Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-13 / 2. szám

Thursday, Jan. 13. 1994. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Szemelvények Dr. Takaró GÓza írásaiból. Ä MAGYAR NYELV KINCSES HÁZÁRÓL A magyar hagyatéknak hatalmas folyama nem egy, hanem száz és ezer folyó, patak, csermely összeomláséból ered. Szitálással kezdődik, finom cseppekben hull az ágból az áldást hozó eső. Permetezik, zuhog, Ömlik. Rendkívüli időkben, forradalmi költőink korában mint zápor, zivatar, jégeső ver végig a földön, ítélve, büntetve, mígnem a "kizajlott búfelhőkön szép szi­várvány támad." Egy fejezetbe szorítva, éppen csak, hogy érinthetjük ennek az óriási hagyaték­nak becsesebb részeit. Itt van a nyelvünk. Annyira magátol értetődő, hogy csak ritkán vesszük ész­re. Egyik leányunk Magdi hazalátogatott. A pesti autóbuszon a kalauzt kérdezi, hol kell leszállnia. Rövid párbeszéd kezdő­dik, amire már az utasok is felfigyelnek. Egyik asszony az ölében tartott csomagjára üt és lelkesen kiröppenti a szót:- "Hát ezt aztán igazáh becsülni tudom, hogy valaki hat éves korában elhagyja szülőföldjét, negyvennégy évig él távol és ilyen tökéletesen beszél magyarul. Ezt igazán becsülni tudom..." Simogató, meleg, mosolygó tekintetek és helyeslő fejbólintások követik, mikor leszáll. Egy pillanatra visszaszáll leányunk emlékezete a tengeren túlra egy amerikai magyar asszonyhoz, a drága Édesanyához, aki évtizedeken át minden szombaton a konyhában, mialatt mosott, vasalt, főzött, mind a hét gyermekének házi (dolgozatot diktált, Árpádról, Mátyás királyról, Kossuth- ről; hagyományokat és történeteket; Petőfi és Arany verseket, régi magyar nótákat, aszerint, hogy melyiknek mi illett korához. Ma, amikor sokaknál üres frázissá lett a mondás - nyelvében él a nemzet, a nép - figyeljünk Végvárira, aki nem más, mint az erdélyi Reményik Sándor: "A nyelv ma nektek végső menedéktek. A nyelv ma tündérvár, katakomba... Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza - Életborát issza Előre néz s csak néha-néha vissza. S a kelyhet többé nem engedi el!" A magyar nyelv olyan egyedülálló, hogy tökéletesen még a legnagyobb költők is csak ezen tudták magukat kifejezni. Zilahy Lajos szokta emlegetni, hogy a magyar iró meghal, ha haza|a nyelvet elhagyja. Ezt ugyan ö maga cáfolta meg zseniálisan Amerikában irt könyveivel. Mi pedig Végvárit igyekezzünk megcáfolni, amikor egy másik verseben azt allitja: f | , "ügy nezzetek a csillagokra, bátor Szívvel, mint hajdan a rab prédikátor Kemény gálya pádon, láncok kozott - Mert íme, nincs más, ami összeköt Egymással minket, csak a csillagok...." Mégis van. Édes anyanyelvűnk összeköt, bárhová széledtünk e nagyvilágon. Őrizzük meg, ahogy elődeink megőrizték egy vagy tán kétezer év óta. Adogattak hozzá új szavakat, mikor új dolgokat ismertek meg. Bessenyeitől Kazincziig fúrtak-farag- tak a nyelven, orthológusok és neológusok versenyezve vagy veszekedve igyekeztek csiszolni. Vörösmarty bűbájos nyelvezetéig oly sokan tökéletesítették és szépítették, hogy Tamási Áron halála alkalmából azt írták: vele befejeződött ez a folyamat. Ez a drága erdélyi Udvarhely-megyei iró egy népcsoport gondolkodás módját és nyelvét olyan magas fokon fejezte ki, hogy tovább már nem finomítható. Egyik kritikusa szerint müveit iskolákban kellene tanítani, mint a széppróza utolér­hetetlen példáit. Amerikában is töltött HÁROM GYERMEK EGY ÉGŐ AUTÓBAN- Magyarországi riport ­(A hir megjelent a magyarországi napilapokban. A szereplőket es a helyszint azonban az alábbi riportban nem jelezzük.) Korán megebédeltek, s az anya javasolta, nézzenek szét egy kicsit Gy.