Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-09 / 23. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 9. 1994. Szemelvények Takács Lajos Tamás László életútja 20. c. könyvéből Felsö-Ausztria felett palaszürke felhők borítják az októberi eget, a hegyekben mar hó esik, a völgyeket hideg Őszi eső mossa. Tamás és Ferdinándiék fázósan magukba húzódva gubbasztanak a cellájukban, mint valami későn vonuló vándormadarak. Utolsó napjukat töltik a lágerban. Ferdinándi elhagyja a lágert és valamelyik osztrák városban fog munkát vállalni, amig lehetősege nyílik kivándorolni Amerikába.- Szomorú, hogy elválnak útjaink, de remélem még viszontlátjuk egymást, mondja Ferdinándi az induló vonatnál, aztán megöleli húgát, Etelkát, majd Tamáshoz lép és egy pillanatra Öt is megöleli. Ennsben a hazatelepülőket szállító vonat egyik vagonjában helyet szorítanak nekik es mintha csak rájuk vártak volna, a hosszú szerelvény már indul is. Elöl az amerikai katonai kiseret kocsijára amerikai és magyar lobogo van tűzve. Ezrek indultak el ismét, hogy visszatérjenek a szülőhaza keblere, ahonnan a háború letépte őket. A vonat Sank Poltenben rövid időre megáll. Az osztrák személyzetet magyar személyzet váltja le, csak a katonai bizottság marad a vonat élén, amely megállás nélkül viszi őket Székesfehérvárig. Ott nemzetiszin karszalagos civilek és rendőrök irányítása mellett hosszú sorban vonulnak át a városon az igazoló lágerig, ahol magyar és szovjet hatóságok veszik át Őket. Tágas, hideg barakkokDan, földre terített szalmán éjszakáznak. Szerencséjére csak egyetlen éjszakát kell a földre terített szalmán átvergődnie álmatlanul, mert másnap sokszáz társavai együtt hazaengedik. Az állomástól hazáig egy árva lélekkel sem találkozik. A korábbi években ilyenkor októberben itt verofenyes, enyhe őszök szoktak lenni, de most hideg esöpermet áztatja a táját, ezért nem járnak az utcán az emberek. Pedig Tamás szeretne szót váltani baráttal, rokonnal, ismerőssel, mert egy hang belülről már napok óta azt súgja neki, hogy idehaza rossz hir várja. A szülői ház küszöbét is olyan szorongó érzéssel lepi át, mintha egy nagyúri villába kellene belépnie. Egyelőre azonban nem tapasztal semmi rosszat. A nagyszülei megvannak es a nagynénje szeretettel fogadja. Ebédhez készülnek éppen. Zöldség- leves, meg diós palacsinta kerül az asztalra. Tamás a levesből bekanalaz két tányérral es a kövér palacsintákból eltüntet ötöt.- Neked sem volt mostanában ilyen ebedben részed, igaz? - mosolyog rá a nagynénje.- Nem bizony. Az ilyen ebédről csak ábrándozhattam. Szégyenlem, hogy sokat ettem.- Ugyan, hova beszélsz - nevet a nagynénje, csak nem képzeled, hogy sajnáljuk tőled?- Persze^ hogy nem sajnáljuk, egyél csak amennyi jól esik fiam - mondja a nagyanyja és ugyanúgy a nagyapja is. Tamás bátortalan kézmozdulattal még elvesz egy palacsintát, aztán a katonazsákba gyömöszölt cókmókjáért nyúl és kikeres belőle egy doboz osztrák cigarettát, mindössze húsz darab van benne, és két meleg pulóvert, meg egy szövetanyagot. A két pulóver éppen jó a nagyszüleinek, a méteráruból a nagynénje kosztűmot varrathat. De a katonazsákból előkerül még más is. Egy vadonatúj svájci karóra és egy nehéz arany nyaklánc.- Ezt meg Krisztinának hoztam - mutatja boldogan. De ebben a pillanatában a nagyanyja és a nagynénje arcáról eltűnik a mosoly. Tamás megdöbbenve néz rájuk. Hát ez meg mit jelentsen, irigykednek, talán?- Szép tőled, hogy ilyen gyönyörű ajándékkal akarsz kedveskedni Krisztinának, de o már nincs a faluban és ne is keresd a találkozást vele - mondja a nagynénje. folytatjuk igy pesti újságíró New Yorkban New York a totális város, az abszolút urbanisztika beteljesült utópiája. Két darab nem túl nagy, vonalzóval beutcázott teljesen bebetonozott sziget, az egyiket Manhattannak hívják, a másikon van "a" Queens és "a" Brooklyn. Mind fogalom már, nem földrajzi hely a Keleti Folyónak nevezett oceándarab és a Hudson között. Hanem várostervileg a tiszta ész, város- lelkileg pedig a tiszta Őrület sűrítménye. Olyan sűrűn lakják, hogy egy tűt sem lehet leejteni, mégis mindenki elfér. Nincs olyan nációja a földnek, amely ne képviseltetné magát a tökéletes elkeveredettség- ben, amiben mindenki tökéletesen elkülönül, nemzet, származás, vallás, Ízlés, pénz, nyelv, politikai, szexuális, zenei és képzőművészeti orientáció, valamint utca és házszam szerint, tipizálhatatlanul és nyilvántartatlanul, látványosan és láthatatlanul. New York nem holland parasztpróza, nem