Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-28 / 17. szám
6. Thursday, April 28. 1994. AMERIKAI MAGYAR SZO tenehmyek Takács Lajos Tamás László életútja 15. móveb&L Erre senki sem tud magyarázatot adni, legföljebb a légvédelmi tüzérek tudnának, mert valöszinüleg az ö parancsnokuk utasítására állt le a vonat a nyílt pályán. Találgatásra azonban nincs idő, mert a gépek okádják magukból a géppuskatiüzet. De munkába állnak a német tüzérek is. A négycsövű nehézpuskákból repül a golyó a tamado gépek felé és egyet el is talal. A gépből fekete fustoszlop tőr elő, aztán felrobban és lángoló darabokban zuhan a földre, majd bombák robbannak a vonattól két vagy háromszáz méternyire, ez revans akar lenni a lelőtt gépért. Közben újabb géppuskasorozatokkal akarják szitává lyuggatni a szerelvényt az ellenséges repülök, de ezzel csak azt érik el, hogy egy másik gépük is találatot kap és lezuhan. Egy vonat elleni támadásért ez súlyos ár, az öt gép felhúz a magasba és eltűnik a távol homályában. A visszavert támadás után mindenki megkönnyebbül, mindenki mosolyog, mindenkiből megered a szó. Sokan odamennek a németekhez es a férfiak közül néhányan kezet fognak velük, a nők közül pedig a bátrabbja megöleli őket, aztán vége az ünneplésnek, mindenki vissza a vonatba és indulás. Nincs vesztegetni való idő, háború van, újabb támadásnak lehetnek kitéve és a mozdonyszemélyzet ideje is szorosan be van osztva. Élet-halál küzdelem folyik a frontokon és a frontok mögött, nem maradhat kihasználatlanul egyetlen perc sem. Végső állomásukon Stájerben hideg, havas téli reggel fogadja őket. Szerelvényükről a rendező pályaudvaron lekapcsolják a mozdonyt, aztán szortírozni kezdik őket. Családosokat és magányosokat külön-külön lágerbe viszik és a férfiak másnap már megkapják a beosztást a munkahelyükre. Tamás három földijével a Steyr Müvek kovácsmühelyébe kerül segédmunkásnak. Tamás éjjeli műszakban hordja a vasat a gépekhez és szállítja el a megmunkált darabokat a raktárba.- Nem szeretnénk éjjel dolgozni - mondják neki amazok. Éjjel mi aludni szeretünk. De azon az éjszakán már ők sem alszanak, mert húsz perccel tizenegy után felkeltik őket. Azonnal öltözzenek! - utasítják Ókét a lágerparancsnok tolmács által. Nyolcán vannak a szobában, két agy üres. Tamás és a pápai fiú műszakon vannak. A lágerfürer minden szobába bezörget és hamarosan az egész épület egy zsongo méhkaptárrá válik. Kint, mielÓtt teherautókra rakják őket, a lágerfürer közli velük, hogy Amstetten és Linz között egy szétbombázott vasúti pályaszakaszt kell sürgősen helyrehozniuk. Ha a munkát befejezték, jöhetnek vissza, de a pályamunkára kirendelt magyar fiuknak másnap délután csupán egy harmada tér vissza, tekintetükben az átélt borzalmak emlékével. Tamás három falubelije is a mészárlás színhelyén maradt örökre. Tamás a visszatért szobatársaktól tudja meg, hogy a szétbombázott vasúti^ fővonalszakasz helyrehozásán a lágerokból összeszedett emberek dolgoztak, körülbelül kétezren. A munkát az ötven kilometer hosszan megrongált töltés helyrehozásával kezdték bábeli nyelvzavarban, mert a németek nemzetiségre való tekintet nélkül ö'sszekapkodtak minden munkaképes embert a környező lágerokból. folytatjuk Terjessze lapunkat! ZENGJEN A MAGYAR DAL folytatás az 5. oldalról egy darabig él rendszerint az elszakadt magyarok ajkán s aztán szép lassan feledésbe megy.( Az utódok számára el is vesz. Dr. Tóth Kálmánná müve nemcsak művészeti és irodalmi érték, hanem megőrzője is a nagy magyar hagyatékok egy részének. De még ezzel sem mondtunk meg mindent. Nemcsak megőrzője, de tovább terjesztője is a drága magyar dalnak szerte e világon, ahol csak magyarok élnek idegen hazában. Szinte forrásmunka, útmutató ahhoz, hogy más nyelveken is megszólaljon a magyar dal s úgy terjedjen széjjel a világon, mint a kis forrásból elinduló patak, amely: "Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad...." *** Ott ül a gyermek a tó partján. Nézi, amint játszik a viz tükre: hol zavaros, hol habos, hol meg kristálytiszta. S amikor átlátszóan tiszta, meglátja fenekén a szép színes kavicsokat. Óh milyen jő lenne azokat mind kézbe venni, gyönyörködve nézegetni, szivére szorítani. Merész ötlete támad. Elkezdi