Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-12-19 / 48. szám
10. Thursday, Dec. 19, 1996 AMERIKAI MAGYAR SZO CLAIRE KENNETH: Már közeledett a karácsony. Az első hó is lehullott, és vastag fehér takaróval borította be a kis fürdőtelepet. Mintha egyetlen élőlény sem lenne sehol, a villák zsalugáterszemei behunyva, senkinek nem jutott eszébe Pestről lejönni az ünnepekre. Egyedül és elhagyatottan éltem a balatoni villában. Ez közvetlenül az amnesztia után volt, már elengedtek minket a kitelepítésből, de Budapestre nem mehettünk vissza. Az ilyen elemeket, mint én és sok-sok sorstársamat továbbra is kitiltották a fővárosból. Gyakran az volt az érzésem, hogy a rizsföldek között, ahol kényszermunkát kellett végeznünk, ott jobb volt. Összezsúfolva nyomorult fekhelyeken, a durva munkáshajcsároktól agyonhajszolva, de tudtunk beszélgetni, volt kihez szólni. Itt nem volt... Ha elmentem a népboltba, mindig reméltem, hogy lesz ott valami öreg nénike, akivel néhány szót válthatok. De legtöbbször hiába mentem, a redőny lehúzva és egy cédulára kiragasztva: "áruhiány miatt zárva". Másik reménységem, a postahivatal is csak nagy ritkán volt nyitva. A postamesternő betegeskedett, és többet volt kórházban, mint itt. Ilyenkor a várva várt leveleket sem kaptam meg, pedig ezek tartották bennem a lelket. Férjemtől havonta jött egy cenzúrázott lap a börtönből... A nővéremtől, karácsonyi csomagra számítottam. Ő küldte a börtönbe is a "tisztasági csomagot". Lélekölő magányomban csak két látogatóm volt. Az egyik Batonya bácsi. Az ismeretségünk úgy indult, hogy ő meglátta a kertben a felhalmozott fatönköket, és bejött ajánlkozni, hogy felaprítja nekem tűzifának. Hetvenöt éves lehetett, meggörbült kis ember, a fogatlan szájából enyhe pálinkaszag áradt Bemutatkozott, hogy ő Batonya bácsi, és lehet utána érdeklődni, mindig finom, úri népekhez jár kisegíteni. Hamarosan kialkudtuk a munkabért, Batonya bácsi elhozta a fejszéjét, a fűrészt, még ráadásul be is hozta a tüzelőt a konyhába. Éppen teát főztem magamnak és megkínáltam őt is. Ettől nagyon megtisztelve érezte magát és ezentúl többször is betoppant, csak úgy látogatóba. Lehet, hogy ízlett a tea és főleg a rum, amit beletettem. Batonya bácsi eleinte kissé Kormos feszélyezetten viselkedett. A zsíros kalapját forgatta a kezében, majd a földre tette, a szék alá.- Teccik tudni, nem vagyok én akármilyen semmi ember! Katona voltam, mégpedig tengerész, a folyamőrségnél. Úgy bizony, és Horthy Miklós hajóján szolgáltam, részt vettem a híres novarai tengeri csatában!... Gondolom, hogy ez érdekli naccságát, mivelhogy a hites ura testőr kapitány volt, éppen ő is Horthy Miklósnál... Ezt beszélik a népboltban. Igaz-e?- Igaz... Nézze ezt a képet!... A falon, vékony aranykeretben, ott volt a fénykép. Délceg, fiatal testőr kapitány a királyi várban... Most fe- gyenc, politikai rab az oroszlányi halálaknában. Batonya bácsi legközelebb már nem emlékezett arra, mit mesélt. Úgy látszik, a sok törkölypálinka és a hetvenöt év megrongálta a memóriáját. A duplarumos tea után elmerengve nézett maga elé.