Amerikai Magyar Szó, 1995. július-december (49. évfolyam, 27-47. szám)
1995-10-19 / 39. szám
Thursday, Oct. 19, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Huszadik század Mikor is kezdődött a huszadik század. Mondják, hogy a Zeppelinnel, a benzinmotorral, a mozgóképpel, Szarajevóval, de egynémely rosszkedvű vélekedés szerint még egyáltalán nem vette kezdetét. Alkalmasint jobban járunk, ha az időszámítás józan pontosságát vesszük zsinórmértékül. A keresztény hagyományú országokban sokan szorongva készülődtek az 1900. esztendő szilveszterére, félvén a világvé gét. A mohamedánok, a buddhisták vagy a zsidók természetesen nyugodtan alhattak ezen az éjszakán, hiszen 1288., a 2444. és az 5661. esztendőt taposván eszükbe sem jutott, hogy fenyegetést olvassanak ki a számokból. Nyugodtak lehettek továbbá azok is , akik felszínességükben fittyet hányva a matematikai szabályokra, már 1899 végén lerótták a félelem adóját. A századforduló aggodalma egyébként fölösleges volt, nem dőlt össze a világ, nem jött el a végítélet ideje. Mindazonáltal nagyon megnyugodni sem volt érdemes, hiszen kisvártatva - és később is - jöttek olyan idők, amelyek a megtévesztésig hasonlítottak a világ végére. Rettenetek és csodák százada ez is, mint bármelyik másik. Csakhogy már minden nagyban megy: szupermarket lett a szatócsboltból. Az emberiség megfoghatatlan, közös tudása egyre gyarapszik, és az egyén része - arányosan mind kisebb. Technikai káprázatokat használunk nap mint nap, magától értetődő természetességgel, meglehet, magunk egy szöget sem tudnánk elkészíteni. A 20. században elérkezik a nagy szembesülés pillanata. Ha tetszik, ha nem, be kell látnunk, hogy az ember egyre távolabb kerül az emberiségtől. Sohasem volt még ilyen tisztán kivehető a generációk végeláthatatlan sorának millió éven át rakott építménye és az egy emberélet alatt emelhető tornyocska közti irdatlan distancia. Ülünk a ránk hagyott, világnyi elvarázsolt kastélyban, egy kicsi téglát farigcsálunk, és nem érezzük magunkat sem lakónak, sem pallérnak. Épül a monstrum, sokasodnak a csodás termek és a titkos folyosók. Minden változik, csak az építők lelke alig. Ami belül épül vagy hetven év farigcsálás alatt, elvész, nem örökölhető. Lassan kicsi lesz a lelkünk a várhoz. De hát ez már egy másik század gondja legyen, állítsanak majd ők minden neurotikus kőműves mellé pszichológust. Isten ne vegye vétkemül, hogy ilyen rosszkedvű gondolatokkal traktálom az olvasót, holott lajstromozhatnánk itt együtt a század vívmányait is a baljós jelek helyett. Félek, nem jutnánk így sem messzire, mert egyrészt leírhatatlanul hosszú a lista, másrészt mindegyik mellé odaállítaná a párját a kíméletlen, tárgyilagos emlékezet. Beszélhetnénk arról, hogy legyőzött az ember népet irtó betegségeket, de viselt népeket írtó háborút is. írt és égetett nagyszerű könyveket, festett gyönyörű képeket és diktátorportrékat. Holdra lépett és földre bukott, szült és ölt. Mindenesetre az emberek jelentős része az 1900-as években sem tudott szabadulni régi, megrögzött vágyaitól. Szabadságra, jólétre, biztonságra áhítozik konokul. Tekintettel arra, hogy mái hat esztendő sincs hátra az ezredfordulóig, az említett vágyak teljesítése dolgában nem sok biztatóval kecsegtet a 20. század. Tartok tőle, hogy utódaink meglehetős elégedetlenséggel méregetik majd ezt a száz évet, bár meg kell hagyni, hogy tisztességes ember úgy jár el helyesen, ha elsősorban a saját századát szapulja. Legjobban azok a kortársaink járnak, akik megérik a 21. századot: bízvást ócsárolják mindkettőt. Egyébként minden e században élőt azzal vigasztalhatok, hogy van egy - másik - játék, amelyben különleges szerencsének számít 19-re alsót húzni... Schreiber László Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Dániel Klein Rendelők: 229 E 79 St. New York. N.Y.10021 (212) 737-2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 138-48 Elder Av. Flushing, N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTÓSÍTÁST ELFOGADUNK rúlsúly problémákéinagas