Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-15 / 7. szám
Thursday, Feb. 15,1996 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Legyen a történelem kötelező A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Miskolci Egyetem, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatói, valamint középiskolai tanárok és az Egyetemi Könyvtár dolgozói nyílt levélben tiltakoztak az ellen, hogy a történelmet kivegyék a kötelező érettségi tárgyak közül, ahogy az a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közoktatási és kutatásszervezési főosztálya által kiadott Az érettségi vizsga reformjának koncepciója című vitaanyagból kiolvasható. Megdöbbentőnek mondják az aláírók, hogy "hazánkban vitakérdésként jelenhet meg, hogy az emberiség múltja és a nemzeti történelem kötelező vizsgatárgyként szerepeljen-e az érettségin. A *reform vitaanyaga* ugyan azt hirdeti, hogy az érettségi új szabályozása során annak jelentőségét és értékét magasabb színvonalra akarják e melni, a történelem kihagyása a vizsgatárgyak közül pontosan e célokkal ellentétes irányba hat. Ez a tervezett, pedagógiailag is alapvetően elhibázott lépés azt eredményezné, hogy a több éven át egy tantárgy egyes tanóráinak keretében tanult anyag - az érettségire való felkészülés hiányában - nem alakulna át magasabb fokú szintetizált tudássá. A kötelező történelemérettségire való felkészülés elmaradása egyúttal megfosztja a diákokat annak a lehetőségétől, hogy kialakulhasson bennük egy feltétlenül kívánatos, napjaink politikai eseményeiben és gyakorlatában is eligazító, tudományosan is megalapozott történelemszemlélet. így nagymértékben fennáll a veszélye annak, hogy a jövő nemzedéke önmagát az európai és szomszéd országok közösségéből kirekeszti, és a térhez és időhöz kötődés hiányában pillanatnyi érdekek, szűk csoportok által átpolitizált, szélsőséges eszmék vonzáskörébe kerül." ✓ Évfordulónaptár Bajza József 1804 január 31-én született Bajza József író, költő, irodalomkritikus, az Aurora, az Athenaeum irodalmi lapok szerkesztője. Egy ideig a Nemzeti Színház igazgatója volt.Az 1830-1840-es években Vörösmarty Mihállyal együtt irodalmi életünk irányítója volt. 1934 február 8-án halt meg Szegeden Móra Ferenc író, múzeumigazgató. Kiemelke- dőek a parasztság életét bemutató lírai novellái. Ének a búzamezőkről című regényéből film is készült. Móra Ferenc a gyermekirodalmunk klasszikusa lett (Rab ember fiai, Mindenki Jánoskája, Csili-csali csalavér, Kincskereső kisködmönj Móra Ferenc Dr. SZABÓ ENDRE) belgyógyász szakorvos ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, p^jzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69th Street NEW YORK^N.Y. 10021 TdcfiMc (212) 628-5626 Appointment «afc cMzctes bejelentesse! Dr. Király Béla: Találkozásom a tábornokkal "Aránytalan túlerővel rendelkező ellenséggel körülvett, kis nép kis hadseregének vállalnia kell a döntő csata kockázatát, a vesztés luxusát pedig nem engedheti meg magának." A meggyilkolt izraeli kormányfő 1948-ban, huszonhat éves korában alezredesként harcolt Izrael első függetlenségi háborújában. Később különböző hadműveleti egységek parancsnokaként küzdött hazájáért. Végül a vezérkar főnöke lett. Ebben a tisztségében vált az 1967-es hatnapos háború győztes hadvezérévé. Halálakor Izrael miniszterelnöke és hadügyminisztere - államférfi volt a korábbi hadvezér. Amikor még túl optimisták sem remélhették a békét, amikor még az ő agyukban sem fordult meg az a gondolat, hogy Anvar al-Szadat, Egyiptom elnökeként repülőgépe valaha is olajágat hozva landolhat Tel Aviv repülőterén, akkor jelent meg Rabin tábornok intézetemben, New York város egyetemének Brooklyn College-ében. Izrael elszigetelt, a túlélésért aggódó kis állam volt. Egy kissé kisportolt személynek egypár órára volt szüksége 1967-ig ahhoz, hogy Jordániából Tel Avivba sétáljon, tanknak csak tízpercekre volt szüksége ugyanerre. Minden szomszédjával jogilag háborúban állt még az ország, ha pillanatnyilag a fegyverek nem is ropogtak. Jichak Rabin - természetesen - háborúról, önvédelemről, haderőkről, nem békéről beszélt. A hadvezért, nem a béke államférfiját hallgattuk. Az egyetem rektora engem is meghívott abba a szűk körű csoportba, amely fogadta a tábornokot. "Ismerjétek meg egymást, szabadságért harcoló tábornokok" - mondta a rektor mosolyogva, amikor bemutatott bennünket egymásnak. Valami ellentmondó jelenség csúszott