Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-25 / 4. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 25, 1996 Olvasóink írják Román-magyar szembenállás Lehetséges-e a megbékélés? Igen tisztelt Szerkesztőség! Az év eleje alkalmából küldöm jókívánságaimat. Kapcsolatunk az elmúlt évben igen kellemes volt és lapjukat szeretem. Megértettem, hogy a szerkesztők munkájukat lelkesedéssel végzik, jó lapot kívánnak adni az előfizetőknek. Amerikai magyar lapok küszködnek, hogy fennmaradhassanak, éppen ezért a szerkesztők igyekeznek az újságot érdekessé tenni. A cél: nem szabad előfizetőket elveszteni, ha lehet, újakat kell megnyerni. Az új évben is fogok verseket és néha egy novellát küldeni, tudom nincs sok helyük, de előfordulhat, hogy egy rövid történetet be tudnak szorítani. Köszönöm, hogy készséggel fogadták Írásaimat. Még sok szép vers van a lelkemben, néhányat talán önök is értékesnek találnak olvasóik számára Kívánok továbbra is jó munkát és küldöm jókívánságaimat és szívélyes üdvözletemet Dr. Strém Géza Ismeretlen baráthoz Antal fy Istvánnak Szerető, ismeretlen barátom, Hogy az idén eljött a karácsony Olvastam könyveid Amerikában S könnyes szemmel szívembe zártam. Majd, ha hozzád jövök vendégségbe, Ki mulatjuk magunkat kedvünkre. Mert hát, azért jövök Kecskemétre, Legyen borral asztalunk megtelve! S ha egy pár nap ittuk a borocskát, Könnyel mondjuk legyen jó ég hozzád. S hozzá teszünk tartsa meg szokását, Amig élünk egész száz éven át! Mivel tudni való az embernek, Borívás, csak úgy jó asztal mellett. Hangulatot csak-akkor szere. Ha azt jó baráttal oszthatjuk meg! Tisztelettel Sislay József 1995 dec. 31. történelmi megbékélés ebben a helyzetben elvileg elképzelhető, ha mindkét fél bölcsen enged az előfeltételeiből valamennyit. A határ változatlan, az erdélyi magyarság helyzete elvileg egyre inkább javul, Álláspontom szerint a romániai helyzet 1918-tól 1995- ig nem igazolja a fenti gondolatmenetet. Attól az időtől kezdve ugyanis, hogy - Tamási Áron kifejezésével élve - "a román kézhez vették" Erdélyt, kelet-magyarortszági (Erdély, Partium, Márama- ros és környéke, a Tiszántúl odakerült része) magyarság mind a mai napig a magyarsága miatti zaklatásnak van kitéve. Ez a 77 év az anyanyelvűnkért való állandó küzdelmet, a magyar iskolákért, a magyar nemzeti tudat (divatos szóval: "identitás") megőrzéséért történő szakadatlan harcot jelentette. Ebben a küzdelemben az államhatalom teljes eszköztárával szemben nehéz volt a védekezés - rendkívüli nagy áldozatokat hozott az erdélyi magyarság ezekben az évtizedekben. Nem szabad megfeledkeznünk az 1920-as és 1970-es, 80-as évek iskolaügyi törvényeiről, az 1918-1928 és 1933-1945 közötti romániai ostromállapotról, az 1948- 1989 közötti soviniszta megalapozottságú kommunista diktatúráról a magyar egy- hűázak elleni hajszáról, a sok százezer elüldöző ttről. A mindent betetőző falurombolás pedig a magyar és más nemzetiségi) közösségek végső fölszámolását célozta. Az 1989 utáni demokráciában léteznek bizonyos lehetőségek a magyarság számára, de a legutóbbi fejlemények azt mutatják, hogy Nagy-Románia nemzetiségi politikájának trendvonala visszaállt. A magyar nyelv elleni támadások, az autonómia merev elutasítása mind azt jelenti, hogy a ’90-es évek román kormányai nem tanultak a múltból: céljuk a homogén etnikumú, egységesen román Románia létrehozása. Természetesen nincs értelme a vádaskodásnak. Mégis, nem sokat tévedünk, ha megállapítjuk, hogy egyik trianoni ország, így Románia sem sáfárkodott jól az 1920- ban megkapott területekkel. Tekintettel arra, hogy a magyarság jogainak állandó a megkérdőjelezése és megnyirbálása, ki kell mondanunk, hogy amig ez a helyzet fennáll, megegyezés és megbékélés a két nép és a két ország között nem lehetséges. Nem, mert