Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-19 / 20. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 19. 1994. Szemelvények Takács Lajos Tamás László életútja 18. c. könyvéből A ház kerítése mögül a komondor vészt- joslé morgással, a juhászkutya ugrásra készen nézf Tamasra. Az asszony kezet nyújt, Tamas megcsókolja a kezet, aztán bemutatkozik, i hiszen idáig még egymás nevét sem tudtak.- Gertrud - mutatkozik be az asszony is, aztan elfordítja a kertajtó zárjában a kulcsot. Tamás nem megy mindjárt tovább. Gertrud a ház küszöbéről vissza néz rá és egy kézmozdulattal még;e^yszer elköszön. Tamás az asszony tekintetéből és kézmozdulatából megérti, hogy ez a találkozás újabb találkozást kíván. Megérti, hogy személye felkeltette az asszony érdeklődését és ezt nem szabad közömbösen vennie. Másnap Gertrud mintha csak figyelte volna Tamást vagy talán figyelte is, abban a pillanatban lép ki a házból fejszével a kezében, amikor Tamás a vasrácsos kertajtóhoz ér. Tamás a fejsze láttán tréfásan feltartja a kezét. Gertrud elneveti magát.- Ne féljen, nem választom el a fejét a törzsétől, fontosabb dologra kell nekem a fejsze, kifogytam az aprított fából.- Ha elfogadja a segítségemet, aprítok magának annyi fát, hogy jövő ilyenkorig sem tüzeli el - válaszol Tamas. Egy óra sem telik bele és Tamás előtt az aprított fából halom magasodik. Hozzáértéssel, ügyesen dolgozik, úgy villog a fejsze a kezében, hogy azt szemmel kisérni bajos volna. Mindig szerette ezt a munkát, de most különösen nagy kedve kerekedett hozza.- Nem gondolja, hogy mára elég a jóból?- állítja le Gertrud Tamást, amikor már hegy emelkedik előtte aprított fából. Tamás leteszi a fejszét. - De igen, azt hiszem mára elég - mosolyog kipirult arccal Gertrudra. - Nos, akkor fáradjon be, mosson kezet es ebédeljen meg. Tamás életében először jár osztrák ház belsejében, amely bent is olyan egyszerű és tiszta mint kint. Az ebéd is egyszerű, de oly ízletesen van szervírozva, hogy Tamásnak az az érzése, hogy gazdag emberek asztalánál ül. Ebéd után pedig az asszony nem a megszokott cikóriával, hanem dél-amerikai kávéval tölti meg Tamás poharát.- Szinte hihetetlen, hogy Ausztriában még valódi kávéhoz is hozzájuthatnak az emberek - mondja Tamás.- A feketepiacon cigarettáért vagy aranyért mindenhez hozzá lehet jutni- szól Gertrud. Főleg az amerikai cigarettának van nagy érteke. Sajnos, nekem már egy darab sincs - tesz cukrot Tamás a kávéjába. Gertrud süteményes tálát helyez az asztalra.- Nekem még van vagy ötszáz darab, de a férjemnek tartogatom, ha megjön a hadifogságból.Örülni fog neki.- Jönnek már haza hadifoglyok? Az asszony vágyakozó tekintettel néz Tamásra.- Dehogy jönnek, állítólag beletelik egy év is, mire útnak indítják az első transzportokat. Mondja László, maganak van barátnője vagy felesége a hazájában?- Csak barátnőm, de ha hazamegyek megesküszünk. - Miért siet olyan nagyon a házassággal, nem jobb szabadnak lenni?- De jobb, csakhogy az úgy van, ha az ember valakit szeret, azt nem akarja hagyni. _- Valóban - szól az asszony, aztán más témát hoz fel. Már alkonyodik, amikor Tamas feláll az asztaltól,, hogy távozzon.- Nagyon kedves magának az a börtön, László? - kérdi Gertrud, amikor Tamás az ajtókilincsre teszi a kezét. folytatjuk Nicolas Sarkozy budapesti tárgyalásai Nicolas Sarkozy Franciaország értékelése szerint Magyar- ország nélkülözhetetlen szerepet játszik a kelet-európai térség stabilitásának biztosításában - hangsúlyozta Nicolas Sarkozy Szabó Ivánnal közösen tartott sajtótájékoztatón. A francia költségvetési miniszter a magyar pénzügyminiszter meghívására háromnapos látogatásra érkezett Budapestre. A jobboldali Balladur-kormány egyik legbefolyásosabb tagja úgy vélekedett, az immár többéves tapasztalattal rendelkező budapesti kormány lehetővé tette a magyarországi demokrácia stabilizálását, s kifejtette, a térségben követendőnek tartja a magyar példát. Nicolas Sarkozy elmondta, Franciaország segíteni kívánja Magyarországot a gazdasági átalakulásban. A francia politikus a gazdasági kérdések mellett érintette a különböző biztonsági problémákat, s tájékozódott a magyar kormánynak a nacionalista tendenciákról kialakított álláspontja iránt is. Szabó Iván a sajtótájékoztatón elmondta, 400 millió dolláros beruházásával Franciaország a negyedik a magyarországi befektetők sorában s például a( közlekedési szférában szinte "egyeduralkodó". Az Ötven legnagyobb