Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-03 / 5. szám
Thursday, Feb. 3. 1994. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Szemelvények Takács Lajos; Tamás László életútja c. müvéből. Amikor Budapest utcáin meglátja a németeket, ugyancsak Pista közli vele: Pajtikám, a germánok megszálltak Magyarországot. Aztán hamarosan egy döbbenetes tényt kell tudomásul vennie; a főváros ipartelepeinek első bombázását. Ezt azonban nem Pistától, hanem azoktól az emberektől tudja meg, akik átéltek a bombázás borzalmait. A kezük remeg, a tekintetükben félelem tükröződik. Halálos áldozatok tömegéről es hallatlan pusztításról beszélnek. A nemeteknek köszönhetjük - mondja az egyik olyan halkan, hogy Tamás alig érti. Ez egy másik döbbenetes tény: Vigyázni kell a nyílt beszéddel. t ( Tamás elgondolkodva nézi a félelemtől remegő embereket. A háború tehát elérte hazánkat is, idáig csak hallottunk róla azoktól, akik kint voltak a fronton és a mozik vásznain láttunk belőle a híradóban néhány képet, amit bátor haditudósítók vettek filmre életük kockáztatásával vagy éppen az életük árán és a harctérek eseményeit illusztráló magazinokból alkothattunk némi fogalmat a négy éve tartó Öldöklésről, most aztán magunk is benne vagyunk. A sztálingrádi vesztett csata óta a németek szüntelenül vonulnak vissza és a front közeledik határainkhoz. Az első támadás óta a bombázások szinte naponta ismétlődnek , de a szirénák éjszaka is gyakran megszólalnak, hogy az óvóhelyeknek kinevezett pincékbe tereljék az embereket. A Belváros egyelőre nem kap támadást, de Tamás mint légoltalmi segédszolgálatos, fél éjszakákat tölt a pincében. Nem fél a támadástól, de annál inkább nyugtalanítja, hogy nem alhatia ki magát eléggé. Ha nem volna a házi légoltalmi szolgálat beosztottja, a legtöbbször a szobájában maradna és aludna, de igv nem teheti, mert számon kérik tóle az elmaradást. Tamásnak egyelőre ez a legnagyobb problémája, de a városban napról napra nő a bizonytalanság. Ha az emberek a szokásos: hogy . van, hogy vagy, mi újság? kérdéssel fordulnak egymáshoz, a válasz ez: még élek! A háború lángjai között mit is szólhatnának egymáshoz találóbban hiszen az élet és a halál mesgyéjén járnak. Tamás egy pillanatig sem gondol a halaira, de annál többet az alvásra. Az elégtelen alvás mar kezdi kimeriteni. A munkájához amúgy sincs kedve,az álmosságtól leragadó szemekkel meg pláne nincs kedve az italt mérni, de kelletlenül is utálna dolgozni^ igy inkább helyt áll, mert a kitartó helytállás benne van a természeteben. A nagybátyjáé khoz csak ritkán látogat el és a nagybátyjával alig van alkalma szót váltani. A nagybácsi szemmel láthatóan nem keresi a társaságát, Tamás viszont nem erőlteti a dolgot. Nem sajnálja, hogy hónapok óta nem jutottak egymáshoz közelebb, de annál inkább sajnalja a nagyszüleit, akik felneveltékDr. SZRBO ERŐRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózis* és kezelése 220East 69Street NEW YORK. NZ10021 Telefon: (212) 628 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel. A KIMERÍTHETETLEN MÚZSA Szemelvények Dr. Takaró Géza hagyatékából. I Arany nem elégedett meg azzal, amit az olimpuszi eg alatt nyert a múzsáktól, föléjük emelkedett. Ezt önéletrajzának első feléb'ól tudjuk, amit "az emberélet utjának felén" Gyulay Pál kérésére vonakodva irt Nagykörösön, 1855 junius 7-en. "Születtem Nagyszalontan, Biharban... A kis bogarhatú viskó szentegyhaz vala, hol fülem soha egy trágár szót nem hallott... A zsoltárokat, a biblia vonzóbb részeit emlekezetemet meghaladó idŐ előtt, hallásból mar elsajátítottam. Alig három-negy éves koromban apám, ki ertelmes, írástudó paraszt-ember volt, hamuba irt betűkön megtanított olvasni... Amellett minden könyvet, ami kezem ügyébe került, mohó vággyal emésztettem föl.... A bibliának nem maradt része olvasatlan, kétszer, háromszor is stb..." Mikor a biblia utolsó 66-ik könyvét először kezdte olvasni, úgy érezte, hogy felhők felett jár.- "En János, aki Nektek atyatokfia vagyok, társatok is a szenvedésekben, - a szigeten valók, amely Pathmosnak nevezteték es hallek hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, amely ezt mondja vala: En vagyok az Alfa és az Omega, az Első es Utolsó. Amit látsz, ird meg könyvben es küldd el...