vérayomás*cukorbetegség Teljes kivizsgálás Szükség esetén házhoz megy f t // **1 • • • * Mosok örökségé Károlyi András rajza Az ötvenhatos magyar forradalomnak két nagy és hosszútávú szellemi hagyatéka volt: az ország függetlensége és a társadalmi igazságosság, amely mindenképpen azt jelenti, hogy a nemzet minden tagjának, minden rétegének és csoportjának egyforma bánásmódot kell tapasztalnia a kormányon lévők részéről, és senkinek sem lehetnek a többiek rovására előjogai. Az ország függetlenségét valóban sikerült kivívni és fenntartani, habár nem kedvező körülmények között. Erre a függetlenségre ugyanis sötét árnyékot vet néhány tény. így mindenekelőtt az a gazdasági válság és az a pénzügyi kiszolgáltatottság, amely a magyar társadalom egészére és különösen a "bérből és fizetésből élőkre" ránehezedik. Vajon dönthet- e dolgaiban és életvitelében teljesen függetlenül az a család, amelyet hitelezői szorongatnak. Az adósság présének szorításában a magyar állam függetlensége is részben megkérdőjelezhető. Emellett árnyékot vet függetlenségünkre az is, hogy a szomszédos kormányok nagy része egyáltalán nem folytat irányunkban barátságos politikát. Bukarest, Pozsony és Belgrád mostoha sorsot szán annak a nagyjából hárommillió magyarnak, aki fennhatósága alatt él, és mindenképpen el kívánja hárítani a magyar államnak azokat a törekvéseit, amelyek a kisebbségi sorban élő magyarok helyzetének jobbítását szolgálják. Ez is egyfajta kiszolgáltatottságot jelent, tekintettel arra is, hogy törekvéseinket igazán nem érti meg és nem támogatja a Nyugat. A másik ötvenhatos örökség, tudniillik a társadalmi igazságosság ügye még inkább csorbát szenvedett, sőt tulajdonképpen teljesen felmorzsolódott az 1989 után bekövetkezett változások között. És itt érdemes egy pillanatra visszatekinteni arra, hogy voltaképpen milyen társadalmat kívántak 1956-ban a magyar forradalom szellemi vezetői és tömegei. Nagy Imre és a körötte csoportosuló baloldaliak, egykori kommunisták, ahogy akkor nevezték őket: "nemzeti kommunisták" valamilyen "demokratikusszocializmust" szerettek volna megvalósítani. Olyan társadalmat, amely szintézist tud teremteni a nyugati polgári demokráciák alapvető elvei, intézményei (a jogállamiság, a többpártrendszer, az ön- kormányzat) és a társadalmi egyenlőség klasszikus szociális követelményei között. Az ötvenhatos forradalom szellemi vezetői egy olyan társadalomra gondoltak, amely természetesen az egyéni szabadságra épül, egyszersmind a szociális egyenjogúság és felelősség elveire is, és messzemenőenérvényesíteni kívánja azokat a követelményeket, amelyeket a szociális igazságosság megjelöl. Az ötvenhatos forradalom nagy egyéniségei, közöttük mindenekelőtt azok. akik a 301-es parcellában és ennek környékén, a nemzet "panteonjában" nyugosznak, ugyanúgy elutasították a rablókapitalizmus kíméletlenségét, mint a rablókommunizmusét. Nem hinném, hogy Nagy Imre, Németh László, Bibó István, Mindszenty József és persze a névtelen felkelők, az egyetemisták, a Corvin közi fiata lók álmaiban mint vágyképek megjelentek volna a "bankkonszolidáció", a többmilliós "végkielégítések" fogalmai. Pomogáts Béla Visszajöttek "Őseink utján" lovasaink Az Ural lábánál lévő Melezuból - ahol az őshaza lehetett - indult a honfoglaló lovastúra tizennégy résztvevője. 120 nap elteltével lovagoltak át a Vereckei-hágón. Ünnepélyes keretek között szeptember 15-én lépte át a határt Záhonynál az a tizenegy tagú magyar lovascsapat,mely junius 1-jén indult el Baskíria fővárosából, Ufából. A nyolc férfiból és három nőből álló csoport - és az őket kisérő három segítő - a hajdani honfoglalók útját járta végig: a Karmaszan és a Csermaszan folyó mentén, a sztyeppén át elérték a Volgát, majd Volgográdot és átkeltek a Don folyón, ezután Kirivigrád, Ternopol felől jutottak el a Vereckci-hágóhoz. A csaknem ötezer kilométeres túra résztvevői - Nyíregyháza, Debrecen, Ópusztaszer és Kecskemét érintése után - október 14-én érkeztek haza Budapestre, ahol egész napos eseménnyel köszöntötték őket.
