Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)
1995-11-02 / 41. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 2,1995 Bartók és Világa E címmel kerül sor immár harmadik évben a Bard Zenei Fesztiválra, amely a Lincoln Center "Great Performars" előadásainak keretében kerül megrendezésre. A teljes hétvégét betöltő program koncertek és tanulmányok keretében Bartók Béla munkásságával és életével foglalkozik. A részletes program a következő: November 4 - 2PM Panel Discussion at 2:00 Bartok’s American Years Robert Martin, chair: László Somfai, Tibor Tallian, Richard Wilson Program I at 3PM Béla Bartók: Piano Quintet Krista Bannion Feeney, Erica Kiesewetter, violin; Nardo Poy, viola; Robert Martin, cello; Todd Cynthia, piano Sonata for two pianos and percussion Anton Nel, Cynthia Raim, piano; Benjamin Herman, Jonathan Haas, percussion Tikets: $15 November 4 — 7PM Pre-concert lecture Leon Botstein Program II at 8PM Contemporaries and Career Ernő von Dohnanyi: Symphony No 1 in d, Op. 9 Ferenc Erkel: Overture to Hunyadi László Edmund von Mihalovich: In der Mondnacht, orchestral song Bela Bartók: Suite No. 2 for orchestra, Op. 4 (revised 1943) American Symphony Orchestra, Leon Botstein, conductor Tikets: $25 November 5 Panel discussion at 1PM Nationalism and the Folk Element Peter Laki, chair; László Somfai, Tibor Tallian, Michael Beckerman Program III at 2PM Jánosi Ensemble from Budapest Tikets: $15 Program IV at 5PM All-Bartok Program: Three Village Scenes for Female Voices and Chamber Orchestra; Viola Concerto (1945, revised 1995): The Wooden Prince, Bellet Pantomine Op. 73 American Symphony Orchestra, Leon Botstein, conductor ___________Paul Neubauer, viola ______ További érdeklődés: 212-533-7400 j—■■■■■■■—■wm— ■■ - ■ 1 ■' -ii-m..— i. ■ ,■■■11.-1-— Megújulás előtt az AFL-CIO Léphaft Pál rajza A Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint a legrangosabb irodalmi kitüntetéssel, az irodalmi Nobel-dijjal Seamus Heaney művészetének a "mindennapok csodáit és a velünk élő múltat felmagasztaló lírai szépséget és erkölcsi mélységet jutalmazta." Seamus Heaney egy északír katolikus gazdálkodó és marhakereskedő fiaként 1939-ben született. A belfasti egyetemen szerzett diplomát és oktatóként dolgozott. 1972-ben elhagyta szülővárosát és először az ír hegyek közé menekült, majd Dublinban telepedett le. Egyetemi professzorként költészetet oktatott Oxfordban csakúgy, mint az Egyesült Államokban, a Harvard Egyetemen. Első kötete az Egy naturalista halála (Death of a Naturalist) című versgyűjtemény 1966-ban jelent meg. Művészetére mindvégig rányomta bélyegét az a tény, hogy születésétől felnőttkoráig az Eszak-írországot feszítő szektariánus indulatok kereszttűzében élt. Seamus Heaney verseit Magyarországon az Európa Kiadó jelentette meg 1980-ban Tan- dori Dezső válogatásában és fordításában Seamus Heaney: Orákulum Oracle Rejtőzz korhadt fűzfatönk odván, fülelése ismerős, míg szokás szerint neved el nem kakukkolják a földeken át. Hallod, megnyikordítják az útkereszteket, ahogy közelítenek, előkiáltanak: kicsiny száj és fül fa hasadékban, gégefő és lebeny, mohos hciyiké. Tandori Dezső fordítása Olvassa a Magyar Szó-t Washington. - Szokatlan módon ketten is ringbe szálltak az AFL-CIO amerikai szakszervezeti szövetség elnöki tisztéért, s ennek nyomán élénk és nyílt vita bontakozik ki az érdekképviselet céljairól és súlyos problémáiról. A negyven évvel ezelőtti alapítás óta a jelölteknek soha nem kellett ellenzéki kihívókkal megvívniuk, s most is ugyanez a helyzet állt volna elő, ha Lane Kirkland, aki tizenhat esztendeje tölti be az elnöki tisztet, be nem jelenti, az októberi választáson ismét indulni akar. Ám Kirkland a szakszervezetek hanyatlásának a jelképévé vált, s a nyolcvan tagú szövetség tizenegy legbefolyásosabb szervezete fellázadt. így most ketten mérkőznek meg, az eddigi vonalhoz kötődő Thomas Donahue és John Sweeney, aki a szolgáltatóipari dolgozókat fogta össze, méghozzá sikerrel az általános kudarc közepette. Az elmúlt száz évben kiharcolt vívmányokat ma már nagyon nehéz érvényesíteni. A szakszervezeti jogok