-ben. A napokban egy majdnem hibátlan bőrkabátot talált az egyik szomszédasszony a friss szállítmányban, hátha nekik is szerencséjük lesz. Nőnek a gyerekek, mint a gomba, egyszerűen lehetetlen ruhával győzni Őket. A gyed meg a kalauzi fizetés igencsak soványka bevétel. Beültették a három gyereket a Ladába és felkerekedtek. Ott kinn az apa Ölbe vette a kicsit, a nagyobbak körülöttük bóklásztak, amig bottal a fagyos szemetet turkálták. De még tiz perc sem telt el, a kislány nyafogni kezdett, hogy "hidege van". Aztán a nagyobbik fiú is. Az apa visszavitte őket a kocsiba, a legkisebbet becsatolta a gyerekülésbe, E. és L. felkupo­rodott a kistestvére mellé hátra. Az apa becsapta az ajtót, zsebre vágta a slussz­kulcsot, s a két nagyobb gyerek lelkére kötötte, hogy semmihez ne nyúljanak, nemsokára itt vannak ők is, a mamával. "Ühüm" - válaszolta a legidősebb a négyéves fiú, s meg is tartotta az Ígéretét. Akkor sem nyúlt a kilincshez, amikor rájuk tört a fojtó fekete füst a motorház felöl. * A 21 éves Lada 1200-as személykocsit fél évvel ezelőtt vásárolta az apa. K., ahol az apa édesanyja lakik, néhány perc innen vonattal, ami nekik pénzbe sem kerül, de a kis családi ház, ahol Ők laknak messze van az állomástól. Es a nagymama háza is távol a pályaudvartól. A három gyerekkel valóságos expedíció vasúton felkeresni a mamát, márpedig gyakorta fel kell keresni, mert a mama egyedül él, öreg és gyámolitásra szorul. Ezért szánták rá magukat a kocsivásárlás­ra - ilyen csotrogányra futotta. Korához képest ugyan egészen jól tartja magát, csak az akkumulátorral kell sokat bajlódni. Állandóan lemerül. Ilyenkor az apa kiszedi, beviszi a lakásba és feltölti. Valamilyen makacs zárlat lehet az elektromos rendszer­ben, ami leszívja az áramot, mert a töltés- ellenőrző lámpa menet közben gyakorta kigyulladt. Ha Összejön egy kis pénz, gondol­ta az apa, majd elviszi az ismerős szerelő­höz, akinek olykor segíteni szokott. Az apa értett egy keveset az autókhoz, persze csak amolyan kocaszereló szinten. De egy akkumulátor ki-beszereléséhez nem kell nagy tudomány, azt ő is meg tudja csinálni. S ha már sokadszor csinálja az ember, rájön a fortélyára, hogyan lehet könnyen és hamar kivenni, visszarakni. Az apa azt találta ki, hogy nem bajlódik a csavarokkal, hogy a fémsarukhoz erősítse az akkumulátort, "haladósabbnak" találta, ha egy gumipókkal horgonyozza le az ólomnehéz fémtestet. A gumipók nagyon ügyes jószág, nem csak csomagok rögzítésére használható. Ha beakasztja az ember a két végén\lévŐ femkampót a kocsiszekrény doblemezének egy-egy nyílásába, akár egy perc alatt a helyére rakhatja a feltöltött akkumulátort. Már visszafelé tartottak a guberálásból, jöttek felfelé a szemétdombon a másik oldali völgyben hagyott Ladához, amikor meglátták a fekete gomolygást. Az apa ordítva rohant a kocsihoz, feltépte a kö­zelebbi hátsó ajtót s arcába csapódott 3 évet s újvilági élményei belekerültek Ábel jellemébe. Aki nem olvasta ennek a klasszikussá vált figurának a történetét és Tamási többi müveit, közöttük a "Ragyog egy