Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)
1995-07-20 / 29. szám
Thursday, July 20, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Túl az Operencián Az aluljárók sok "kósza" zenésznek adnak szerény kereseti lehetőséget. A "kósza" kifejezés még a nagymamám megfogalmazása, ő azokra a muzsikusokra alkalmazta, akik hónuk alá csapva a hangszerüket lakodalmakról névnapokra vándoroltak. De hát manapság nincs ilyesmire lehetősége egy nagyvárosban, maradt hát az aluljáró. Vannak nálunk szervezett, délamerikai zenekarok, hol Budán, hol Pesten tűnnek fel, s vannak mellettük magányos zenészek: remegő állú hegedűsök, gitárosok, megkeseredett, mozgó ádámcsutkájú fuvolások és harmonikások. A lépcsőn ülnek szerényen, vagy behúzódnak valamelyik sarokba és szívet szaggatóan muzsikálnak, hogy adakozásra hangolják a járókelőket. Olykor kapnak is egy-egy tízest, húszast. Az utóbbi napokban gyakran találkozom egy szájharmonikással. Először a Moszkva téren tűnt fel, később a Ferenciek terén láttam, tegnap meg a Blaha Lujza téri aluljáróban fújta kivörösödve a markában szorongatott szájharmonikát: "Túl az Operencián..." Egy szárkévén ültem a pelyvásban, behunytam a szemem, mert szájharmonikázni csak hunyott szemmel szabad. Minden érzésem beleadva fújtam, ahogy az idősebbektől ellestem, ahogy a tanyai béresek is csinálják. Abban az időben minden valamirevaló legénynek volt mifelénk szájharmonikája. Én is mindig magammal hordtam, s amikor délben leültünk az akácfa hűvösében falatozni, a mama rámnézett a munkától elgyötörtén és azt mondta csendesen: "Fújjad kisfiam! Azt, hogy Túl az Operencián..." Csak ezt az egy melódiát tudtam harmonikázni. Ez jelentette számomra a vidámságot, az ifjonti vágyakozást, ez volt az imádságom, a szép után való törekvésem, ez volt szívem békéje és a csend is a lelkemben. Vitt a szárnyán felkapott, sodort, aztán egyszer leejtett. Ott túl az Operencián más lehet az élet, ott talán a boldogság is fészket rakott, jó volna oda eljutni, de hol és merre van? Istenem, hányszor magam elé képzeltem, amig fújtam reszkettetve a dalt. Aztán egyszer abbahagytam: elvesztettem kis hangszerem. Sokáiggyötrődtem miatta, később megfeledkeztem róla, s lám, most visszatért. Egy gyötrődő ember fújja az aluljáróban; csapott vállú, látni, hogy megtaposta az élet, tépett, szakadt a nadrágja, mint akit kutyák zavartak meg. Hányunkat magzavartak, Istenem! Lehet, hogy távoli tanyáról érkezett ide élete alkonyán, ki tudja honnan, mikor indult el, talán földje is volt valaha, felesége, háza, családja? Ide vetette a sors, semmit se hozott, csak zsebében a szájharmonikát, amit most hunyott szemmel fúj. Könny fénylik az arcán, talán emlékszik valamire, vagy csak a hideg csalja elő. Túl az Operencián. Benyúlok a zsebembe, pénzdarabot dobok a lába elé tett pléhdobozba, aztán elsietek. Szinte futok. Érzem: az ifjúságom lohol utánam. Az a régi nyár követ a lucskos télben. Lehet, rogy az Operencián túlról érkezett. Illés Sándor---------... / Szuperkoncert Bécsben Junius 18-án különleges koncernek adott otthont az osztrák főváros Bécs, Luciano Pavarotti énekelt a Budapesti Filharmóniai Társaság kíséretében. Az Operaház zenekarából alakult együttes hatvankilenc tagja mintegy két és fél órás szuperkoncertet adott. A Budapesti Filharmóniai Társaság zenészei harmadszor koncerteznek Luciano Pavarottival; először Budapesten találkoztak, majd néhány évvel ezelőtt Genfbe hívta meg őket a világhírű