Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-24 / 12. szám
ÁRA: 50CENT ISSN 0194-7990 Vol. XLVm. No. 12. Thursday, March 24. 1994. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397 A CIA ÉS A MAGYAR EMIGRÁCIÓ BUDAPEST. Magyarországra érkezett Takács József, az Amerika Hangja nyugalomba vonult programtanácsadója. Az 1956—i forradalomban való részvétele után Barankovics István meghívására Amerikába jött, ahol megalakította a Diákszövetséget. Egyetemi tanulmányai befejeztével a Szabad Európa, majd az Amerika Hangja rádiónál dolgozott, mint tanácsadó. A Magyar Nemzet riportere megkérdezte, mi a véleménye az amerikai magyar emigrációról, valamint a külföldön élő magyarok választójogának kérdéséről. Alant közöljük válasza egy részét. "Az 1956 után Amerikába érkezett magyarok egy kis csoportja azonnal kapcsolatba lépett az itteni magyar emigráns politikusokkal. A többség azonban apoli- tikus(politikátlan) volt.Lényegében gazdasági menekülteknek tekinthetők. Voltak, akik érdeklődtek a politika iránt, ff de nem értették, mi zajlik körülöttük. Ok az ide «szivárgott, finoman szólva, szélsőjobb íatása alá kerültek. Az ötvenhatosokból alakult ki a nemzeti „migráció, amely mindent ellenzett, ami a két ország kapcsolatában pozitív értelemben történt. S a Szovjetunió összeomlása, amelyre most utólag hivatkoznak, sem igazolja őket. mert nem történt törésváltas KÖzép-Európában. Egy részük sértődött azért, mert Antall József megválasztott kormányfő . nem adta át nekik annak idején a hatalmat. Zömük az itteni (amerikai) társadalmat sem érti, Magyarországot sem érti, mert nem is akarta érteni soha. Megrekedtek a vágyálmaikban valahol az ötvenes évek végén... A szervezett emigrációnak része volt Varga Béla, Barankovics István, Eckhardt Tibor, Kállay Miklós, Kovács Imre, akik politikai gondolkodásukban nem lehettek teljesen függetlenek, mert a Szabad Európa tartotta el Őket CIA pénzből. Ebben persze történelmileg semmi szégyelnivaló nincs, de ők csak olyasmit tehettek, ami egyezett az Egyesült Államok hosszútávé érdekeivel. Van még persze 150-200 papirszervezet, a Diákszövetséget kivéve - ma mint Öregdiákok működnek - nem volt érdemi emigrációs tevékenység. Később az egyetlen sikeres kezdeményezés a Hamos László féle Emberi Jogok csoporthoz fűződik. Aki ma is nemzeti emigránsnak vallja ma^át, az nem tudni mit akar, de attól felek, sok köztük a szélsőséges bratyizö. Ami a választójogot illeti, egyrészt megoldhatatlan az erdélyi, felvidéki, vajdasági magyarság helyzete, ebből a szempontból a nyugatiak pedig nem tájékozottak eléggé, hogy érdemben szavazni tudnának." ROMANIA-SZERTE méltósággal, népes létszámban ünnepelte a magyarság március 15-ét. Marosvásárhelyen Nagyváradon , magyarországi kiküldöttek koszoruztak. Mint a szemtanuk elmondták, az egyes bukaresti lapok által emlegetett feszültségnek nyoma sem volt, a rendőri biztosítás sem ment tál a természetes arányokon, felszabadult ünnepi volt a hangulat. A N Y TIMES A MAGYAR SAJTOBOTRANYROL "Két hónappal az országos választások előt^ - iria a N.Y. Times március 19—i vezércikkében - Magyarország jobb-közép oldalas kormánya kidobott állásából százhuszonkilenc rádió és televíziós újságírót". Miután célzást tesznek az előző szocialista kormány hasonló módszereire, a vezércikk igy folytatódik: "Az elbocsátották között vannak a Magyar Radio és Televízió elnökei, akiket egy 1990-es egyezmény alapján azzal a megállapodással neveztek ki, hogy a rádió és televízió független szervezet lesz, akárcsak az angolországi BBC (British Broadcasting System) r Új alapszabályokat fektettek le, amelyek garantáltak politikai függetlenségüket, ami viszont bosszantotta a kormányt. Emiatt drasztikusan levágtak a költségvetésüket és igy indokolták a nekik nem tetsző rádiós újságírók menesztését. Emellett