közénk másodpercek alatt. Míg egyrészről Rabin kézfogása erős, hogy úgy mondjam "katonás" volt, addig szeméből valami szemérmesség sugárzott. Erre az arckifejezésre emlékeztem ma, amikor hallgattam Ben Artzinak - a tizenéves unokának - nagyapja koporsója előtt elhangzott szavait. A kislány nagyapja örökös "félmosolyáról" beszélt, amit bennfentesek "gyengéd kezekkel való simogatásként" értelmeznek. Mint pedagógus is és főleg mint hadtörténelemmel foglalkozó személy arra voltam kiváncsi, hogy milyen utat tett meg a hadtudományok iskoláiban ez a győztes hadvezér. Ezért amikor a liftben felfelé emelkedtünk az előadóterem szintjére, megkérdeztem: "Az Egyesült Államok melyik katonai felsőbb iskoláján tanult?" A kisunoka megjegyzése szerinti "félmo- soUyal" az arcán, lakonikusan felelt Rabin: "Az Imperial War College graduáltja vagyok". Más szóval nem amerikaiak, hanem britek voltak a tanárai. A "felmosoly" akkor kissé arrogánsnak tetszett, a mögötte rejlő gondolat azonban rejtve maradt. Ekkor értettem meg, ha soha nem fogadom is el azt, amit ellenségei hirdetnek, azt hogy Rabin hideg, domináló, arrogáns személyiség volt. Az érthető, hogy nehezen engedhetett bárkit is bizalmába férkőzni. így senki sem lehetett biztos abban, hogy mi rejlett a "félmosoly" mögött. Hogy arroganciát, büszkeséget, vagy egyszerű tényköz- lési szándékot rejtett-e a "félmosoly" a liftben, arra megkaptam a választ Rabin előadása alatt. A hadtörténelmet tanuló diákjaim és saját örömömre is a tábornok a hatnapos háború stratégiájáról is beszélt, képzett vezérkari tiszthez és a hallgatóság színvonalához méltó tartalommal és tónusban. Mondataiból Kari von Clausewitz A háborúról és Basil Liddel Hart Strategy című klasszikusainak gondolatai áradtak. Izrael fennmaradásáért vívja a szabadság- harcait: ez döntő csatákat követel, szó sem lehet a Napóleon előtti dinasztikus háborúk stratégiájáról, amelyben a hadseregek manővereztek, de kerülték a döntést, azt az időre és térre bízták. Izrael egyikkel sem rendelkezik. Aránytalan túlerővel rendelkező ellenséggel körülvett, kis nép kis hadseregének vállalnia kell a döntő csata kockázatát, a vesztés luxusát pedig nem engedheti meg magának. íme Clausewitz a gyakorlatban. BUDAPEST. Elfogadhatatlannak tartja az új bértáblának megfelelő illetmények 1999 január elsejei bevezetését a Honvédszakszervezet. A szervezet elnöksége a miniszterelnöknek írt levelében leszögezte; a tűréshatáron járnak, mert a rendszerváltás óta nem rendezett törvényesen a katonák jogállása. A huszadik század második felében emellett kis, veszélyeztetett államnak a legfejlettebb mechanizált, fölényesen képzett, elkötelezett hadseregre van szüksége. Olyan haderő kell, amely képes a döntő ponton áttörni az ellenség vonalát, és annak mélységébe hatolni. Harcban nem az ellenség ezredéivel bíbelődik, hanem felső vezetését, hadtáp- és összeköttetési rendszerét semmisíti meg. Ha ez sikerül, akkor az ezredek nem tehetnek mást: megadják magukat. Ez az, amit népiesen "villámháborúnak" neveznek. Ha először a német hadsereg valósította is meg a gyakorlatban azt, az elméletet Basil Liddel Hart és J.F.Fuller tábornok dolgozta ki. Ezt az elméletet tanulta Rabin az Imperial War College-ben és valósította meg 1967-ben a sínai hadműveletekben. A liftben látott "félmosolya" valószínű azt a megelégedést takarhatta, amit ennek az elméletnek ismerete és győzelemrevitele keltett benne. Büszkeséget igen, de arroganciát nem jelenthetett. Vannak győztes hadvezérek, akik nemzetközi konfliktusok megoldására nem ismernek más eszközt, mint háborút, azzal azonosulnak, ami végül is felemésztheti őket: íme Napóleon példája. De vannak olyan győztes hadvezérek is, akik túl jól ismerve a háborút, gyűlölik azt, így győzelmük után a béke emberei lesznek: például Eisenhower, aki sikertelenül próbált a Szovjetunió felé olajágat nyújtani, és De Gaulle, aki élete kockáztatásával hozta létre Algériával a megbékélést. Ezek közé sorolható Jichak Rabin, a győztes hadvezérből a béke mártírjává lett államférfi. Megjelent Budapesten november 9-i Népszavában. Zuhanásszerűen romlanak a szolgálat ellátásához szükséges feltételek, családok sokasága él a létminimum szintjén. Ezért a Honvédszakszervezet választmánya úgy döntött: amennyiben legkésőbb 1997 januárban nem vezeti be a parlament az új illetményeket, tavasszal egyenruhás demonstrációt szerveznek. Tavasszal katonatüntetés?
