Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-03 / 9. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 3. 1994. Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja 7. c. müvéből. A hold halvány fénybe vonja a falut, amely fölé csillagtakarót borit a júliusi ég. A közeli tóról békabrekegés hallatszik fel, a fűben ezer és ezer rovar cirpel, a fák lombjai között lenge szellő bujkál. Csend van, olyan mély csend, amilyen egy álmát alvó faluban csak lehet. A távoli frontokon ágyuk dörögnek, torkolattűzek lobbannak fel, gránitok vájnak tölcsért a földbe, puskák ropognak, gépfegyverek kaszálnak kerepelve, tankok tőrnek előre akadályt nem ismerve, halottak feküsznek golyóütötte szívvel, fejjel, leszakított karral vagy lábbal, sebesültek véreznek segítő kézre várva. Századok, ezredek, hadosztályok vonulnak vissza, engedve az ellenséges erők nyomósának. A visszavonuló alakulatok tömegében egy fiatal zászlós a fáradtságtól már alig áll a lábán, megtépázott százada nem különben és amikor megpihenhetnek, a zubbonya bal zsebéből előveszi Ilonka arcképét és megcsókolja. A fővárosban felüvőlt a szirénák vészt jósló hangja, a magasban repülőrajok szállnak, az eget fényszórók pásztázzák keresztül-kasul, a légvédelmi ágyük füstpamacsokkal rakják tele a levegőt, a vonuló gépek útján, az óvópincékben félelmet tükröznek a tekintetek, pattanásig feszülnek az idegek, az épületek megremegnek, a villanyok kialszanak, a pincék mennyezetéről vakolattörmelék hull alá, egyesek imádkoznak, mások közel jutnak a pánikbaeséshez; kint házak, középületek, gyárak, raktárak égnek, egy lángban álló olajfinomító óvóhelyén pedig háromszáz ember túzhalálra ítélve várja borzalmas sorsának beteljesülését. S minderről a falu semmit sem tud, legalábbis ezen az éjszakán még nem. Itt meg béke van, itt még mindenki nyugodtan alszik, csak egy-egy fiatalasszony párnája lesz időnként nedves a könnytől, mert ha a nagy vérzivatar égzengésébÖl nem is hallanak semmit, a SAS behívók, az eltűnt vagy hŐsi halált halt értesítések ezt a helyet sem kerülik el.- Két hete, hogy Gondos Feri is, Fekete Jóska is elment. SAS behívót kapott mind a kettő, de te nem mégy el, ugye. ígérd meg,f hogy nem - fonja a karjait Krisztina Tamás nyaka köre. Tamás magához öleli a lányt.- SAS behívóval talán nem, mert nem voltam katona, de ha behívnak kiképzésre, akkor mennem kell.- Igen, azt tudom, de én ügy értem, hogy nem mégy vissza Pestre, főleg ezekben a zűrös időkben nem. Tamás tekintete belemélyed Krisztina Őszinte, nyílt tekintetébe. A lány hamvaspiros arca friss, mint a harmatos reggelen az érintetlen gyümölcs, amely a kihajló ágról hivalkodva mosolyog le a fa alatt állóra, aki epedve nézi; ajkai pedig mind az erdei eper, amelynek az ize után a kívánságtól kicsordul az ember nyála. Ezt a lányt korábban csak a barátság szálai főzték hozza és ha minden bált vagy mulatságot együtt táncoltak is át, ha úgy is nézett ki a dolog mások előtt, hogy szeretik egymást, szerelemről szó sem esett köztük. És az a barátság most váratlanul átváltott szerelemre. Ámor nyila egyszerre találta el mindkettőjük szivét s ajkaik már össze is tapadnak és testük forrbsága egymáshoz forrasztja őket. folytatjuk Terjessze lapunkat! t Éljen az Olimpia A téli Olimpia engem is magával ragadott. Sokkal fontosabb dolgaim is lennének, def évek alatt sem lettem amerikai. Én azért nézem, mert valamikor magam is sportolással kerestem a kenyeremet. Tudom mennyi lemondással es erőfeszítéssel jár egy gyakorlat sikeres bemutatása és tudom a fájdalmakat is. És elmondhatom, nem a fizikai sérülés a legfájdalmasabb, hanem az el nem végzett feladat belülmaradt gyötrelme, a ki nem adott energiák és feszültségek. A TV nézés izgalmát természetesen futassál és erős gimnasztikával vezetem le. De még ez sem elég. Valakivel meg kell beszélnem a látottakat, és híreket kell szereznem a nem látottakról. Az eseményekről a leghívebben anyukám tájékoztat, szinte mindenről tud, ami az olimpián történik. Van egy kedves baráti társaság is, ahova az eseményeket megbeszélni járok. S ez a hely nem más, mint a Rigó cukrászda. A három kedves hölgy az üzletben mindenről tud. Naprakészen követik az eredmények alakulását és ami a legfontosabb, önálló véleményük is van a versenyekről. Elfogulatlan, igazi sportemberek. Az olimpiai eszméhez híven csak a teljesítmény számit náluk. Ők amolyan balközép páholy, a leghívebb szurkolok csapata. S hogy mit ad az olimpia a sporton kivül? Az emberi kapcsolatok legszebb megnyilvánulásáról szerezhetünk információkat. Mikor a német jégtáncos- pár nÖi tagja a jégen megbotlott és egész súlyával a mellére zuhant, a fiú a karjaiban vitte öt le a közönség tapsorkánja közepette. Az