az ultranacionalista Csurka István azt is hangoztatta, hogy az elbocsátottak közül sok "nem is magyar". Ez egy alig leplezett célzás zsidókra, abban az országban, amelyben fasizmus virágzott a két világháború között Magyarország népe és az itteni magyarság is büszke arra, hogy a 'rendszerváltás' odahaza, eltérőleg attól, ami Oroszországban, Romániában vagy éppenséggel Jugoszláviában történt viszonylagosan békés, demokratikus körülmények között ment végbe. Sajnálatos és elítélendő', hogy a magyar kormány, amely a rendszerváltást a magyar nép egyharmadának elszegényitésével hajtotta és hajtja végre, most érezve a várható vereségüket a közelgő május 8-i választásokon, ily szégyenletes módszerekkel rontja Magyarország reputációját a nagyvilágban. El a kezekkel a magyar rádiótól és televíziótól. Tartsák tiszteletben az 1990-es egyezményt! Helyezzék vissza állásaikba minden elbocsátott rádió és televíziós újságírót! ABRAHAM LINCOLN Április 14-én lesz mártírhalálának 129-ik évfordulója Az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökét 1860 novembereben választották meg. Tudták a választói is, hogy mire készül az 51 esztendős Abraham Lincoln: 1847-től mint képviselő folyamatosan követelte a rabszolgaság intézményének eltörlését. 1861 februárjában, egy hónappal elnöki esküjének letétele előtt, merényletet kíséreltek meg ellene, igy gondolván megakadályozni a déli államok számára elfogadhatatlan gazdasági csapást, amelyet természetesen, hamis ideológiai érvekkel igyekeztek leplezni. Lincoln azonban elnök lett, s kitört az újkori történelem egyik legrettenetesebb polgárháborúja, amely az alig kilenc évtizedes múltra visszatekintő ifjú állam létét fenyegette. Az Egyesült Államok históriájában oly nevezetes törvényt már a háború idején, 1862 szeptember 1-jén hirdették ki. Lincoln elnökségét végigkísérte a polgárháború 1864-ban az északi államok újraválasztották. A polgárháború 1865-ben ért véget Észak _ győzelmével. 1865 április 14-én az elnököt meggyilkolták. A történész Arnold J. Toynbee véleménye szerint: "a Dél már el is vesztette a polgárháborút, mieló'tt megvívták volna. Mikor fegyvert fogott, hogy gazdasági kudarcait katonai csapásokkal ellensúlyozza, csak siettette és beteljesítette azt a bukást, mely elkerülhetetlenül vart reá". Toynbee-nek természetesen igaza van, de az sem kétséges, hogy gyakorló politikusnak nem egyszerű dolog a súlyos következményekkel jaró felismerések gyakorlati kivitelezése. Lincoln dilemmája éppen az volt, hogy képes lesz-e egy demokratikus és szabad állam elveit következetesen alkalmazni az ország csaknem felenek gazdasági érdekei ellenében, és a lakosságban mélyen benne gyökerező faji előítéletekkel szemben. Az előítéletek erejét nem szabad lebecsülni. A gyors változásokra annyira kész amerikai társadalomnak is csaknem száz évre volt szüksége ahhoz, hogy a négerek hátrányos jogi és közösségi megkülönböztetése - egyes atavisztikus mai példák ellenére - eltűnjön. Maga Lincoln ifjú korában az őslakos indiánok ellen harcolt, tehát számára sem lehetett egyértelmű a történelmi igazságszolgáltatás, a rabszolgaság eltörlése, bármily gazdasági előnyöket ígért ez az északi államoknak, bármennyire is abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az ipari fejlődés vagy egy maradi, nagyon nagy munkaerő-szükségletet igénylő mezőgazdasági modell gyó'z-e. Tudjuk, hogy Lincon oldalán magyarok is harcoltak. Olyanok, akik 10-11 évvel korábban Kossuth honvédéi voltak. A magyar szabadságharcot nemcsak a túlerő győzte le, hanem az a tény is fontos szerepet kapott, hogy az ország lakosságának nagyobbik fele, azaz a nemzetisegek alig-alig erezhettek magukénak a magyar küzdelmet a haladásért az osztrák hatalom ellenében, végül Kossuth is felismerte ezt a tényt, s közvetlenül (folytatás a 3. oldalon)