tenorista. A Filharmóniai Társaság zenészei büszkék arra, hogy Pavarotti megint őket kérte fel, s már az sem titok, hogy 1996 május 19-én Pavarotti a Budapesti Sportcsarnokban lép fel - minden bizonnyal az operazenekarral - itt ünnepli 60. születésnapját. A schönbrunni kastély előtt felállított óriási sátorban többek között Verdi-, Mascagni-, Puccini-, Leoncavallo-operákból csendültek fel részletek. A tizenhatezer jegy már hónapokkal a koncert előtt elkelt. Székelyek találkozója Keserves úton jutottak el 1945-ben Bácskából a bukovinai székelyek Magyarországra. Többségük Tolnában telepedett meg. Az utolsó vándorlás 50. évfordulóján, a Tolna megyei Bonyhádon tartottak országos székelytalálkozót. Ebből az alkalomból 150 vendég érkezett Bukovinából, valamint a szerbiai Bácskából. Az 50. évforduló alkalmával a Völgységi Múzeum udvarán lévő kopjafánál emlékeztek, ahol köszörűt helyeztek el a budakeszi és a budapesti székely kör képviselői. Ti - Ti - Tá ... Hallani távolról a vezényszót és máris kezdődik a táncmotívumok bemutatása s ezt követően azoknak elsajátítása az igen nagy létszámú csoport által, amely az SNPJ Pittsburgh melletti nyaralótáborban történik. Hasznosnak tartom ennek szerepéről és nélkülözhetetlen fontosságáról beszámolni a világon szétszóródott magyarság eggyüvétartozásának tudat- formálása szempontjából. Megelőzően szeretném elmondani, hogy feleségemmel, Székely Olgával egy féléve léptem az Amerikai Egyesült Államok földjére, látogatóba gyermekeinkhez a Mendel házaspárhoz, akik az A- merikai Magyar Televízió New York-i adásának munkatársai és bemondói. Rövid időn belül megismerkedtünk a már hírből ismert Magyar Kálmánnal és feleségével Judittal, valamint Ildikó és Kálmán gyerekeikkel. A felsorolás nem véletlen, mert a Magyar család irányítja az emigrációban élő magyarság néptáncmozgalmát, képzett szakemberek bevonásával a világ minden tájáról, akik a magyar népzene és néptánc hagyom ányaivalfoglalkoznak és annak színpadra alkalmazására specializálták magukat. Ez a munka elismerést és dicséretet érdemel. Megjegyezni kívánom a tevékenység mozgósító ereiét, olyannyira, hogy az amerikai nem magyarokat is magával ragadta. Megszerették a magyar népzenét, néptáncot és népi díszítő művészetet, olyan mértékben, hogy művelik is a különböző táncházakban és más szereplések megnyilvánulások alkalmával. Ez a szeretet annyira elmélyült, hogy többen vállalkoztak a magyar nyelv elsajátítására - félév alatt megtanultak magyarul - hogy élő, közvetlen kapcsolatban legyenek a magyar folklórkinccsel. Ennek politikai vetülete a magyar nép iránti szimpátia fokozatos elmélyülése és annak a szeretetnek a kialakulása amely a két ország kölcsönös bizalmára épül. Ha alaposan átgondoljuk, akkor megállapítható, hogy ez nem kicsi dolog az ország tekintélyének növelése szempontjából. Érkezésünk után így cseppentünk mi is bele ebbe a tevékenységbe. Több alkalommal táncházakban tanítottuk és terjesztettük az erdélyi magyar-székely folklór gyöngyszemeit és különböző tánccsoportoknak állítottunk színpadra erdélyi táncokat (legényes, jártatós, csárdás, forgatós, szöktető). Érdekességképpen megemlítem a Cserkészek Világszövetségének 50-ik évfordulójára készített műsort magukkal a cserkészekkel New York-ban és a Magyar Köztársaság Főkonzulátusa munkatársainak gyerekeivel bemutatott táncelőadását a "Pontozó" táncfesztiválon a "Magyar Nap" keretében New Brunswick- on. Mindkét megnyilvánulást eredményesnek