- Megfordulók, hogy lassam a szót es látók hasonlót az ember Fiához, bokáig érŐ ruhában, aranyövvel körülővezve, haja feher, mint a hó, szemei mint a tüzláng, szava pedig mint sok vizeknek zúgása... Leestem az ő lábaihoz és reám veté az ő jobbkezét, mondván: írd meg, amiket láttál, és amik vannak és amik lesznek..." Talán ő maga se számolta, hányszor olvasta el ezt a különös könyvet, amelynél jobban egyetlen más olvasmány nem foglalkoztatja bárkinek a fantáziáját. Hát még egy költőét! Abban a korban íratott, amikor a kereszténység és a római császárság közötti konfliktus kitörésének kikerül- hetetlensége nyilvánvalóvá lett. Amikor Domitian proklamáltatta a kötelező császár- imádast, semmiféle higgadtság és lelki megalkuvás többé nem bírta az alkalmazkodást. Az elnyomás és -üldözés sötét órája elérkezett, kiirtással fenyegetve az új vallást. Jánost a sziget kőbányáiba hurcolták a legveszedelmesebb bűnösök közé. Olyan helyzetbe került, mint évszázadokkal előbb Dániel. Hogy a poganyok meg ne értsék, allegorikus képeket, szimbolikus epikát, grandiózus víziókat használ írásában, amellyel vigasztalni,' bátorítani és tanítani akarja a híveket, hogy el ne veszítsék hitüket, reménységüket és egymás iránt való szeretetüket. Mi volt az az erő, amely annyi szellemi kincs összegyűjtésére indította, amely mellett semmivé törpül Krőzusé is, akit az óvilagi görögök a gazdagság szimbólumának tartottak. "Nem dolgozom, csak ha valami hajt!" - mondotta. Mi volt ez a valami? Honnan eredt? Nem kívülről, nem környezetéből. Kortársa volt az a nagy német szociál-filozófus, akinek az elmélete csak a mi körünkben nyert ugyan szinte világfelforgató dinamikát, de a lavinát csendesen mar Arany korában megindította a kor gondolkozásában. Ezzel vette fel a párbajt Arany: "Most a szellemet tagadják: Semmi az, csupán anyag, Agyvelö, vér és ideg Összhatása, amely azonnal végetér, ha szetbomol Agyvelő, vér és ideg. Az anyag a halhatatlan!... A szellem, az üreg hang nincs sehol, Puszta réme ferde agynak, Melyet századok rank hagynak S csak zavarja a tudást...." Arany felvette a harcot azért, "Ami annyi szívbe oltva Élt világ kezdete óta, Amiért lángolt annyi oltár, Zengett Szionon a zsoltár: Hogy nem addig tart az élet, Mig alant a testbe jársz...." Az Arany-szellemeket nem az anyag szüli! t** Ott volt a kenyérkereso, mindennapi munka. A terhes hivatal gondjai körösi tanársága alatt éppen úgy, mint Pesten, csak a késői órákat engedték neki alkotásra. A szabadságharc bukása, benső barátjának, Petőfinek elvesztése korán véget vetett az ifjúi szép kornak: "Oda vagy, oda vagy, Óh lelkem ifjúsága!" Hazája sorsa miatti aggodalmai es nagy lelki konvulzioi közepette érte a nem várt kitüntető kérés az Akadémia részéről: írja meg az ünnepélyre Széchényi Emlékezetét. Mást elbizakodottá, őt alázatossá tette e megbízatás. Merje-e vállalni? Aggodalom kínozta, túlkicsinek erezte magát ily nagynak a magasztalására!... "Személyesen és megható bensöséggel adta elő.." jegyezte fel Gyulay Pál a Magyar Tudományos Akadémia egykorú évkönyvében. Lélegzetelállító volt az a 200 soros óda, amelyet gyermekkorunkban nem igen értettünk, tülhosszúnak is tartottunk az elolvasásra, most ősz fejjel százszor is elolvassuk, nem tudunk vele betelni. Hadd idézzük a Széchenyi emlékezete néhány versszakát: Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom; Éreztük, amint e föld szive rezdül És átvonaglik róna, völ^y, halom. Az első hír, midőn a szót kimondta, Önön visszhangjától megdöbbene; Az első rémület kétségbe vonta: Van-e meg a magyarnak Istene? Emlékezünk: remény ünnepe volt az, Mely minket a kétségbe buktatott: Gyászról, halálról, sziv-lesujtva szólt az, Napján az Úrnak, ki feltámadott. Megrontva bűnöd és a régi átok, Beteg valál, s nem érzed, óh magyar Nép, a hazában nem volt már hazátok: Sirt meg hogy adna, állt az ós ugar De, mely a népnek álmait virrasztja, Elhagyni a szelíd ég nem kívánt; Széchenyit küldé végtelen malasztja E holttetembe érzó szív gyanánt Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincset, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik. Te sem haltál meg népem nagy halottja! MAGYAR UROLÓGUS Dr.GEORGE KLEIN Comell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blv. Forest Hills, NY 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 Prosztata problémák * Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 órás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk
