Amerikai Magyar Szó, 1996. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1996-05-30 / 22. szám
Thursday, May 30, 1996 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. , Amerikai Tanácsának közleménye PATRUBANY MIKLÓS A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Tanácsa elnökének amerikai útja Április végén a Világszövetség Amerikai Tanácsa és az Amerikai Magyar Szövetség meghívására Pátrubány Miklós egy hetet töltött az Egyesült Államokban, majd Kanadában találkozott a Világszövetség ottani csoportjaival. Útja során Washington, New Jersey, New York és Connecticut magyarjaival is összejött. Résztvett az Amerikai Tanács vezetőségi ülésén is a New York-i Szent István templom helységében, ahol megtárgyalták a Világszövetség két legnagyobb határon túli szervezetének közös feladatait és lehetőségeit. Pátrubány Miklós Kolozsváron élő elektronikával foglalkozó mérnök, régebben az RMSZ elnökségének tagja, míg most kizárólag az erdélyi magyar társadalom összefogását és jólétét szolgáló Társaság munkáját vezeti - természetesen önkéntesként. Ecsetelte az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét és amerikai társai kérdésére válaszolva elmondta, hogy ma a 89-es kirobbanó optimizmus után még nagyobbak az ottani magyarok gondjai és problémái mint azelőtt. "A hivatalos statisztika szerint a kivándorlás évente 20-30 000 a magyarok között. Ami még súlyosbítja a helyzetet, hogy a legjobban képzett értelmiségi fiatalok hagyják el szülőföldjüket" - mondotta Pátrubány, a kolozsvári egyetem volt tanára. Emellett utólérte az azelőtt szaporodó székely téstvéreket is a magyar átok, és ma már a székelyföldön is több a temetés, mint a keresztelő. Ezért az Erdélyi Társaság egyik legfontosabb programja a nagycsaládosok segítése, amelyhez kérte az amerikai magyarok támogatását is. Pátrubány Miklós az Erdélyi és Papp László az Amerikai Tanács részéről egy tervezetet dolgozott ki arra, hogy a két Tanács tagegyesületei egymással partneri kapcsolatot létesítsenek, és egymásnak erkölcsi, anyagi és baráti támogatást nyújtsanak. Ugyanakkor felhívással fordul a Világszövetség az amerikai magyarokhoz, hogy vállaljanak "keresztszülői" kapcsolatot az erdélyi sok gyermekes családokkal. Pátrubány elmondta, hogy sokszor a jó szó, egy-egy levélváltás is mennyire bátorító és segítő lehet. Ezért kérünk minden jószándékú és segíteni kész magyart, hogy a Világszövetség Amerikai Tanácsán keresztül kapcsolódjon a keresztszülői mozgalomhoz. Az Erdélyi Társaság közvetítésével és annak felügyelete alatt biztosítjuk mindenki számára egy becsületes és arra érdemes sokgyermekes család kapcsolatát. További felvilágosítás: Papp László 203-966-1542 Rejtélyes kút a Várban A Budavárba;“ föllátogató érdeklődők meglepetten látják, hogy a Szentháromság téren álló Szent István szobrot fapalánkkal vették körül. Az ok egyszerű, megkezdték a szobor körüli kavicsos rész kicserélését bazaltkövekből álló díszburkolatra. A burkolat építése közben érdekes objektumra bukkantak a munkások. A szobor mögött egy eddig nyolc méter mély kút vagy szellőző kürtő tátong. Törmelékkel volt feltöltődve, de látszik, hogy mesterséges építmény. Lehetett szellőző a várhegy belsejében húzódó labirintusrendszerhez, de lehetett kút is, a Halásbástya belsejében "rejtőzködő" Szent Mihály kápolnához és a hajdan körülötte lévő temetőhöz. A pontos választ a szakemberek adják meg a régészeti feltárás után. Millecentenáriumi galambposta Különlegesen emlékezett meg a Magyar Bélyeggyűjtők Szövetsége és a Magyar Posta Rt. a honfoglalás 1100-évfordu- lójáról. Az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkból 1100 postagalambot eresztettek a levegőbe, melyeknek lábán kis leveleket helyeztek el. Az apró küldeményeket olyan alumi- níumkapszulákba csomagolták, amelyeket a második világháború idején a Magyar Királyi Honvédség postagalambászai használtak. A galambok szállította levélkék a Bélyeggyűjtők Székházába kerülnek, ott lepecsételik azokat és kükönleges jelzésű légiposta borítékban juttatják el a filatelistáknak és postagalamb-tenyésztőknek. Ugyanakkor történelmi tárgyú bélyegkiállítás nyílt meg a Feszty-körkép