Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)

1995-08-17 / 30. szám

4. Thursday, Aug. 17, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZO Olvasóink írják Beszámoló az európai utuhkról A nagy utunk Bécsben kezdődött ami igazán egy szép és érdekes város. De minden nagyon drága, még a földalatti és a MacDonald’s is. Annak ellenére, hogy nem vagyok barátja a királyoknak vagy a császároknak, be kell ismerni, hogy Bécs egy valódi birodalmi város, ahol több gyönyörű patota létezik. Voltunk Schönbrunnba és látogattuk a Belvedert. Schönbrunnban i az ezer szobából negyvenet meglátogattunk. Aznap amikor ott voltunk május 15-én Ausztriának a felszabadulását ünnepelték. A Belvedere Palotában 1955. május 15-én a négy megszálló hatalom (Szovjetunió, USA, Anglia és Franciaország) aláírták az osztrák függetlenségi egyezményt. Voltak évek a múltban, amikor jó sokáig kellett várni az osztrak-magyar határnál. Most háromnegyed óra alatt átértünk. Magyarországon megálltunk Győrben, ahol ebédeltünk. Ezen a vidéken sok kis bolt van az országút szélén, ahol a külföldi "palikat" próbálják becsapni. Amit ott árusítanak nem alkalmi vétel, éppén az ellenkezője, jó borsos áron árulják. Még a palackozott vizük is kétszer vagy háromszor oly drága, mint a városi élelmiszer boltokban. Budapesten nagyon jól éreztük magunkat. A Mercure Buda Szállodában, a Déli Pályaudvar közelében laktunk. Jó volt a szálloda és közel volt a Metróhoz és sok üzlethez. Ezek az üzletek nem valami szépek és az egész környék kopottas, le van viselve. Az első estén az utazási cég egy nagyszerű étterembe vitt bennünket, ahol finom étel és magyar folklór műsor és cigányzene volt. Trombitás Kert volt az étterem neve, közel a Moszkva térhez Budán és nem messze a szállodánkhoz. A következő napon a Heti Világgazdaság szerkesztőségét akartam meglátogatni, de korán reggel mentünk oda és a szerkesztők nem voltak még bent. Elmentünk aztan a Pressinform-ot keresni, közben a feleségem kiment egy kicsit vásárolni. Aztán hamarosan találkoztam a feleségemmel, aki megmutatta mit vásárolt. Kérdeztem, a páromtól, hogy milyen árfolyamon fizették ki a dollárt, mikor vásárolt. Ő azt mondta, hogy neki 100 forintos áron számolták el a dollárt. Visszamentem vele az üzletbe és megmondtam a tulajdonosnak, hogy megcsalták a feleségemet, mert az árfolyam 115-120 forint. Persze magyarul beszéltem velük, megharagudtak rám. Ők inkább azokkal kötnek üzletet, akik nem tudnak magyarul. Ez egyik oldala az új szabadságnak, és az új magánvállalkozásnak. A második estén egy pár rokonom jött hozzánk a szállodába vidékről. Megünnepeltük egy rokonom 74-ik születésnapját. Nem volt olyan előkelő ebéd, mint a Trombitásnál, de szabadon tudtunk választani az étlapról. Vicceltem a pincérrel, megkérdeztem tőle "Mi ez a menü." Nem szoktak magyarul beszélni? Ő nevetve azt válaszolta, hogy a menü szót használjak, az nemzetközi. Nagyszerű esténk volt. A következő napon átutaztunk Ukrajnába Debrecenen keresztül. Hogy mi volt az uralkodó benyomásom Magyarországról, a rövid tartózkodás után? Gyorsan előretör a magánvállalkozás, és sok a külföldi befektető. Az jó, hogy politikai és szólás - sajtószabadság van, de nehezen tudják élvezni, mert 600 000 a munkanélküli, és ez a szám állandóan növekszik. Mikor utoljára jártunk az Óhazában csak 20 000 volt a munkanélküli 1989-ben. Jó kis kirándulásunk volt Debrecenben, ahol másfél órát tartózkodtunk, ebédeltünk az Aranybika Szálló éttermében és feleségem vett egy pár hímzett blúzt jó árért. Majd indultunk tovább és nyolc órát vett igénybe a határon való átjutás Záhony (Magyarország) és Csop (Ukrajna között.) Az autóbuszról nem lehetett kiszállni. Elég türelmetlenekvoltunk. folytatjuk Emery Nanasy Nyilvánosságra kerüljenek ? Az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) meg akarja akadályozni, hogy nyilvánosságra kerüljenek az 1963-ban elkövetett Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos egyes titkos iratok Ezek az akták az informátorokról és az FBI külföldi kormányokkal tartott