Amerikai Magyar Szó, 1996. július-december (50. évfolyam, 27-48. szám)
1996-10-17 / 39. szám
Thursday, Oct. 17, 1996 AMERIKAI MAGYAR SZO fffie S^m^aódac/o/1 Kedves Barátaink! A magyar millecentenárium évében valamennyien büszkeséggel gondolunk azokra a hatalmas eredményekre és vívmányokra, amelyekkel évszázadok során magyarok járultak hozzá a világ egyetemes fejlődéséhez, illetve már magyar amerikaiként segítették elő az Egyesült Államok szellemi és kultúrális gazdagodását. Az egész év során megemlékezésekre kerül sor szerte az Egyesült Államokban. "1100 Hungarian Nights" elnevezésű országos akciónkban azt szeretnénk, hogy 1996 november 15- 16-án országszerte magyarok és Magyarország barátai otthonukban vagy általuk szervezett helyszínen vacsorára, koktélra, összejövetelre hívják meg amerikai barátaikat a nagy magyar millecentenárium évforduló tiszteletére, megismertetésére. A hangsúly azon van, hogy ez alkalommal kivételesen nem együtt ünnepeljünk, ne egymást hívjuk meg, ne egymást győzzük meg a magyarok vívmányainak nagyszerűségéről, hanem olyanokat, akiknek eddig kevésbé volt alkalmuk megismerkedni ezekkel. Tehát magyar kontaktussal eddig nem nagyon rendelkező amerikai barátaikat, ismerőseiket, munkatársaikat, szomszédjaikat hívják el. Velük osszuk meg örömünket, velük ismertessük meg a világszerte elismert magyar vívmányokat, értékeket és eredményeket. Legyen ez az este egy magyar-amerikai "thanksgiving" az óhaza 1100 évéért és a magyar amerikaiak új otthonra találásáért. A rendezvényeknek nincs semmilyen merev szabálya vagy létszám kikötése. Egy ilyen, az életben igazán csak egyszer adódó alkalomkor talán tíz-húsz főt a legtöbben meg tudnak hívni, de mindenki akkora és olyan rendezvényt szervezzen, amilyenre kedvet érez. Ha egy 150 fős fogadást tart kivitelezhetőnek, remek. Ha csak néhány fős összejövetelt érez megvalósíthatónak, az is nagyszerű hozzájárulás lesz a közös erőfeszítéshez. Fontos és hasznos lenne, ha a helyi sajtót, rádiót, TV-t értesítenék arról, hogy egy országos akció keretében tartanak rendezvényt és ahol lehet, meg is hívnák képviselőiket erre a maga nemében páratlan eseményre. Egy helyi magánvacsora nem esemény, nem újsághír. De ha tudatosítani tudjuk, hogy kb. egyidőben országszerte talán többezer otthonban rendeznek összejövetelt ugyanabból a célból, az felkelti az érdeklődést. Minimális szervezettségre azonban minden sikeres akciónak szüksége van, márcsak azért is, hogy fel tudjuk mérni, végül milyen eredménnyel zárul a rendezvénysorozat. A mi hozzájárulásunk az, hogy aki vállalkozik egy rendezvény megszervezésére, az megkapja tőlünk az erre az alkalomra készült "A magyar szikra Amerikában (The Hungarian Spark in America") című 12 perces videofilmét, amelyet vendégeivel közösen nézhetnek meg a rendezvényen. A film pergő, tömör formában (angol nyelven) foglalja össze a magyar amerikaiak hozzájárulását az Egyesült Államok fejlődéséhez az élet legkülönbözőbb területein. Remélem, hogy csatlakoznak majd ehhez az izgalmas és lelkesítő akcióhoz, hozzájárulnak az egyetemes magyarság és Magyarország még kedvezőbb megítélésének, értékei megismerésének előmozdítására. Kérem, hogy juttassák el a nagykövetségre, bármelyik más magyar külképvieletre (főkonzulátusra, kereskedelmi kirendeltségre, tiszteletbeli konzulátusra) vagy az akciót magáévá tevő magyar szervezet címére "1,100 Hungarian Nights" felirattal a szervezők pontos nevét és cimét, a tervezett rendezvény időpontját, jellegét, várható létszámát és helyszínét. A videoszalagot legkésőbb november 14-ig megküldjük. Mégegyszer hadd hangsúlyozzam, hogy ez nemcsak nagykövetségi akció, ez valamennyiünk ügye. E felhívás jellegű levél tartalmát szabadon másolják, terjesszék juttassákel minél több helyre, a modern technika minden eszközét felhasználva. Ha úgy érzik, hogy azzal segítenek az ügynek, a rendezvény sikerének, ha az aláíró nevét (vagyis a nevemet) lehagyják, kérem ne habozzanak. Csak azt kérem, hogy az egységes célt és jelleget ne változtassák meg. Később kiadványban tervezzük megörökíteni a rendezők és rendezvények listáját, amelyet természetesen ugyancsak megküldünk Önnek, és amely majd kedves emlékül szolgálhat részvételünkről az amerikai magyarság és Magyarország barátainak e közös akciójában. Washington, D.C. 1996. szeptember 25. Honfitársi és baráti üdvözlettel Dr. Bánlaki György A magyar forradalom és a nagyhatalmak A nyugati passzivitás üzenete A kelet-nyugati viszony ’50- es évekbeli alakulásának vizsgálata azt mutatja: minden ellenkező előjelű amerikai propaganda, illetve keleteurópai várakozás ellenére 1953-1956 között szovjet részről nem merült fel a csatlós országok "elengedésének" gondolata, amerikai, illetve nyugati részről pedig nem léteztek olyan törekvések, amelyek