magyarországi külföldi befektetés közül kilenc francia érdekeltség. A pénzügyminiszter bízik abban, hogy egyszerűsödik a francia kormány által biztosított 100 millió francia hitelkeret felhasznalasa. Nicolas Sarkozy magyarországi kivándorlók gyermekeként Párizsban született - édesapja neve magyarul valójában Sárkőzy. Magyarországi látogatása során szüleivel ellátogatott a család egykori nemesi birtokára, a Kiskörös melletti BÓcsára. Mint elárulta, első ízben kereste fel ezt a környéket s maga részben magyar embernek tartja magát, hiszen gyökerei mindenképpen Magyarországra vezetnek. (simon) Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Dániel Klein 229 E 79 StNew York HY10021 (212) 737-2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 13848 Elder Av. Flushing.N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák * Magas vérnyomás Cukorbetegség* Teljes kivizsgálás Szftkaig esetén m«*»— megy. a u nme mi 23- MIHÁLYI DEZSŐ ÜNELETRAJZA Újra Kolozsváron voltam. Pali bátyám meggyógyult es a munkát tovább folytatta, én pedig szívesen ott hagytam a fanatikus vallást a templommal. Idő telt el, amig munkát kaptam egy gyárban, ahol redőnyös íróasztalokat csináltunk. A család a megszokott módon élt, elég nehezen. Gyula bátyám rendszeresen küldött egy kis pénzt a családnak. Egyik levelében azt irta, hogy jó lenne, ha én és a Jolán nővérem elkezdenénk az iratokat beszerezni, nagyon megkönnyítené az <ü helyzetét is. Attól az időtől kezdve minden gondolatom Amerika volt. Gyula bátyám elküldte az iratokat es mi hónapokig jártunk ügyvédekhez, akik bevándorlással foglalkoztak. De nem jutottunk semmire. Útlevél kellett és az útlevélben vizűm. t)j törvények léptek életbe. Akik 1924 után akartak Amerikába menni, azoknak vizűm kellett. A balkáni államoknak nagyon kicsi volt a kvótája, nagyon kevés ember mehetett onnan. Németországnak t és Angliának sokkal nagyobb volt a kvótája, pedig a balkáni lakosság volt nagy nyomorban, azoknak kellett volna a nagyobb segitseg. Németországból nagyon sokan mentek, mert a háború után nehéz gazdasági válság volt. Romániában 15 év kellett, hogy valaki bejusson a kvotaba. A megélhetési lehetóseg súlyos helyzete, a zsidók és a magyarok üldözésé, a munkások elnyomva és leigázva, nem volt csoda, hogy aki csak tudott az menekült, ahova csak tudott. Az a hir szállingózott, hogy Bukarestben nagyobb lehetőségek vannak, mint Kolozsváron. Mégiscsak a főváros! Hátha pénzért meg lehet a vízumot kapni. Köztudott dolog volt, hogy Romániában pénzért mindenkit meg lehet vásárolni. Elhatároztuk, hogy elmegyek Bukarestbe szerencsét próbálni. Volt ott egy barátom a Budai Pista, ékszerész volt és gyémánttal foglalkozott. írtam neki, hogy jövök. Egy egész nap és egész éjjel utaztam a vonaton, harmadik osztály, kemény fapadok és borzalmasan rázott a rossz vasúti fíálya miatt. Brassó után nagyon lassan kínlódott a vonat a Kárpátokon keresztül, amin túljutva azután csak egyenes lapály, sehol egy domb sem volt látható. Holtfáradtan érkeztem Bukarestbe' Budai Pista egészen a város végén lakott egy kis magánházban. Egy kis szobában laktunk ketten, jól megfértünk. A barátom nem álmodozott Amerikáról, boldog volt, hogy dolgozott és el tudta (tartani özvegy édesanyját, aki Kolozsváron élt. Hosszú gyaloglás volt be a városba. ElsŐ dolgom volt munka után nézni. Egy hét után kifogytam a pénzbó'l es Budai barátom adott kölcsön élelemre. Egy hirdetés utján kaptam munkát, Románia legnagyobb könyvvállalatánal. íróasztalokat kellett javítani, politúrozni. Egy vállalkozónak dolgoztam, még vagy nyolc másik munkással együtt az íróasztalokon. Két teljes emelet tele volt íróasztalokkal. A vállalkozó egy jovágásu fiatalember volt, aki naponta csak néhány percig időzött a munkálatoknál. Minden szombat délután a munka után a vállalkozó irodájába kellett menni a fizetésért. JÓ messze volt, a külvárosban, egy lakatlan mellékutcában, egy rozoga kis házban. Többen mint nyolcán álltunk sorba, ügy látszik, hogy másutt is volt munkája. Azt vettem észre, hogy akik megkapták a fizetést, dühösen szitkozódva mennek el. En is megkaptam a borítékot és azt mondja nekem nyájas hangon, hogy majd a jovö héten megkapom, ami meg jár. Mondom neki, hogy ez a pénz alig elég a jövő hétig. Már tuszkolt is ki az irodából. A következő héten ugyanez történt. Azt mondta, hogy nem kapott elég pénzt a könyvvállalattól. Egész héten nem mutatkozott. folytatjuk