kapcsolatairól tartalmaznak adatokat Az FBI az első kormányügynökség, amely szembeszáll a felülvizsgálatokat végző bizottsággal. Clinton elnöknek augusztus 30-ig kell meghoznia a végső döntést. Emlékezés egy főpapra Dr. Czapik Gyula egri érsekre 1955... Most negyven éve. Szomorú esztendőként em­lékszem rá, különösen kö­zépső hónapjaira. Egymás után olvastam a gyászhíreket. Köztük három olyan hazánk­fiáét, akiket becsültem, akik­re hallgattam, akiket a ma­gyar élet támaszainak tartot­tam. Akkor halt meg Szekfü Gyula, a nagy katolikus tör­ténész és közéleti ember, a háború utáni elsőTnoszkvai követünk, akitől a magyarság kérdéseiben leginkább, leg­szívesebben fogadtam el út­mutatásokat. Aztán Zsirai Miklós, a finnugor nyelvészet professzora, legkedvesebb egyetemi mesterem, s végül annak az évnek halottja volt dr. Czapik Gyula egri érsek. (Jött halálhír külföldről is: Paul Claudel francia költőé.) Az érsek nem volt még öreg főpap halála idején: hatvannyolc éves. A veszpré­mi püspökségből került át az egri érseki székbe, 1943 kö­zepén. Szinte az első perctől kezdve érezni lehetett, hogy új szellemet hoz az egyház­megyébe. A Szent István napi beszédében azt mondta: István király nem öltöztette a kereszténységet magyaros, sújtásos ruhába." Aki élt ak­kor, ismerte a végéhez köze­ledő korszak légkörét, politi­kai stílusát, az érthette: fi­gyelmeztetés volt híveinek, hogy a kereszténység újpo- gány átprogramozása folyik, s emiatt a hazai keresztény­seget, István király örökségét, a széttörettetés veszélyével fenyegeti a gyors iramban közelgő történelmi vihar. A beszédet közölte a helyi na­pilap, az idézett mondatot sem hagyta ki belőle, pedig a hivatalos érzékenységeket és a hivatalosság iránti ideológi­ai rokonszenveket sérthetett. Ám visszhangja sem a sajtó­ban, sem a helyi közéletben nem volt: a figyelmeztetettek úgy tettek, mintha semmit nem hallottak volna. Az érsek hű maradt szavai­hoz. Híre járt, hogy 1944 őszén tiltakozott a nyilasok kilengései ellen. Karácsonyi szentbeszédében megbélye- gezte a közelmúlt eltévelyedését: "Kurzust csi­náltunk a kereszténységből!" Valamivel később ott voltam egy főpapi miséjén, a Bazili­kában, s utána láttam, hogy csendben, szerényen, egyet­len pap kíséretében sétál vissza az érseki palotába. Helyén volt a sötét évek­ben. Tekintélye óvatosságra késztette még az ateista dik­tatúrát is. Mindszenty bíbo­ros azt írta róla emlékiratai­ban: "Nem akart börtönbe kerülni, Isten tudja, miért." (Akkor olvastam, amikor tiltott olvasmány volt, külföl­dön, franciául, abból fordí­tottam vissza a szavakat.) Nemcsak az Isten tudta, hanem azok is, akik ismer­ték: kötelességtudatból. Az ország három érseke közül kettő börtönben volt. (Éppen a német származásúak. Vé­letlen?) Egynek mindenkép­pen a helyén kellett marad­nia, hogy összefogja a megti­zedelt püspöki kart, talpon tartsa a megfélemlített pap­ságot. Amikor az egyháznak a háború alatti humánus helyt­állását akarták bizonyitani, több egyházi szakíró és könyv hivatkozott rá. A kon­zervatív egyháziak azonban nem szerették. Többek kö­zött azt vetik szemére, hogy a "békemozgalom" egyik nemzetközi kongresszusán védte a magyar kormányt az egyházüldözés vádja ellen. Rákosi első csődje után u- gyanis kezdtek néhány, a ha­talomtól világnézetileg távol álló személyt feladatokkal megbízni, (pl. Szekfü Gyula az Elnöki Tanács tagja lett), így került Czapik Gyula a magyar küldöttségbe és uta­zott Helsinkibe. Talán lehe­tett volna a szónoki e- melvényen kevésbé szeminá- riumszerűen beszélni, rést hagyva a szavak között a kényszerűen elhallgatott té­nyek számára. De, ahogy a Megváltó mondta: "Az vesse rá a követ..." Egyháznak, országnak nagy kára, hogy nem érte meg a II. Vatikáni Zsinatot. A megújulásban talált volna rá leginkább a maga szerepére. Dr. Bán Ervin Drogútvonalak Magyarországon át Magyarország a kábítószer-szállítás tranzitútvonalából mindinkább célországgá válik. Az utóbbi években jelentősen nőtt a lefoglalt szállítmányok mennyisége, s egyre több a magyar fogyasztó is.

Next

/
Thumbnails
Contents