész életét, munkásságát?- Talán azzal kezdődött, hogy gyerekkoromban - egy szerencsés gazdasági fordulatnak köszönhetően - édesapám vásárolt egy üzletet a budapesti Operaháztól alig két sarokra, s mi akkor odaköltöztünk a főváros szívébe. Ez 1937-ben történt. Zeneszerető család volt a miénk. Én már kisgyerekkoromban elkezdtem hegedűt tanulni, s bár nem készültem művészpályára, több mint tíz évig eredményesen haladtam. Serdülőfiúként kezdtem az Operába járni, s attól kezdve, hogy először beléptem Ybl Miklós palotájába, magával ragadott a műfaj szelleme, a ház levegője. Ott töltöttem ezután az év közel másfélszáz estéjét. Olyan nagyságokat volt alkalmam hallani, mint Svéd Sándor, Basilides Mária, Palló Imre, Székely Mihály, Fodor János, Koréh Endre, Báthy Anna, Németh Mária, a fiatal Gyurkovics Mária, és sok-sok külföldi sztár, akik akkoriban megfordultak nálunk; hallhattam Set Svanholmot a Ringben, Aureliano Pertilet az Otellóban, Jan Kiepurát a Carmenben... 'Sajnos ennek a szép, de rövid időszaknak a második világháború kitörése véget vetett Hogyan került Amerikába?- Az akkori háborús években értem el éppen a katonakort, és ezért édesapám jónak látta, hogy katonáskodás helyett elküldjenek valahova, "talán egy évre". Végül is Havannába utaztam. A Jelűnek György fájdalmas búcsút soha nem tudtam emlékezetemből kitörölni. Elindulni a "világ végére", elhagyni szeretett szüléimét, húgomat, ki tudja mikor viszontlátás reménytelenségében...! A háború 1939 őszén tört ki, és én soha többé nem láttam a szüléimét. Csak a húgom élte túl a holocaustot. Havannából a háború után Amerikába mentem s letelepedtem New Yorkban, s mível akkorra már több nyelven beszéltem, egy szerzői jogvédő hivatalban dolgozhattam több évig, miközben operárólszóló írásaim jelentek meg különböző folyóiratokban. 1968-ban felkértek a legnagyobb komolyzenét súgárzó rádióállomás zenei igazgatására. Elfogadtam a felkérést és hamarosan elkezdtem készíteni zenei műsoraimat. Ilyen címekre emlékszem az első közül: "Ezt a dalt már hallottam valahol", "Szerelem az operában" stb. Beszéltem a Bánk bánról, a Háry Jánosról..., ez útóbbitól kölcsönöztem műsorom szignálját is: a bécsi harangjátékot. Huszonhetedik éve hallható minden csütörtökön és szombaton a rádióban az Ön hangja, angoljában kis magyarakcentussal... Minek köszönhető Ön szerint, hogy a sorozat ilyen hosszú ideje népszerű?- Az egyik rádiós főnökömtől kaptam egy jó tanácsot: olyan stílusban szólaljak meg, adjam elő mondókámat az éppen szóban forgó énekesről, művészről, mintha ő ott ülne velem szemben és "élőben" beszélgetnénk. Tehát saját szavaimat használjam, ne legyek "mesterkélt". Visszatérve a műsorkészítéshez: első természetesen az ötlet, hogy mível vagy kivel akarok foglalkozni. A téma az opera világában szinte kimeríthetetlen. Azután át kell néznem a rendelkezésemre álló zenei anyagot. Javarészben a saját gyűjteményembe tartozó anyagokból válogatok. Ezután következik a szöveg megírása, majd elmondása.-Úgy tudom, évek óta tanít is.- Két evtizede tartok különböző operatörténeti előadásokat a New York-i egyetemen és a Julliardon. Úgy látszik elégedettek velem, mert az évek során számos oklevéllel ismerték el tevékenységemet, 1984-benpedig a Long Island Egyetem tiszteletbeli doktorává fogadtak.- Ön azok közé a szerencsés emberek közé tartozik, akiknek a munkájuk egyúttal a hobbijuk is...- Természetemnél fogva aktív, megszállottan dolgozó ember vagyok És szerencsémre kitűnő memóriával áldott meg a sors: amit egyszer elolvasok, arra pontosan visszaemlékszem. Ez talán annak is köszönhető, hogy diákkoromban Magyarországon igen sok verset tanultam az iskolában. A gimnáziumi évek után az amerikai hadseregben kaptam sokféle képzést, minden mást azonban autodidakta módon, főként rengeteg olvasással szívtam magamba. Még gyermekkoromban viszonylag jól megtanultam németül, azután Havannában spanyolul, később természetesen angolul, de az olaszban és a franciában sem lehet "eladni". Mindemellett - azt hiszem - "későn érő" típus vagyok, semmi nem jött számomra gyorsan. A 70-es években a Magyar Rádió számára is szerkesztett egy olyasféle sorozatot, amilyeneket itt, New Yorkban készít..- Igen, s amennyire visszaemlékszem rá, elég jól sikerült. Nem volt könnyű munka, mert a zenei kifejezéseket én már angolul tanultam meg. A mondatazcrkeztéssel is voltak problémáim, hiszen az angolul készült műsor minőségi lefordítása, átszer- kesztése bonyolult feladat számomra. Gondolja meg: ötven éve angol környezetben élek. És persze az amerikai és a magyar kultúrális érdeklődés is eléggé eltér egymástól. Magyarul valójában egy egészen más műsort kellett készítenem. 1965 óta rendszeresen hazalátogatok. Legközelebb a jövő évben szeretnék ismét Budapestre utazni. A találkozás régi barátaimmal, s nem utolsósorban fiatal éveim helyszínével, Európa egyik legszebb városával mindig nosztalgiával tölt el, mindig ünneppé avatja az ott töltött napokat. Vilmányi Zita Kérjük küldje be előfizetését! 5.