ezen országok felszabadítását célozták volna. Ellenkezőleg: ezek az évek a kelet-nyugati viszonyban minőségileg új szakaszt nyitottak (konfrontáció helyett tárgyalások), és a két szuperhatalom kifejezett közeledését eredményezték; mindez a kelet-európai országok vonatkozásában 1955-56-ban már olyan szuperhatalmi konszenzus kialakítását vetítette előre, amelynek tulajdonképpeni kodifikálására, azaz az európai status quo de jure elisméré- sére végül 1975-ben, a helsinki záróokmány aláírásával került sor. A magyarországi felkelés kirobbantása ezért nemcsak hogy nem állt az Egyesült Államok érdekében, hanem az kifejezetten kellemetlenül érintette az amerikai vezetést, hiszen a budapesti események megzavarták s egy rövid időre visszavetették az addig oly ígéretes eredményeket hozó enyhülési folyamatot. Az amerikai vezetés azonban, amely kezdettől fogva tisztában volt azzal, mennyire korlátozott a rendelkezésre álló mozgástér, ebben az előre nem látott válságos helyzetben sem volt hajlandó feladni politikájának kettős célkitűzését: egyrészt arra törékedett, hogy a szovjet beavatkozás miatti kényszerű amerikai elítélő retorika minél kevésbé terhelje meg Moszkva és Washington viszonyát, másfelől viszont i- gyekezett meggyőzni a világ közvéleményét, hogy nem nézi ölhetett kézzel Amerika egy kelet-európai nemzet szabadságküzdelmét. E két ellentétes érdek egyidejű érvényesítése érdekében az amerikai vezetők improviza- tív lépésekre kényszerültek, amelyek közül a leglátványosabb az volt, hogy a magyar kérdést október 28-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalták. Ott azonban a valódi döntések nem a tanács üléseinek a nemzetközi közvélemény számára hangszerelt vitában születtek, hanem az amerikai, angol és francia képviselők színfalak mögötti titkos egyeztető tárgyalásain. A nyugati nagyhatalmak között azonban október végén jelentősen megromlott a viszony a fegyveres konfliktusba torkollott szuezi válság miatt. Ettől kezdve a magyar ügyet mind Nagy- Britannia és Franciaország, mind pedig az Egyesült Államok saját érdekében igyekezett kihasználni. Míg az angolok és franciák arra törekedtek, kerüljön át a magyar kérdés a közel-keleti válság miatt összehívott rendkívüli közgyűlésbe, az amerikaiak mindent elkövettek ennek megakadályozására, s így sikerült is elérniük, semmilyen konkrét lépést ne tegyen a magyar forradalom érdekében az ENSZ a november 4-i második szovjet intervenciót megelőzően. Ily módon Magyarországon nem csupán a nyugati fegyveres segítségbe vetett hit bizonyult teljes mértékben illú ziónak.hanem az is, hogy a Nyugat politikai nyomása az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül érvényesül majd, s ez a nyomás esetleg elegendő lehet arra, hogy hatására beletörődjenek a helyzetbe a szovjetek és sorsára hagyják az országot. A szovjet vezetés számára u- gyanakkor mindvégig csupán az volt a kérdés, meddig van remény és esély politikai megoldásra -nagyjából a lengyel vezetés által meghirdetett reformok keretein belül -, és mikor nincs már más eszköz a rend helyreállítására, mint a fegyveres beavatkozás. Ezt a kérdést Moszkvában az SZKP KB elnöksége október 30-31-i ülésének második napján döntötték el, amikor az addigi magyarországi politikai változások alapján úgy ítélték meg - helyesen -, végveszélyben van Magyarországon a leninisztálini típusú bolsevik rendszer, s annak megőrzésére külső beavatkozás nélkül már nincs remény. A második szovjet intervenciót követő nyugati passzivitás legfontosabb üzenete - mindazok számára, akiknek sohasem voltak illúzióik, vagy akik most hajlandók voltak lemondani azokról - az volt, hogy minden ellenkező értelmű propaganda ellenére: létezik, működik és speciális automatizmusként határozza meg a kelet-európai régió sorsát az 1945-ben létrejött európai status quo kölcsönös elismerésére alapuló kelet-nyugati érdekszférarendszer. Akik ezt a magyar forradalom példájára nem voltak hajlandók belátni - például, mert a Nyugat passzivitását a szuezi válsággal igyekeztek magyarázni -, azoknak az ’56-ot követő évtizedekben bekövetkezett kelet-európai reformkísérletek bukása szolgáltatott újabb és újabb bizonyítékot arra, ami először 1956-ban Magyarországon vált nyilvánvalóvá. Békés Csaba ’56-os Intézet, Budapest (Magyar Nemzet) ElifÄl (Sjfc', Magyar Könyvek ■'íl.ljL/jiyi . .* Zenék és Videók RENDELJE MEG INGYENES KATALÓGUSUNKAT! Az nem elegendő, hogy a “legnagyobb”... Mi a LEGJOBB választékot kínáljuk Önnek. BLUE DANUBE Gifts - 217 East 86. St, Suite 244 New York, NY. 10028 - Tel / fax: (212) 794-7099 (Ez a cím levélcím. Itt nincs üzlethelység) VISIT OUR INTERNET WEB SITE: http://www.l11mgary.con1/bl110-danub« Félúton forradalom és szabadságharc között: nemzetiszínű pántlika a szovjet harckocsi csövén 5.