lepkefogó hálójával kimeregetni a tó vizét, hátha igy bányászhat a mélység kincsei között. Balga kísérlet. A viz kimeríthetetlen, a kincsesház megközelíthetetlen. De mégsem kell kétségbe esnie. A tóparton is vannak színes, szép kövek. Ezeket szedegeti ölébe és boldogan játszik velük. E fejezet címébe ezt irtuk: magyar hagyaték. E szegényes kis gyűjtemény csak figyelmeztető. íme ilyen drágaságaink vannak a magyar múltból. A tóparton szedegetünk! MAGYAR UROLÓGUS Dr.GEORGE KLEIN Comell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blv. Forest Hills, NY 11375 Mindkét office telefon: (21 Q7444t00 Prosztata problémák * Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 teás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk u éj miis mi 20. MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA A bőripari szakszervezet helyiségében, amely a Rudolf utcában volt, a vigalmi bizottság egy állandó kabarét szervezett és vasárnap délutánonként előadás volt. Minden műsor munkástárgyu volt és nagy közkedveltségnek Örvendett. En voltam ott az állandó konferanszié. Az apámnak nem volt szabad tudnia, mivel otthon szombaton nem dolgozhattunk anyám miatt és vasárnap dolgoztunk, nekem viszont minden vasarnap a kabaré volt, mindig ki kellett találnom valamit, hogy vasárnap elmehessek. Legtöbbször szerszámokkal a kezemben mentem el hazulról, hogy apám lássa, hogy dolgozni megyek valahová. Kénytelen voltam beavatni bátyámat es a nővéremet. Mivel a bátyámnak olyan szép hangja volt,Ő maga is sokszor fellépett es nagy sikere volt. De apámat nem érdekelte sem a színház,sem a mozi. Az az uraknak való, szokta mondani, a szegény embernek dolgoznia kell, hogy ha meg akar élni. Egyik vasárnap azt mondta a nŐverem, hogy a jövő héten elviszi apámat és anyámat az előadásra, hadd lássanak Ők is valamit. Nem mondta meg nekik, hogy én is benne vagyok. Úgy is történt, ott ült az apám es az anyám és én vegyes érzelmekkel, egy kicsit félve néztem a függöny mogul a zsibongó közönséget. Felgördült a függöny és én nyitottam meg az előadást, néhány viccel és tréfás verssel. Tisztán hallottam az apám hangját: "Az az én fiam, az istenit neki!" Nagy hahota kisérte ezt a megjegyzést. Előadás után bementünk a szomszédos borozóba és néhány fröccs után apám már bajuszát pödörve, büszkén ment haza. Teltek a hónapok és en a Gratz-féle antiküzletben kaptam munkát. Az időtől és használattól megviselt bútordarabokat kellett kijavítani, széppé alakítani, hogy ki lehessen tenni az üzletbe. Kicsi fize ** tés volt, de nem kellett nehezen dolgozni. Ez a Gratz volt a legnagyobb és legjobb antikos az egész Kolozsváron. Esténként ott álltam az operaház előtt, mert nagyon kiváncsi voltam, hogy mi is az az opera? A szinlapokon olvastam, hogy Carmen, Aida, Lohengrin. Fényes kocsik jöttek a bejárathoz, jól öltözött férfiak és nők csak úgy tódultak be az épületbe. Nagyon kevés magamfajta ember ment és azok csak az állóhelyre mehettek. Pali bátyám megnősült. Egy nagyon szegény lányt vett el feleségül. Zsiga bátyám pedig csak otthon ült és az újságot, meg a Tolnai Világlapját böngészte. A kereset annyi volt, hogy éppen csak nem haltunk éhen. Gyula bátyám rendesen irt Amerikából és elég jó híreket kaptunk a családról. De anyám mindig sirt, amikor a leveleit olvasta. Lassan az első pénz is megjött Amerikából. Nagy segítség volt. Gyula bátyám azt irta, hogy nehezen dolgozik, de mégis meg tudta spórolni azt a kis összeget, amit hazaküldött. Az a gondolat, hogy én is Amerikába jussak, nem ment ki a fejemből. Folyton hallottam a híreket, hogy ez vagy amaz a fiatalember külföldre ment és jó páran eljutottak Amerikába. Hogy hogyan mentek ki és hogyan jutottak Amerikába, azt nem tudtam. Annyit tudtam viszont, hogy aki csak tehette, az menekült, mert itt semmi jövő nem volt kilátásban. A román katonaságtól irtóztak az emberek, különösen a szegények. A gazdagabbak elviselték, mert pénzzel az urak még a katonaságnál is urak voltak. Az antikos Gratznál nagyon lecsappant a munka és ott kellett hagynom, amit nagyon sajnáltam, mert szerettem a helyet és a munkát is. Néhány heti keresés után a téglagyárban sikerült munkát kapnom és ott kezdtem el dolgozni, mint asztalos. folytatjuk