angol kisregény, nem néger spirituálé vagy francia sanzon, nem olasz ária vagy kínai kisplasztika, nem pápua totemállat vagy magyar népmese, hanem is, is, is is és még egyszer is, a végtelenségig és nem mindenből egy kicsi, hanem mindenből a minden. Szabadvers. Költői is csak ebben a műfajban, posztmodernben tudják megénekelni. Ebben a városban a fagylaltostől, színházjegyet kérni nem nagyobb őrültség, mint kihagyni a magyar fűszerest meg az erdélyi hentest, a nyolcvanadik utca környékén egykori egész magyar negyedet. Minden van, minden hazai, finom, mint Magyarországon és drága, mint Magyarországon. A hetvenkilencedik utca es a kettes sugárút sarkán derék magyar kávét ihatok az indiai trafikban. A hindu sok kuncsaftja hungarian, mondja is nekik magyarul, hogy "kezicsókolom, hány cukorral teccik?" Mellette nyitott üzletet Madár úr, az exbékési lakatos, aki hónapokon át hiába próbálta tőkéjét óhazai szülővárosában befektetni, a helyi potentátoknak szagos volt a dollar. így Queensböl inkább Manhattanba települt "haza", magyarok közé. Ebédidő van. Madar űr kínai rizses húst eszik, csak úgy köröm közül, itt vette utcán át a japan-svájci házaspár pizzériájában. Szeretnek itt enni az egyetemi professzorok is, a múlt szerdán itt ^yorsétkezett hét Nobel-dijas. Papirtányérbol. A tulaj gyorsan autogramot íratott velük a szélére. A párhuzamos utcán visszahajtva, utón a legelegánsabb szupernegyed felé, a Central Park és Manhattant kettévágó ötödik sugarút között a Metropolitán Múzeum lépcsőjén ülnek a Woodstock- bol visszamaradt hippik. Szívnak is. A Metropolitan a világ legnagyobb cirkusza, kiállítóterme, operaháza, mozija dzsessz- klubja, múzeuma ez a világ legnagyobb Metropolitanje. Akiket engednek csak úgy besétálni, azoknak a nevét a kultúrában ismerik az egész világon. Innen bemegyek egy felhőkarcolóba, > a felsőbb osztály felsőbb aruhaza, árcédula nincs is, látszik, hogy itt nem akárkik a vásárlók. A Wall Streetröl, a Times térről és a Gyémánt utcából jöttek. Itt van a világon a legtöbb pénz, a tőzsdén gyakran nyernek és vesztenek félmilliárdot. Az irodaházak nyolcvanadik emeleti ablakából látszik a Liberty-szigeti Szabadság-szobor is. A hölgyet még aznap megmásztuk, a piedesztál belsejében 192 lépcső vezet a sarujáig, a lift kikapcsolva, a lépcsősor végén korlát, följebb mostanában zárva. - Nem lehetne mégis tovább menni a szabadságban? - froclizom az őrt, aki komolyan válaszol: - No way. * Újdonsült tiszta amerikai ■ ismerősömet két éve egy jó állásajánlat hozta Los Angelesből New Yorkba. - Te jó Isten - emlékszik - borzasztó volt. Hétszeres áron béreltünk egy harmadakkora lakást, rádöbbenve, hogy itt mindig minden elromlik vagy már régen rossz, a szolgáltatások pocsékok, mindenki megpróbál becsapni, a levegő koszos, sétálni életveszélyes, közlekedni lehetetlen az utak kátyusak, állandóan zaj van. No way, ezt egyszerűen nem lehet kibírni. Amit mond, azt a statisztikák is alátámasztják. Ha az adatoknak és az újságcikkeknek hiszünk, akkor New York legalább harminc éve nem működik, ami volt, az pusztul, ami új az árt. Mindenki más, mint a másik, száz nyelven ezer istenhez imádkoznak. A masikok gyakran ölnek, ( lopnak, csalnak, hazudnak, paráznalkodnak, és ugyanez derül ki rólunk is. Évi kétmilliárd dollár a New York-i rendőrség költségvetése, ez több, mint a Manhattan keleti szélén székházaló ENSZ büdzséje. Hol ez, hol az a városrész akar kiválni, a strand vize régóta szennyezett, a Centralban csak gázálarcban lehet kocogni, a parkolás drágább, mint a légitaxi, több helikopter repül, mint ahány madar, már a patkányok is döglenek. Nincs munka, de állandóan dolgozni kell, nincs egy normális hely, minden háztömbben négy étterem, két mozi és öt bolt zajong és bűzlik, mindig mindegyik dugig van, nincs mar egy zsebkendŐnyi üres telek se, évi négyezer lakás épül, már moccanni se bir ez a sok egymásba zsúfolt ember, evente száztizezerrel nÓ a lakosság. - Los Angelesben sokkal kényelmesebben éltünk - sóhajt az ismerős, - ez egy borzasztó hely. A férjemnek jó állást ajánlottak Kaliforniában, egy kicsit többet is keresne.- És visszaköltöznek?- Innen el? No way- Fűzes 0szkir New York, 1994. április j HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT | I szíveskedjék annak meghosszabbításáról f idejében gondoskodni A | Egész évre $30.- Felévre $ 16.- I ? Kanadába és Európába $ 35.I Megújításra: ............... f AMERIKAI MAGYAR SZÓ | 130 E 16th Street, New York, N.Y. I
