Amerikai Magyar Szó, 1995. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-27 / 17. szám

Thursday, April 27, 1995 AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Miért kedvetlen a magyar? A korábban már ismertté vált hír szerint László Balázs, New York-í főkonzult junius 30-i hatállyal, jóval a szokásos négy éves külügyi szolgálat lejárta előtt visszarendelték szolgálati helyéről. A New York-i magyarság körében népszrű főkonzul visszahívása egybeesik a kormány márciusi szigorító intézkedéseivel, mely a külügyminisztériumra nézve is kötelező érvényű. Az amerikai magyarságnak a főkonzul sorsát szívén viselő része azonban nem így látja. Véleményük szerint László Balázs egy esetleges politikai átfésűlés vagy tisztogatás áldozata. A Magyarok Világszövetsége Amerikai Tanácsának Kovács Lászlóhoz címzett, április 10-i levele összefüggést vél Márton András, Los Angeles-i főkonzul, Szabó Csaba, whasingtoni követségi kultúrtanácsos és László Balázs visszahívása között. Ugyanez tükröződött a főkonzulátuson április 13-ra összehívott megbeszélésen, s a Magyar Házban rendezett április 17-i összejövetelen is, melyen szervezeti vezetők és amerikai magyar közéleti személyiségek vettek részt. Kommünikéjüket levél formájában juttatják el az éppen New Yorkban tartózkodó külügyminiszterhez. Folyosóbeszélgetésekből megtudtuk, hogy kb. 220 fős személyi leépítésre illetve átcsoportosításra lehet számítani a közeljövőben külügyi berkekben. "A főkonzul visszahívása sem politikai természetű, hiszen a KM-nak nincs szándékában ilyen eszközökhöz nyúlnia. Kiváltképp nem László Balázs esetében, aki szóvivőként egyébként sem volt az előző kormány idején döntéshozatali helyzetben" - mondotta informátorunk. A magyar szervezetek tiltakozását felvető kérdésünkre egy másik külügyes kijelentette, hogy a minisztérium történetében még sohasem fordult elő, hogy egy személyi ügyben hozott döntést az eredeti állapot visszaállításával megváltoztatták volna. Kovács László, külügyminiszter elzárkózott a témától. Szentiványi Gábor szóvivő pedig lapunknak úgy nyilatkozott, hogy a KM illetékesei személyzeti ügyben a zavaró és helytelen precedenst elkerülendő, nem magyarázkodnak. Megtudtuk, hogy a külügyminiszter egy 15-20 percig tartó beszélgetés erejéig találkozott a főkonzullal. László Balázst is megkerestük az üggyel kapcslatban. "Úgy érzem, hogy elődeimnél biztosan jóval többet tettem és a diplomáciai tevékenység szélesebb skáláján tevékenykedtem a nemzeti érdekek előmozdításáért, Magyarország megismertetéséért és megbecsültetéséért" - mondta a főkonzul. R.P. Kanadai segítség KOMÁROM. A kanadai kormány 150 millió forint értékű terv kidolgozásával segíti Tatabánya új arculatának megteremtését. A megállapodást Rodney Irwin Kanada magyarországi nagykövete valamint Bencsik János polgármester írta alá. Rodney Irwin elmondta: kormánya 1990 márciusa óta 110 projektet támogatott Magyarországon összesen 14 millió dollárral, s további 2.5 millió dollár világbanki hozzájárulást is szerzett ilyen célra. BUDAPEST. A Honvédségi Dolgozók Szakszervezete felhívást tett közzé, amelyben arra szólítja fel tagságát és minden vele rokonszenvező szervezetet és személyt, hogy csatlakozzon a közalkalmazottak május 1-jei demonstrációjához. A szakszervezet így kiván tiltakozni több ezer honvédségi közalkalmazott munkahely megszüntetése ellen Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Daniel Klein Rendelők­229 E 79 St. New York. N.Y.10021 (212) 737-2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 138-48 Elder Av. Flushing, N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák*magas vémyomás*cukorbetegség Teljes kivizsgálás Szükség esetén házhoz megy Külföldi látogatók azt gyanítják, hogy nálunk a jókedvnek korhatára van. A tizennyolc éven felüli gyalo­gosok és tömegközlekedők kelletlenek, sértődöttek, elutasítók, mosolytalan arcúak. Közvélemény- és szociológiai kutatások töme­ges elégedetlenségről és reménytelenségről tudósíta­nak. Összehasonlító vizsgála­tok kimutatják, hogy a régió­ban a magyarok a leg­rosszabb kedvűek. Mintegy tüntetnek borongós lelkiálla­potukkal. A nemzeti sajátos­ságra utaló magyar virtushoz hasonlóan mintha létezne speciális magyar rosszkedv is. Miből táplálkozik a rosszkedvűnk? - kérdezem Pataki Ferenc akadémikust, szociálpszichológust, aki március 15-én Széchenyi- díjat kapott.- Sokféle tapasztalat sűrű­södik a közérzetben, a köz­hangulatban, és a rosszkedv­nek sokféle arca van. Az 1994-es tavaszi választá­sokban például szintén jelen volt a bizonytalanság, a kedvetlenség érzete és az illúzióvesztés okozta büntető ingerültség, amely a változta­táshoz fűződő reménykedés­sel társulva fejtette ki hatá­sát. Akik megnyerték a választásokat, ugyan örültek, de tartottak is attól, hogy túlgyőzték magukat. Már- már szorongás fogta el őket annak tudatában, hogy csaló­dást fognak okozni a válasz­tóiknak. Ma az egyre fogyat­kozó remények és a teljesítés lehetősége között nő a távol­ság, és ez ismét felkeltheti a büntető ingerültséget.