amerikai jégkorong csapat helytállása és erőfeszítése példa nélküli. A húszéves csikók Szlovákia és Kanada ellen is a sírból hozták vissza a meccset és egyenlítettek. Svédország ellen pedig csak óriási küzdelemben maradtak alul, amikor az utolsó percben a kapusukat is csatárra cserélték. Az egyik svéd sífutó olimpikon meghívta magához legnagyobb ellenfelét, mert az a Szovjetunió bukása után nem lett volna képes sikeresen felkészülni. Mindezt csak azért, hogy a küzdelem valóban a legjobbak között dőljön el. A norvég sífutó olimpiai bajnok az utolsó méterben norvég zászlóval integetve üdvözölte a nézőket és ünnepelte győzelmét, a célba érve azután rongyként esett össze az erőfeszítéstől. Az olimpia talán megnagyobb meglepetése a mini-állam, Szlovákia jégkorong csapatának szereplése. Az utolsó napig kétséges volt a részvételük pénzhiány miatt, és most vereség nélkül állnak a második helyen a csoportjukban, 3:l-re legyőzve Kanada csapatát. Igen, a sport a felnőttek játéka. Önként vállalt erőfeszítés és áldozat. A legteljesebb egyenlőség a nézők, a bírók és az újságírók előtt. Öldöklő harc a győzelemért tiszta eszközökkel. Éljen az Olimpia. Deák Pál MUNKAÜGYBEN Ha házvezetőnői vagy babysitteri állásra van szüksége, vagy ilyen munkaerőt keres forduljon bizalommal ALEX Budapest Employment Agency 255 E 74 St. New York, N.Y. Telefon: (212)628 2500 AZ ÚJ VILÁG FELÉ 13. MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA A gazdagok közül sokan elmenekültek, de néhány nap múlva visszajöttek. Rövidesen helyreállt a rend, nemzetőrök cirkáltak éjjel-nappal, karszalaggal és puskával. Román csapatok teljes hadi felszereléssel vonultak Erdőszáda felé, ahol azután a magyar csapatok megállították őket. A románok áttörték a magyar ellenállást és Budapest felé vonultak. Izgalmas napok voltak. Románok lettünk. Azaz, Erdély román lett. A magyarok nemigen vették tudomásul a román behatolást, de a hatalom győzött. Románok lettünk és lassan ótvedlett minden. De a szegény ember továbbra is szegény maradt es a gazdag valami módon újra gazdag lett. Román iskolába kellett járni. Román újság, román cégér az üzletek felett. Román rendőr és román hatóság. A magyarok és zsidó lakosság beszélte a nyelvet, nem volt nehéz beilleszkedni a román világba. A román hatóság kegyetlenül lecsapott azokra, akik nem hajtottak fejet előttük. Megszállási terror uralkodott. A falvakban csak románul beszéltek és a parasztok, akik hosszú évtizedek óta a magyar hatóságok alatt éltek, nagy román hazafiak lettek. A gazdagok visszakapták birtokaikat, jószágaikat és tovább gazdálkodtak, éppen- úgy, mint azelőtt. A szegény parasztok semmit nem nyertek, mert éppoly szegények lettek, mint azelőtt. A zsidók rettegésben éltek, mert a városokban pogromok dühöngtek. Volt a közelben néhány magyar falu, mint például Magyarsáros, Berkesz, vagy Koltó, ahol egykor Petőfi Sándor lakott. A legközelebbi városok Nagybánya és Felsőbánya, ahol a Gutin hegységből aranyat bányásztak. Nagybányán egy nevezetes festőiskola volt, ami még ma is létezik. Nagybányán láttam életemben először villanylampát, kikövezett utcákat, egymás mellett sorakozó házakat, aszfaltozott járdát, főteret fényes üzletekkel és kávéházat! Nagyon szerettem olvasni. Mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe esett. Leginkább ponyvaregényeket. Nick Cartert és hasonlókat. Az utóbbit azért szerettem nagyon, mert Amerikáról Írtak. Minden izgalmas füzet Amerikában játszódott le, főleg New Yorkban. A fiú barátaimmal csak Amerikáról beszéltünk, az indiánokról és Buffalo Bill kalandjairól. Képzeletünket csak Amerika foglalkoztatta. Apám nagyon primitiv ember volt. Nem érdekelte a fejlődés, a progresszív élet, csak a munkában hitt. Kemény, szigorú, makacs, önfejű, de alapjában véve üres egyéniség volt. Az apám és az anyám a világ két legellentétesebb embere volt. Anyám csendes és jámbor lélek, aki soha meg a hangját sem emelte fel. A maga csendességében végezte - lehet mondani - egy rabszolga munkáját. Szombat délutánonként olvasgatta, tanulmányozta a zsidó-héber könyveket. Kicsi asszony volt, fejkendoben járt és minden lehelete a beteg fivéremért volt. Ügyelt rá, ápolta, öltöztette, de minden másra is volt ideje. A szomszéd parasztasszonyok bálványozták Őt. Apám elŐtt( mukkanni sem mert, kerülte a bősz ordításokat és káromkodásokat. Legtöbbször szomorú volt és magányéban sokat sirt. Nagyon nehez élete volt. folytatjuk MOHÁCS. A Dunántúl kilenc megyéjében közel félszaz legszebb hangú fiatal népdalénekes vett részt Mohácson a büsófarsang hét végi programját megnyitó népdaléneklési versenyen. A 23-ik Dunántúli Népdaléneklési Verseny győztese Raksányi Boglárka pápai diáklány lett.