nyilvánítom, amelyet a nagy létszámú közönség és szakemberek messzemenően értékeltek. Ez a fesztivál rendkívül jól sikerült, a különböző tánccsoportok több mint két órát betöltő színes, változatos műsorszámaival. Ezen a fesztiválon Magyar Kálmán barátom felkérésére, feleségemmel jártatós csárdást, majd lányommal Melindával forgatós táncot mutattunk be, kiemelkedő sikerrel. A fent említett táborozás alkalmával a Tá - Ti - Tá... mestere, Zsurávszki Zoltán, a Budapest Táncegyüttes művészeti vezetője és felesége Vincze Zsuzsa koreográfusok Sárközi táncokat és erdélyi Györgyfalvi táncokat tanítottak. Izig-vérig táncos, koreográfus szakemberek, akik magukkal ragadták környezetüket. Alapos szaktudásuk és tanító módszerük elragadó, melyért csak gratulálni lehet. Tudatosan hagytam utoljára a "Méta" együttes mélyreható tolmácsolását a magyar népzenének. Nevüket nemcsak felsorolni érdemes, hanem megtartani az utókor számára. Kezdem a felsorolást: Bea Salamon, Pityu Be rán, Berci Mohácsi és Zsoli Nagy. Szaktudásuk egyedülálló. Vezetőjük, Berán István a népi hangszertechnika kiváló ismerője (bőrduda). Elismerés illeti az együttes szervezéséért és vezetéséért. Hadd említsem dr. Halmos Béla etnográfust, akit komoly, elmélyült zenei tudása és hangszerének kezelése (hegedű) méltóvá teszi a népzene tökéletes tolmácsolására. Balogh Kálmán cimbalomművész jelenléte a táborban példamutató volt úgy az oktatók mint a résztvevők számára. Páratlan tehetsége és szorgalma világszínvonalra emeli. Nem könnyű feladatomnak tettem eleget, amikor beszámoltam az 1955-ben Maros- vásárhelyen alakult Székely Népiegyüttes, később Maros Művészegyüttes hivatásáról és munkájáról, melyet 40 éven keresztül sok nehézség árán is vállalt a folklór színpadi tolmácsolásában és az erdélyi székely-magyar amatőr mozgalom irányításában. Az erdélyi székely-magyar zenei és táncanyag mellett a román, német, cigány és más nemzetiségek, valamint a szomszédos országok népeinek folklórkincséből is vittünk színpadra. A 172 tagú együttes - kórus, tánckar, zenekar, szólisták és kiváló szakembereinek alapos munkája a világ élvonalába emelte az intézményt. Ugyanez történt az egy évvel később alakult Gyerekegyüttessel, amely Európa nagydíjával dicsekedhet. Mint az együttes vezetője és rendezőkoreográfusa mindig arra törekedtem, hogy az eredeti, tiszta forrás alapján magas színvonalon adjuk vissza a folklórt alkotójának, a népnek. Ezt a vonalat tartották szem előtt a belső és külső munkatársakis (zeneszerzők, koreográfusok, rendezők, kosztüm és díszlettervezők). Ezzel párhuzamosan az erdélyi folklór-zónákról és azok tánctípusairól beszéltem, majd a kérdések özöné- re válaszoltam, amelyek a szakmai mellett politikai tartással is rendelkeztek. Az érdeklődés határtalan volt. Tudomásul véve a 40 éves együttes munkáját, értékeltek és sok sikert kívántak neki a továbbiakban. Megemlítem Dreisziger Kálmán kanadai szakembert, akinek népzenei és néptánc tudása biztosíték volt magyarnyelvű előadásom kiváló angol tolmácsolására. Ezúttal mondok neki köszönetét. A táborban a hangulat kitűnő volt, a jó szállás és étkezés hozzájárult a program tökéletes megvalósításához. A tanfolyam tábortűzzel és az azt követő résztvevők táncaival zárult, a jövői viszontlátás reményében. Addig is: Zendüljön a nóta! Perdüljön a tánc! Csendüljön a fülünkben, Ti -Ti -Tá! o _ Székely Denes. Rendező- koreográfus, a Maros Művészegyüttes volt igazgatója Dómján József rajza
