Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1995-02-16 / 7. szám

Amerikai Ara: 75 cent VOL. XL1X. No. 7. Thursday, Feb. 16, ly95 ISSN 0194-7990 AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E. 16th Street, New York, NY 10003 Tel: (212) 254-0397 Fax: (212) 254-1584 Lincoln napjára A magányos óriás Tolsztoj, a nagy orosz regényíró önéletrajzi jegyzeteiben megemlít egy esetet, amely vele történt egyik kaukázusi utazása alkalmával. Vendéglátó gazdája, egy kaukázusi törzsfő megkérte, beszéljen a külvilág nagy emberei­ről, az élőkről és a rég­múlt nagyjairól. Csak­nem áthatolhatatlan szakadékoktól körül­vett birodalmában csak foszlányokbanjuthatott el a történelem ismere­te. Tolsztoj igyeke­zett felvázolni előtte a — Abraham Lincoln Magyarország és a NATO történelem legkimagaslóbb eseményeit és vezéralakjait, Nagy Sándortól, Julius Cézártól kezdve Napóleonig és a cárokig. A törzsfő türelmesen hallgatta, de aztán közbeszólt: " Mindaz, amit elmondtál nekünk nagyon szép és mi hálásak vagyunk érte, gróf Tolsztoj. De nem beszéltél nekünk a legnagyobb hadvezérről és a legnagyobb uralkodóról. Róla szeretnénk hallani. Azt mondják, hogy amikor beszélt, szavai úgy hangzottak, mint a mennydörgés. De amikor nevetett, olyan volt, mint a hajnalhasadás. Tettei olyan kemények voltak, mint a szikla és mégis olyan illatosak, mint a rózsa. Olyan nagy ember volt, hogy megbocsájtotta legmegátalkodot- tabb ellenségei bűneit és kezet fogott azokkal, akik életére törtek. A neve Lincoln volt és az ország, amelyben élt, Amerika. Beszélj nekünk erről az emberről" Tolsztoj ekkor ezt mondta a kaukázusi fejedelemnek Lincolnról: "Ő volt az egyedüli igazi óriás az érzelmek mélységében és erkölcsi erőben. Olyan ember volt, aki azáltal akart naggyá lenni, hogy - tisztábban, mint bárki más - szószólójává, megtestesítőjévé vált a kicsinyeknek, az egyszerű, a jelenték­telen emberek millióinak... Nem arra törekedett, hogy önmagában a világot lássa, hanem a világban önmagát, élete, útja jelentőségét, célját..." Ez az a benyomás, melyet Lincoln más népek nagyjaiban, legnagyobbjaiban keltett. Ez a magyarázata annak, hogy Lincoln, mind a mai napig egyedül áll a világ népei szemében, mint az amerikai eszme, az amerikai szellem megtestesítője. Meghalt J.W. Fulbright 89 éves korában agyvérzésben meghalt J. William Fulbright Arkansas-i volt demokrata sze­nátor, aki 1905 április 5-én született Sumner, MO-ban. Diplomáját 1925-ben szerezte, majd három évig Oxfordban tanult modernkori történelmet. 1944-ben választják meg szená­torrá, és 1946-ban Truman el­nökségének ideje alatt fogadják el a törvényt a Fulbright tanulmányi csereprogramról, melynek keretében majd negyed milliónyian mentek külföldre tanulni, vagy jöttek az USA-ba. A programnak nagyon sok magyar résztvevője is volt. Csak néhányat említve a később ismertté vált nevek közül, Boutros Boutros Ghali ENSZ főtitkár, Egyiptom; Andreas Papandreou, miniszterelnök, Görögország, Ingvar Carisson, miniszterelnök, Svédország. folytatás a 2. oldalon Horn Gyula miniszterelnök négy napos látogatásra Bel­giumba és Luxemburgba uta­zott. Szerdán, február 8-án, találkozott a belga kormány­fővel, Jean-LucDehae ne-val, ahol a belgák segítségét kérte ahhoz, hogy Magyaror­szág mielőbb integrálódjon az Európai Közösségbe. Hangsúlyozta, hogy segítség­ről és nem segélyről van szó. Horn Gyula mindenekelőtt próbálta meggyőzni az Euró­pai Közösség