- Tudom ám, hogy naccsá- ga könyveket írt... Ezt a postáskisasszony mesélte. Hát én is tudnék írni, mert bizony világot látott ember vónék... Sosem mentem el katonának, mert mi a háború, csak öldöklés, és azt tiltja a tízparancsolat. Én meg istenfélő vagyok. Hát elszöktem a behívás elől és elmentem világgá, hajósinasnak szegődtem. Indiába ment a fenenagy hajónk, ott azok a tollas fejdíszes indiánok fogadtak. Barátságosak voltak, de mikor a szerecse- nek megtámadták őket, akkor... Vége hossza nem volt a kalandos történeteknek, néha már nagyon untam Batonya bácsit, de nem akartam megsérteni, mert mégis ő volt az egyetlen ember, aki meglátogatott. A másik látogatóm ugyanis egy kutya volt. Egyik nap a teraszlépcsőnél ott állt egy nagy, fekete bús tekintetű, kóbor kutya. Kiéhezettnek tűnt, megsajnáltam, délről maradt paprikás krumpli, ezt betettem egy nagyméretű hamutartóba és odaraktam elé a földre. Pillanatok alatt felhabzsolta. A hamutartón arany betűkkel ékeskedett: Tihanyi emlék. Lehet, hogy ez volt a legízléstelenebb hamutartó a világon, de a fekete kutya számára ez jelentette a főúri lakomát. Mert másnap is eljött, harmadnap is. Most már kikészítettem CLAIRE KENNETH neki az ételmaradékot, néha nem jutott más, csak tejbe áztatott kenyér, de úgy látszik, az is ínyencfalat volt a számára. Olyan hálásan nézett fel rám, a nagy, barna, szomorú szemével, mint egy ember. Ha hindu lennék és hinnék a lélekvándorlásban, akkor csak azt képzelném, hogy ez a szerencsétlen kóbor állat valamikor egy költő lehetett, és most, átmenetileg, egy kutya testébe zárva éli földi életét... Kié lehet, és hová tartozik? Nem volt rajta nyakörv, fekete szőre vedlett volt, lába sebes. Bejódoztam a sebét, fájdalmában felhorkant, aztán mintha bocsánat- kérőén tekintett volna rám. Ekkor már egy hete jároga- tott hozzám, egyenesen odaszaladt a Tihanyi emlékhez, majd mikor jóllakott, letelepedett a lépcsőre. Megkedveltem szegényt és örömmel állapítottam meg, hogy a bordái már nem látszanak ki, kicsit meghízott. Mikor a fiam megérkezett Sztálinvárosból (Dunapente- le), hogy az iskolai szünideje alatt velem töltse a karácsonyi ünnepeket, ő is rögtön megszerette a kutyát.- Olyan fekete ez, mint a korom! Nevezzük el Kormosnak! Kormos még nem figyelt fel a nevére, ehhez persze egy kis idő kell. De vidáman szaladgált a fiammal a hóborított kertben egy eldobott labda után. Én közben egyre reményte- lenebbbül jártam be a postára érdelklődni a Pestről jelzett csomag után. A népbolt ugyan kivételesen nyitva volt, de csak fagyos krumplit lehetett kapni. Soha jobbkor nem jelent meg nálam Batonya bácsi. Mint egy mentőangyal, nagy titokzatosan közölte, hogy borjúhúst tudna szerezni.- Teccik tudni, nagyon drága lesz, mert mikor a paraszt levágja a fiatal borját, hát megkéri az árát!- Nem bánom, akármibe kerül, csak hozzon legalább egy kilót! Itt a kisfiam, és legalább egy jó vacsorát tudnék főzni neki...