nem tűrhető tovább, hogy a román kormánypolitika az ott élő több mint kétmilló magyarság elemi létfeltételeit veszélyeztesse. Az uóbbi magyar kormányoknak az alapszerződések megkötésére iránuló politikája megkísérli e hosszú távú és föltartozhatatlan történelmi folyamatok megállítását, minden bizonnyal sikertelenül. RaiTay Ernő ADJA ÁT BARÁTJÁNAK A MAGYAR SZÓ-T Gyergyóremete Vákár Tibor rajza A megbékéléshez általában valamilyen ellentét szükséges, ami nem kibékíthetet- len.A román-magyar szembenállás akkor vált végzetessé, amikor a román hadsereg 1918-1919-ben megszállta és kirabolta Kelet-Magyarorszá- got, majd 1920-ban a trianoni békeparancs ezt a helyzetet nemzetközi jogi értelemben szentesítette. Azóta mindegyik román kormány legfontosabb célja a megszerzett területek és javak megtartása, a belpolitikában pedig az élet minden területére kiterjedő homogenizá- lás. Ez nemcsak etnikai, hanem gazdasági, jogi, egyházi stb. tekintetben egyaránt érvényes. A magyar kormányok 1947-ig a területvisszaszerzést tartották politikájuk alapjának. Sikerrel, hiszen kihasználva a nemzetközi erőviszonyok megváltozását, 1938-1941 között az ország területét majdnem megkétszerezték. 1948-1990 között a "proletár internacionalizmus" érvényesült, ami a gyakorlatban az erdélyi magyarság érdekeinek föladását jelentette. 1990 óta a magyar kormányok az erdélyi magyarság anyagi és jogi támogatásának álláspontjára helyezkedtek. Ez azt jelenti, hogy az erdélyi magyarság bizonyos szervezetei anyagi segítséget kapnak, valamint a kormány nemzetközi fórumokon és Bukarestben megkísérli az erdélyiek jogait védelmezni. Tiszteletre méltó tevékenység ez, nem is minden eredmény nélkül. Ha a magyar kormány nem veti föl a határkérdést, és a magyarság elfogadja a trianoni, majd az azt megismétlő 1947-es párizsi békeszerződést, akkor valóban elegendő egy viszonylag jó tartalmú alapszerződést aláírni; elég, ha Kolozsváron létrejön a magyar egyetem és a főkonzulátus, Erdély-szerte magyar elemi- és középiskolák nyílnak. Ebben az esetben elégséges a magyar kormány részéről a sérelmi politika: ha tehát valami atrocitás éri az erdélyieket, a kormány utólag interveniál Bukarestnél. Ebben az esetben elfogadható az autonómia gondolata is; a határokat megváltoztatni nincs szándékunkban, viszont Románia jelenlegi határain belül minél több jogot akarunk elérni az ottani magyarság számára. Ebben az esetben Románia és Magyar- ország között az ellentétek nem antagonisztikusak. A Kívánunk igen boldog és örömökben gazdag sikeres új évet Itt küldöm a mama újságjának az árát elnézést a késés miatt de most mondta az ünnepek előtt, hogy lejár. Üdvözletünket küldjük magyaros szeretettel Mrs. Krompács Szeretettel köszöntöm a Magyar Szó szerkesztőségét és annak munkatársait. Kérem Istenünk áldását mindnyájukra és friss, jó egészséget szeretettel. Itt mellékelek 20 dollárt az újság fenntartására. Nagy Gerzson Mellékelve küldöm az 1996-os évre az újság előfizetésére 30 dollárt és 10 dollárt a kedves újságom fenntartására. Kívánok a szerkesztőség és a Kiadóhivatal minden dolgozójának nagyon boldog békés eredményekben gazdag új évet, hogy még nagyon sok éven át olvashassunk e kedves újságot és idős napjainkat boldoggá tegye. Tisztelettel Rozália Kajári Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltek lapjuk díjtalan küldésével egy hónapon át. Az újság eleven, érdekes, sok mindenre kiterjed. Örülök, hogy létrejött, szükség van rá, hivatási szolgálatopt teljesí. Egyelőre fél évre küldöm előfizetésemet és 10 dollár adományt a lap támogatására. Amennyiben esetleg változás történik terveinkben és fél éven túl maradunk, időben értesíteni fogom Önöket. Áldja meg az Isten sok sikerrel fontos vállalkozásukat. . Kivaló tisztelettel Dr. Louis N. Nagy.