országait arról, hogy nincs lényeges politikai változás Magyarországon, s a privatizáció és a gazdas ági reformok nem lassultak le. Horn Gyulának lehetősége nyílt találkozni a NATO új főtitkárával, Willy Claes-el, akinek kifejtette, hogy Ma­gyarországnak jó esélyei van­nak hogy az ezredforduló előtt csatlakozhasson a szö­vetségi rendszerhez. Mr. Claes kijelentette, hogy a tervek szerint ez év köze­pére kidolgozzák a tagfelvé­telre vonatkozó követelmény rendszert. A feltételek között mindenképpen ott lesz, hogy az illető országnak demokratikus politikai rend­szerrel és alkotmánnyal, pol­gári, honvédelmi miniszterrel kell rendelkeznie, biztosítani kell az emberi szabadságjo­gokat, képesnek kell lennie a hadsereg szerkezetének és fegyvereinek szabványosításá­ra és természetesen arra, hogy a tagsággal járó pénz­ügyi kötelezettsége két teljesí­teni tudja. Magyarország esetében külön elvárás a Ro­mániával való viszony ren­dezése. Német és amerikai politikusok úgy gondolják, hogy a Visegrád-i országok körülbelül öt év múlva csat­lakozhatnak a szövetséghez, Franciaország, Spanyolország és Olaszország szerint ennél hosszabb időre lesz szükség, míg a britek véleménye va­lahol az előző kettő között van. A felvételről titkos sza­vazással döntenek, s mind a 16 jelenlegi tagnak igennel kell szavaznia. Egy biztos, hogy a közel­múlt Csecsenföld-i esemé­nyei miatt a szövetségi rend­szer szükségesnek tartja vé­dőszárnyainak kiterjesztését Közép-Európa fölé, hangsú­lyozva a védelmi és biztonsá­gi jelleget. Ingatag béke Az ez év eleje óta tartó tűz­szünetet úgy tűnik egyik fél sem akarja véglegesként el­könyvelni Boszniában. Feb­ruár 13-án kiújultak a Bihac környéki harcok, 1500 ne­héztüzérségi lövést jelentet­tek a környékről. Az elmúlt héten február 7-én az ENSZ megfigyelők már másodszor észleltek nagyszámú, össze­sen 62 helikopter repülését. Az egyik egység hadi alak­zatban repült, feltételezhető­en szerb területről. Belgrád természetesenvisszautasítot- ta a feltételezést. A szerbek úgy gondolják, hogy az idő a bosnyákokat segíti, akiknek jobbak az utánpótlási lehető­ségeik. Az USA által is támogatott horvát-bosnyák federáció sem akar létrejönni. A N.Y. Times február 13-i száma erre példaként Mostar váro­sát hozza, amely német kez­deményezésre 1993 júniusá­ban két évre egyesült, hogy példájával utat mutasson a békés egymás mellett élésre. Semmi sem történt, mindkét fél különváltan él a folyó két partján, s az emberek nem mernek hazaköltözni eredeti lakóhelyeikre. A kapcsolat a két csoport között olyan in­gatag, mint a híres, lerom­bolt Mostar-i híd helyén épí­tett kötélhíd, mely a legki­sebb szélre is járhatatlanná válik. A látszólagos béke ellenére a feszültség óriási a Balkánon, s csak egy kis szikra kell, hogy megint láng­ra lobbanjon minden, ami valószínűleg a háború továb­bi kiszélesedését is jelentené. Drága győzelem A Csecsenföld-i akció során 907 orosz katona vesz­tette életét, a sebesültek ’Száma 3,400. Az események kapcsán az USA-ban tartóz­kodó Kohl kancellár, Clinton elnökkel közösen, nyilatko­zatban ítélte el Moszkvát. A történtek ellenére azonban támogatásukról biztosították Jelcin elnököt, mert meggyő­ződésük, hogy nélküle nyugat és demokrácia ellenes erők kezébe kerülne a hatalom Moszkvában. Eave&ezß számunk tarUűmábóh Claire Kenneth: Beszámoló a Piarista bálról, előzetes a 2. oldalon Lincoln meggyi&olása Gyémántláz Kanadában

Next

/
Thumbnails
Contents