- Holnap hozom, naccsá- gám, csak senkinek ne tessen szólni, mert ez feketén lett vágva, ahelyett, hogy beszolgáltatták volna! Bécsi szeletet terveztem, de másnap, mikor megláttam a gondosan zsírpapírba csomagolt húst, a csalódásomat alig tudtam palástolni.- Ebből csak pörköltet lehet csinálni, olyan csontos! - mondtam Batonya bácsinak, de nem akartam megsérteni és szó nélkül kifizettem a borsos árat.- A fiatal bornyú persze hogy csontos! - mormogta. - A naccsága ezt nem tudhassa, mert mindig szakácsnők főztek maguknál! Ezúttal én voltam a szakácsnő és nagyon igyekeztem. Anyukám, mikor lesz kész a vacsora?- Hét órára, kisfiam! A galuska már rég elkészült, de a hús az valahogy nem akart megpuhulni. Sőt minél tovább főztem, mintha annál keményebbé vált volna. Nyolc óra már elmúlt, amikor nem mérgelődtem tovább és betálaltam az ünnepi vacsorát... Hogy még finomabb legyen a borjúpörkölt, tettem rá tejfelt is.- Anyukám, ezt nem tudom megrágni! És azt hiszem, tévedésből cukrot tettél bele só helyett!... Én is elkezdtem enni. Tényleg érdekes volt, lehet, hogy a konyha gyér világításában összecseréltem a sót a cukorral... Lehet. De miért ilyen kemény ez, hiszen egész fiatal volt a borjú, olyan vékony Ids csontjai voltak.- Anyukám, ne haragudj, de én csak nokedlit fogok enni!- Edd a pörköltet, nagyon finom, nekem ízlik! Hősiesen ettem, hogy példát mutassak, de végül az én tányéromon is ott maradt majdnem a fele.- Kormosnak holnap jó napja lesz! - mondta a fiam, miközben a méregdrága borjúhúst mind beleöntötte a Tihanyi emlékbe. Elképzeltem szegénykét, hogy majd milyen hálásan néz ránk szép, szomorú, barna szemével. A paprikás krumpli maradékok és a beáztatott kenyérhéjak után, valódi, tejfeles pörköltet kap. Másnap reggel bementem a postára. Ezúttal szerencsém volt, végre befutott a csomagom. Szép, nagy doboz volt, rajta a nővérem jellegzetes írása: "Tartalma élelem. Bejgli és kolbász." Már éppen indultam kifelé, mikor a postamesternő utánam szólt:- Tetszett hallani, hogy Ba tonya bácsit bevitték a rendőrségre? Ez a vén gazember levágott egy kóbor kutyát, és kiárulta borjúhúsnak! Itt kóválygott, nagy fekete kutya volt, mindig elzavartam... Nem szóltam semmit, csak mentem a karácsonyi csomaggal és közben észre sem vettem, hogy a könnyeim előtörtek.- Kormos még nem jött! - ezzel fogadott a fiam. - Pont most marad el, tegnap sem volt itt!- Nem is jön többé - mondtam csendesen, és a kert végében egy kis gödörbe elástam a borjúpörköltet, a Tihanyi emlékkel együtt... SZÁLLÍTÁS USA - MAGYARORSZÁG AUTÓJÁT, BÚTORAIT VAGY BÁRMILYEN MÉRETŰ ÉS SÚLYÚ CSOMAGJAIT, ZÁRT KONTÉNERBEN A LEGKEDVEZŐBB ÁRON SZÁLLÍTJUK BUDAPESTRE HÁZTÓL-HÁZIG SZOLGÁLTATÁS MEGOLDHATÓ ÁRÚÁTVÉTEL ÉS VÁMÜGYINTÉZÉS SAJÁT BUDAPESTI RAKTÁRUNKBAN KÉRJÜK HÍVJÁK IMRÉT VAGY LÁSZLÓT INTEREX N.Y. 681 MAIN ST. BLDG. 66 BELLEVILLE, N.J. 07109 TEL: (201) 844-9020 FAX: (201) 844-9030 CONNECTICUT OFFICE: (203) 459-8671 PENNSYLVANIA OFFICE:(215) 766-2597