csillag"-ot - hozzátehetjük a nagy erdélyi iró Nyirö József, majd a jelenben síltő András könyveit - el ne mulassza ezt a ritka gyönyörűséget. a láng. Talán a hirtelen bezúdúlo oxigéntől lobbant fel az izzó kárpit. Talán már akkor is lobogott, amikor az apa eszét vesztve az autó fele rohant, de az égő műanyag mocskos füstje miatt nem latta a tomboló tüzet. Talán, ha nincsenek benn a gyerekek, a szeme észlelte volna már messziről, hogy az utastér nemcsak füsttel, hanem lánggal is teli. De Ó csak felé nyújtott karokat akart látni, rémült tekintetet es kétsegbeesetten bömbölő három gyereket, akiket egyetlen mozdulattal kitéphet a pokolból, hogy elszáguldjon velük messze, minél messzibb a kocsitól, amely bármelyik pillanatban felrobbanhat. E.-t es L.-t az első és hátsó ülés kozott, egymáshoz bújva a padlón találta, ott kerestek védelmet az arcukba csapó lángok elől. A forró füst ellen hiábavalónak bizo­nyult az üléstámla. A gyermekülésbe szijazott legkisebb fiút fogságban tartották a hevederek, ot csak az üléssel együtt tudta kirángatni az anya. A múüt 250 méterre volt a már tomboló lánggal égő kocsitol. Az apa szinte átrepül­te a távolságot és közben imádkozott. "Istenem, add, hogy jöjjön most egy autó. Hogy ne hajtson tovább rémülten a szemét­bányából eléje ugró hadonászó ember láttán. Istenem segíts meg!" A jeep azonnal fékezett, falubeli volt a vezetője és ismerte a kétségbeesetten integető férfit. Szerencsére a kocsiban rádiótelefon is működött. Korházi zárójelentés: "A kisded eszmélet­len állapotban II—III- fokú égési sérülésekkel került a gyerekosztályra, ahol rövidesen meghalt. A másik két gyermekért roham mentő száguldott a fővárosi Heim Pál Gyermekkór­házból. Testük, szemük, hörgőik megégtek. Azonnal lélegeztetőkészülékre kellett kapcsolni őket: a négyéves L.-nek ez is kevésnek bizonyult, elkerülhetetlen volt a ^é^emetszés. Elkezdődött az iszonyú köteltanc, bármelyik pillanatban bekövetkezhetett % visszavonhatatlan. Dr. Tasnádi Géza, a Heim Pál Gyermek- kórház sebésze:- Mindkét gyermek életveszélyes állapot­ban került hozzánk. A kislány sérült meg kevésbé, állapota állandósulni látszik. Több bőrátültetést végeztünk el az arcan és a kezén, ennek sajnos, látható nyomai maradnak. De a látását nem vesztette el, bár kettőjük közül az Ó szeme sérült erősebben. Testvérét átszállítottuk a Szent János kórházba, ahol további műtétek várnak rá. Dr. Baksa József, a János kórház égési részlegének főorvosa: Még nem múlt el az életveszély, a kisfiú a nyakától fölfelé körkörösen megégett, a gépi lélegeztetésen kívül gégecsőmetszést is kellett végeznünk. Olyan súlyos légúti és tüdőégést szenvedett, amely hasonló esetben 20-30 százalékos életben maradási esélyt jelent. A gyermek két kezén összesen két és fél ujját sikerült megmentenünk. Az apa és az anya mindennapos látogató a két kórházban. A múlt héten egy látoga­tást ki kellett hagyniuk, a rendőrségre idézték Őket. Itt tudták meg, hogy a rend­kívüli haláleset tárgyában folytatott állam- igazgatási vizsgálatot lezártak. A tragédiát összefoglaló dossziét mostantól a bűnügyi nyilvántartóban kell keresni. A műszaki szakértői vélemény alapján az apa ellen eljárás indul halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszelyezte- tes vétsége miatt. Antal Anikó Újítsa meg előfizetését

Next

/
Thumbnails
Contents