-Azt mondják, hogy rossz­kedvűnkről történelmünk és nemzeti karakterünk tehet. — Ez így nem igaz. De a mai rosszkedv, amely a jelenlegi gazdasági, társadalmi körül­ményekre és az egyéni hely­zetekre adott érzelmi, hangu­lati válasz, évszázados kultu­rális mintákban is gyökered­zik. Egy bizonyos: a magyar jellemnek vagy a géneknek nincs közük hozzá. Azok a szociológiai kutatások, ame­lyekre utalt, bebizonyították, hogy a kisebbségi sorsú ma­gyarok optimistábbak az a- nyaországbelieknél. A hagyo­mányos mentalitásokat, ér­zelmi, gondolati sémákat a helyi és a magas kultúra örö­kíti át. A vereségek gyászát - mint Muhi, Mohács, Maj- tény, Világos, Trianon, Jalta,- csak ritkán szakítja meg a szabadságharc, a nemzeti ellenállás büszke öröme. Az alapélmény a "pusztulunk, veszünk". Sok az öngyilkos hősünk. Mintha kultúránkba befészkelődött volna az el­torzult konfliktuskezelés. Ha 1 baj van, ki kell lépni a hely- 1 zetből: emigrációval, vala- 1 milyen önpusztítással, szuicí- diummal, alkoholizálással, ' drogfogyasztással. Es bár nincs magyar végző., van kö­zösen megélt magyar tör­ténelem. Hosszú tehát a rosszkedv ki taposott ösvénye, amelyre a sanyarúságra lé­pünk. Legutóbb a nyolcva­nas évek derekán léptünk rá. A rendszer válsága - amely az egyéni sorsokban is meg­mutatkozott - békés rend­szerváltáshoz vezetett. Ekkor sokan azt hitték, hogy az illú­ziók, a remények gyorsan teljesülnek. Egy történelmi pillanatra eljött a jókedv, az örvendezés ideje. A kitörő örömbe azonban ekkor is belevegyült egyesek szoron­gása, megtorlástól való féle­lem. A mai magyar társadalom az újtól, a váratlantól, a szo­katlantól hőköl vissza. Olyan tudati és érzületi állapotban van, amelytől akár a rossz bizonyosság árán is szabadul­na. Pontos diagnózist akar.- Most megkapta a rossz bizonyosságot a kormány meghirdetett csomagjában. Van egy csomó kész diagnó­zis, amely nemegyszer értel­mezés nélkül bekerül a poli­tikai szóhasználatba.- A polgárok továbbra sem közhelyeket várnak Meg akarják érteni, mi történik velük, és melyek a kilátások. Ez a követelmény nemcsak a magasröptű értelmiségi ok­fejtésekben, hanem minden­napi beszélgetésekben is megnyilvánul. Ha nincsen alapos és világos magyarázat, akkor belépnek a köznapi értelmezési sémák, amelyek szerint mindennek a korrup­ció vagy a hatalmi visszaélés, netán a tehetetlenség, az ide­gen érdekek szolgálata az oka. Az elit saját zsebére dolgozik, a hasznáért felál­dozza a kisember minden­napi kenyerét. A pontos di­agnózis tényeken és nem helyzetértelmezésen alapszik. Nálunk azonban nem a té­nyéké, hanem az értelmezésé a szó. A diagnózis társadal­mi igénye nem kielégíthető egyetlen nagy beszéddel a Parlamentben vagy egy nem­zeti ünnepen. Az állampol­gárt folyamatosan kell bea­vatni a dolgok állásába, a fejleményekbe. Belátható jövő híján bi­zonytalanságban vergődik, és Károlyi András rajza rögtönözni kénytelen. Az egyik napról a másikra élés fenntartja a jövőtlenség érze­tét és a nyomott hangulatot. A jövő mellőzésének több oka is van. A létező szocia­lizmus jövőkultusza hitelét vesztette, a rendszerváltás első kormánya pedig a múlt felé fordult, ott keresve az elmúlt korszak felelőseit és még távolabb tulajdon előd­jeit és csatlakozási pontjait. A négyéves választási ciklu­sok sem képesek magukba foglalni hosszabb lejáratú, programatikus szándékokat. Mindezzel megbirkózva, ideje már kiszámíthatóvá tenni a közelebbi jövőt. Az az összehasonlítás, hogy Európában sok helyütt szin­tén baloldali és liberális pár­tok hajtották végre a politi­kai hatalmi rendszer gyöke­res átalakítását, kevesebb áldozatot követelve, mint nálunk, nem állja meg a he­lyét, mert Spanyolországban, Görögországban és Portugá­liában piacgazdaság volt aze­lőtt is, csak a politikai felé­pítményt kellett megváltoz­tatni. A gazdasági, piaci mo­dernizáció általában a cen­trum-, a jobbközép pártok kiosztott feladata volt, míg a szocialista ellenzék a szociá lis elemeket építette be a programba. Egyébként is egy szegény országban képtelen­ség egycsapásra jóléti társa­dalmat teremteni, csak meg­őrizni lehet a törékeny egyensúlyt. Folyamatosan, társadalmi alkuk, reformok révén. A legfőbb kérdés vál­tozatlanul a közjóiét és az egzisztenciális biztonság megteremtése. Ha e területe­ken nem lesz érzékelhető előrehaladás, akkor akár az alkotmánymódosítás, akár a legjobb külpolitikai törekvé­sek pótcselekvések marad­nak. Kovács Judit Miért hívták vissza?

Next

/
Thumbnails
Contents