Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-14 / 15. szám
6. Thursday, April 14. 1994. AMERIKAI MAGYAR SZO Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja 13 | c. müvéből. Tamás felveszi a levelet és tovább olvassa: ( "A háború azt követelné tolunk, hogy legyünk érzéketlenek és lélektelenek, mint a kő, hogy mindent megtehessünk a végső győzelemért, azaz, hogy a végső győzelem ellen, mert a végső győzelemre ellenfeleinknek van kilátása csupán. Tegnapelőtt egy barátomat vitték el, tegnap egy kollégámat és mindezt vegyem tudomásul minden érzés nélkül, sőt mondjam, hogy helyesen tették, mert ezzel a motorszereldeben és a lakatosrészlegben megakadályoztak egy szabotázst. Ha holnap éjszaka az apamat rángatják ki az ágyból, azt is nézzem végig szó nélkül és utána nyugodtan aludjak tovább vagy ha entern húznak ki az ágyból, mint levágásra szánt állatot az istállóból, akkor az apám forduljon a másik oldalára mintha mi sem történt volna. Ki tudja ezt megtenni? Csak az elvetemült gyilkos és a félkegyelmű. Az események kétségbeejtöen aggasztóak, a bizonytalanság teljes, a vigasztaló csupán az, hogy nem tart már sokáig es ez segít bennünket a tűlelésben . Nem tudom, hogy lesz-e alkalmunk találkozni a közeljövőben vagy csak majd aztán. ha"a történelem színpadán legördül a függöny. Mindenesetre ha jössz, bármikor szívesen latunk, de lehet, hogy korábbi meghívásodnak majd én teszek eleget. Addig is Őszinte baráti szeretettel ölel Náci." Késő Ősz van, lombtalanok a fák, hallgatnak az erdők, csendesek a szőlőhegyek, kopárak a rétek, elhagyottak a mezők. A falu felett fekete varjucsapat kóvályog, a szürke felhők hideg esőpermetben fürdetik a tájat. Hidegen fuj a szél is. Tamáséknál kisebb társaság üli körül a kályhát, amelyet a száraz akácfa pirosra hevít. Beszélgetnek és a beszédtéma itt is mint mindenütt, ha rokonok, szomszédok, jó barátok összejönnek, a háború. Ahogy közeledik a front, nÓ az aggodalom és szaporodik a rémhír. A fiatalabbja korábban még az ujfegyverek- ben bízott, de az idősebbje csak azt hajtogatta, hogy nem lesz abból semmi, holott el sem tudta képzelni senki, hogy milyen is az az uj fegyver vagy csodafegyver. * Tamás másnap délután a deportálásra szánt leventecsapattal elhagyja a falut, hogy hat kilométeres gyaloglás után vonaton folytassa útját nyugat felé. Elemi iskolai osztálytársak és a levente egyesületben bajtársak valamennyien. Vidámak és reménykedők. Főleg azt remélik erősen, hogy a falujuktól mindössze harminc kilométerre lévő osztrák határról a téli kora estében szőrén-szálán eltünedeznek, azonban csalódásukra egy szeszélyes rendelkezés nem Szentgotthárd fele nyugatnak, hanem Győr irányába, észak-keletnek vezényli 'őket, hogy onnan Hegyeshalomba irányítsa valamennyiüket. A határállomáson egy vagonokból összeállított, hosszú szerelvény vár rájuk, amely menekülőkkel van tele. Tamás három falubelijével a pápai és celldömölki leventék kozott kap helyet. Az előttük lévő vagonban kitelepülő' családok vannak elhelyezve. A családok közt egy cigányprímás is útban van nyugat felé, nem cigány feleségével és felnőtt fiával, de hegedű nélkül, mert a hegedűjét egy lerészegedett katona összetörte, de nem a kávéházban, ahol huszonöt évig hegedült a hattagú banda élén, hanem itthon a lakásban, mert az ostrom alá került városban már csak a fegyverek zenéltek és ezen az esten az öregedő prímás álla alatt mégis megszólalt a hegedő, igaz, hogy csak egyetlen hallgató erejéig, de olyan gyönyörűen, hogy mindenki felfigyelt ró. folytatjuk Macskássy Izolda rajza SzÖke Lajos: HIÁBA IMA József Attiláért Uram vedd el, vedd az önteltek gőgjét olyanok ők, mint gogicsélÓ csecsemők pólya-ágyban tekintetük biztos pontra akasztott örömével megáldva- tóbber ér ez az ember effajta megalkuvástól Vedd, vedd el Uram mások levese zsirfoltjainak felét. Ki