előcsarnokában. Kiket asszimiláltak a magyarok? Szónyi Gyula rajza AkZ utóbbi időben képletesen szólva többször pirongva és szemlesütve a sarokba állhattunk mi, magyarok, amikor az önmagunk által asszimilált kisebbségek számadatairól hallhattunk vagy olvashattunk. Mert, ó, Istenem, micsoda népség is a magyar, ha - mint röviddel ezelőtt az egyik államférfiú interjújából megtudhattuk - 400 ezer (négyszázezer) román nemzetiségű magyar állampolgár asszimilált. Nézzük meg tehát, hogyan is alakult, változott a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek vagy - a nemzeti és etnikai kisebbségek-jogai- ról szóló 1993. évi LXXVII. törvény megfogalmazását használva - a honos népcsoportokhoz tartozó össznépes- ségen belüli szám . -százalékos aránya. Mint az közismert, a Magyar Királyság mely az 1910- es népszámlálás szerint 18 264 533 lakost számlált, sok- nemzetiségű ország volt. közülük ekkor a magyar lakosság közel 55 százalékát tették ki. (9 944 627 fő). Az 1993-as törvényben honosnak minősített népcsoportok közül 1910-ben a legnépesebb a román, 16,1 százalék (2 948 186 fő), a szlovák, 10,7 százalék (1 946 357 fő) és a német, 10,4 százalék (1 903 357 fő) volt. Az akkori magyar határok között élt még 464 270 ruszin, 461 516 szerb, 282 653 horvát^OS 825 cigány, 77 398 szlovén, 38 225 lengyel, 22 924 bolgár és 168 görög. A fentiek mellett az egyéb nemzetiségűek száma 65 906 fő volt. Ezt a helyzetet a trianoni döntés drasztikusan megváltoztatta. Az addig soknemzetiségű Magyar Királyság helyett három soknemzetiségű országot kreáltak az első világháborúban a győztes nagyhatalmak. Nézzük meg, hogy az 1920-as népszámlálás kiket és milyen számban, arányban talált az új magyar határok között. Az ország lakosainak száma 1920-ban 7 980 143 fő, melynek döntő többsége, 89,6 százaléka magyar nemzetiségű volt. A trianoni döntés tehát a korábbi 45 százalékos nem magyar nemzetiségűek arányát 10,4 százalékra módosította. Ennek következtében 833 090 fő volt az országban élő más nemzetiségű magyar állampolgárok száma. Itt asszimiláció semmilyen szerepet sem játszott. Ezt az állapotot a döntéshozók országhatárt megvonó képessége alakította ki. Ily módon 1920-ra a lakosság 69,9 százalékát kitevő németség száma 551 211 főre, a szlovákoké 141 882 főre, a horvátoké 59 786 főre, a románoké pedig 23 760 főre csökkent. A fentiek mellett 17131 fővel a szerb nemzetiségűek száma volt még jelentősebb. Az 1920-as népszámlálás 6989 cigányt talált az országban. A második bécsi döntés következtében (az 1941-es nép- számlálás adatai szerint) Eszak-Erdély területével e- gyütt 2 577 260 fő került az akkori Magyarországhoz. Ebből 52,1 százalék, 1 343 696 fő magyar, 41,6 százalék 1 071 087 fő román, 1,8 százalék, 47 508 fő német nemzetiségű volt. Az egyéb nemzetiségűek száma 114 969 fő, mely a visszacsatolt népesség 4,5 százalékát tette ki. Úgy vélem, mindenki belátja, hogy bármilyen jó is a magyar népesség asszimilációs képessége, annyira azért mégsem, hogy az ekkor magyar állampolgárrá lett román nemzetiségűeknek kevesebb mint a felét - néhány év alatt - csak úgy ripsz-ropsz asszimilálta volna. A magyar anyanyelvűek 1990-ben a lakosság 98,5 százalékát adták. A magyar nemzetiségűek száma ennél valamivel kevesebb, ők a 10 374 832 fős össznépesség 97,8 százalékát tették ki. A- mennyiben bárki összeveti az 1920-as és az 1990-es adatokat, akkor igen egyszerűen megállapíthatja, hogy ha még rendelkezne is a magyarság azzal a hihetetlen asszimilációs képességgel, amelyet mostanában a környező országok politikusai olyan előszeretettel emlegetnek, akkor sem lett volna kit asszimilálni. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar nem asszimilált; asszimilált az is, mint minden más nép a történelem során. De nem úgy, mint ahogyan ezt minden alapot nélkülözve szemére vetik. Ezt semmi más nem bizonyítja jobban, mint az 1910-es népszámlálás adatai. Tóth Pál Péter Budapes Dr. SZABÓ ENDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, ptyzsuiirigy problémák és egyéb honnoozavarok diagnózisa és 220 East 69th Street NEW YORK^N.Y. 1M21 Tckte (212) 628-5626 Appointment csak ettotes bcjdentcwri