ellen éles támadások indultak meg már a hatvanas évtizedben, aztán a nyolcvanas évek eleje óta a republikánus kormányzatok mindent megtettek, hogy gyöngítsék az érdekvédelmet. Ám az érintettek maguk is tehetnek róla, hogy ilyen helyzetbe jutottak. A sztrájkok valójában hozzájárultak korábbi eredmények felszámolásához. A negyvenórás, ötnapos munkahét, a sztrájk után a munkahely megőrzése, a reálbérek tartása, a betegbiztosítási kedvezmények mind veszélybe kerültek. S az olyan munkáskörzetekben, mint például Illinois, a nem sztrájkoló Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBBSZ) varsói hivatala az Office of Democratic Institutions and Human Rights október 2-19 között tartotta meg az emberi, nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatos konferenciáját, melyre az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége (AMOSZ) két küldöttet delegált, Pásztor László országos elnököt és Kovács István alelnököt. Az AMOSZ beterjesztett feliratában felhívta a figyelmet, hogy sem a szlovákok, sem a románok nem tartják be a helsinki folyamat során aláírt megállapodásokat, s Szerbia a szerb menekültek szervezetekgyakorta áthatolnak az őrségen, s visszavetik társaik ügyét. A győzedelmes munkaadók pedig jó példával járnak elől, s a cégvezetések másutt is keményen ellenállnak. A gazdaság állapota sem kedvez a szakszervezeteknek. A cégek vezetői ma ötvenhá- romszor többet keresnek, mint a gyári munkások, miközben ez az arány 1980-ban még "csupán" negyvenkétszeres volt. De a munkások fizetése között is nő a különbség, holott a szakszervezetek korábban igyekeztek ezt a rést betömni. E folyamatokkal is magyarázható alighanem, hogy míg az ötvenes években a magánszektorban foglalkozottaknak a negyede tartozott a szakszervezetekhez, addig ma csak tizenegy százalék. Ha a közalkalmazottakat is hozzávesszük, akkor sem több mint tizenöt százalékos a taglétszám. A korábbi tekintélyre építve a szakszervezetek összeolvadnak. A nehéziparban az acél- és az autómunkások egyesítik az erőt kétmilliós szervezetben, s hasonló folyamat indult meg a textiliparban is. A tagszervezetek Vajdaságba való erőszakos betelepítésével nemcsak az emberi és nemzeti kisebbségek jogait sérti, de erőszakkal megváltoztatja a terület nemzetiségi összetételét a magyarok és más kisebbségek kárára. Felhívták a figyelmet arra, hogy a román kommunista államosítás alatt elkobzott elnökei általában halálukig ragaszkodnak a posztjukhoz, megkérdőjelezni politikájukat nem lehet. Az elmúlt években erőtlen kezdeményezések próbáltak ezen változtatni. Most talán megindul valami, a tagtoborzásban is új módszerek várhatók, hiszen a gazdaságban megfigyelhető leépítések nyomán az iparági szervezetek már nem tudnak honnan meríteni. Adalék csupán, hogy a szállítómunkások hírhedt vezérének, Jimmy Hoffának a fia apja nyomdokaiba kíván lépni. Az idősebb Hoffa húsz évvel ezelőtt eltűnt, a család a maffiát sejti a halál hátterében. Előtte éveken át börtönben ült Jimmy Hoffa, csalásért ítélték el. Az ifjabb Hoffa azonban nagy tömegeket vonzott kampányindító gyűlésén Detroitban, s a megkérdezett dolgozók egyöntetűen azt mondták, a fiú jelentkezése nem a korrupcióra emlékezteti őket, hanem arra, hogy Hoffa alatt a szak- szervezet ért valamit, valódi jogokat harcolt ki, s ezt várják a trónörökös feltűnésétől is. magán és egyházi tulajdonok még mindig nem kerültek visszaadásra. Az AMOSZ képviselői örömmel állapították meg, hogy ez alkalommal jó volt az együttműködés a magyar delegátusokközött, beleértve a hivatalos magyar delegáció tagjait is. Figyelmeztető sztrájk Pakson Október 30-án 8-10 óráig két órás figyelmeztető sztrájkot tartottak a Paksi atomerőműben. A leállásból keletkezett áramkiesést külföldről és más áramtermelőktől pótolták, igy nem volt áramhiány. A paksiak bérmegállapodást szeretnének 1995-re és a bértömeg 25%-os emelését követelik. A 3,400 dolgozó 70 százaléka írta alá a követelést. A szakszervezetek szerint határozott fellépésekkel kell a kormányt kényszeríteni a reálbérek csökkentésének megállítására. Varsói beszámoló Seamus Heaney kapta az irodalmi Nobel-díjat