csontból főzte eddig, ha főzhette: add annak vágyai kantárját markolva mint zsoké, zsúfolt tetejét sokszor megülte már éhsége a vágtató vonatnak Tépd szét, tépd Uram estei vázájában nyíló szorongásainak csokrát gyújtsd fel lelkében végre szerelmes éjszakák szabályosan baltázott hasábjait dobd fel a mennyek kapujának rozsdás kulcsát hol ügy könyököl emberre ember mintha végső fegyvere lenne s hol eszméktől eddig nem lakott jól még senki: Ó tedd őt e Földön érdemessé! Szélcsend lett Uram. Csüngnek a felhők ronggyá megtépázott sz'űrke zászlói valahol vonatkerekek Kattognak ütemesen megállíthatatlanul állomás füleli: a Szárszó! fenyeket takar százezer lesütött esőszál-szempilla jön, jön egyre közelebb percek ravaszán feszül immár a pillanat párnás ujja.... Állítsd meg Uram! a új mis mi MIHÁLYI DEZSŐ ONELETRAJZA lo. végre a lakók kiköltöztek és mi kiterpeszkedtünk a szobákban. A tornác végén levő konyhát átépítettük, hogy anyám kényelmesebben tudjon főzni. Szegény Zsiga bátyám napról-napra sorvadt és meg többet kellett rá vigyázni. Apám nemigen tudott dolgozni, először is nem volt mit és másodszor nem volt hol. Nagyon hamar öregedett, talán a gyomorsérve miatt, ami erősen kínozta. Mar nem volt olyan vad és szigorú, sokkal lágyabb lett és csendesebb. A Szamosköz utca végén, egészen kint a város szélén volt a Renner bőrgyár. A terebélyes timárüzemben készítették a bőröket, amiből a gépszijakat és cipőket gyártották. A gyárnak több mint nyolcszáz munkása volt. A gyárigazgató Farkas űr, sofőrős gépkocsival érkezett az impozáns adminisztrációs épületbe. Egy távoli rokonunk, Lövi Herman volt a cipőosztály elömunkása. A gyár munkásai szakszervezetbe voltak tömörülve és a gazdasági viszonyokhoz képest kerestek. Lövi bácsin keresztül megbarátkoztam a gyár munkásaival. Minden mulatságra elmentem, amit a gyár munkásai rendeztek. Az utcán találkoztam a cipóosztály egyik munkásával, aki vigalmi elnök volt és közölte, hogy egy nagyobb mulatságra készülnek es azt kérdezte, hogy vállalnék-e egy szerepet, mert hogy jó hangom van és betanulnék néhány kupiét. Azt válaszoltam, hogyha Ő úgy gondolja, hogy megfelelek, akkor vállalom. Egy nagy teremben volt a mulatság, előadással egybekötve. A terem zsúfolásig megtelt. Egy munkáslány a gyárból, Várnai nevű verseket szavalt, saját költeményeit. Egy másik fiatal munkásfiu Petőfi verseiből szavalt. Ezután egy egyfelvonásos színmű, munkásjellegű, nagy sikert aratott. Aztán jöttem én. Olyan lámpalázam volt, hogy meg most is reszketek, ha rágondolok. De minden jól ment. Az előadás után Lövi bács1' megveregette a vállamat és azt mondta:"Büszke vagyok rád!" A vigalmi elnök meleg kézszoritással azt mondta, hogy született színész vagyok. A helyi ujsá^ szerint frenetikus tapsot kaptam. Később volt alkalmam többször is fellépni. Gyula bátyám nagyban készült az iratokkal, az úgynevezett "affidavit" amit Amerikából küldenek, már kéznél volt. Pár héten belül megérkezett a hajójegy^, amely a Cunard hajótársaság egyik hajójára szólt. Elérkezett az idő, Össze kellett szedni a pénzt az utazásra. Gyula bátyám azt igerte, hogy visszaküldi majd Amerikából. Nehez szívvel búcsúztunk, könnyes szemekkel néztük a vonat távolodását. Elment az egyik kenyérkeresÖ, amit már a következő hónapban megéreztünk. Én még mindig inaskodtam. Pali és Jolán hozták a fizetést, amiből éltünk. Kis idő múlva lelassult a munka a mesteremnél. Pali fbátyám áj munka után nézett, de hiába. Éltünk egyik napról a másikra. folytatjuk Segítsen terjeszteni lapunkat Küldje be egy olyan magyar ismerőse nevét es cimét, aki még nem olvassa a MAGYAR SZÓ-t- Hálánk jeléül küldünk Önnek egy szép magyar könyvet Használja az alanti szelvényt. Küldjenek mutatványszámot e cimre: NÉV:.................................................... CÍM:....................................................
