Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-07 / 14. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Thursday, April 7. 1994. A szerkesztő észrevételei A tavasz közeledtével megkezdődik az amerikai turisták millióinak áramlása Európába. Ez alkalommal a New York Times t külön utazási mellékletet adott ki március 27—í vasárnapi számukban. Magyarországról, Budapest szépségéiről, a világhírt! magyar borokrol is Írtak néhány nagyon szép sort. Finnországról is volt egy kis cikk, amely­ben megemlítik többek között azt a követés­re méltó példát, hogy a finnek 400 dollár­ért korlátlan utazási engedélyt adnak vasúton vagy buszon bárhova való utazásra, Finnországban a külföldi látogatónak. Jó volna ezt a magyaroknak is követni. Fel is használták a finnek ezt a kis reklámot. Teljes oldalas hirdetést helyezett el benne a Finnair repulóvállalat. Kerestem én is a MALÉV hirdetést, de nem találtam. Pedig de jó lett volna. A turizmus nagyon fontos jövedelme csaknem minden európai országnak a nyári szezonban. t Szeret Ön sorozni? Váljon egészségére! En is szívesen hajtok fel egy-egy pohár sört alkalomadtán. Kár, ho^y nem lehet itt Amerikában a magyar Köbanyait kapni. De ha már a sörnél tartunk, engedtessék meg nekem megkérdezni a kedves olvasót, melyik márkát kedveli? A Budweisert, a Millert, az importált Heineként. Mindegyik jó. Csak egytől tartózkodjanak; a Coors nevű sörtől. Megmondom miért. Amikor valaki egy üveg Coors sort vásárol, az az amerikai szélsőséges reakciósok egyik legfőbb. legfontosabb támogatóinak jövedelmet növeli. A Coors család hatalmas összegekkel támogatja a Heritage Alapítványt es a 'Free Congress' alapítványt. Mindkettő az amerikai reakció fellegvára. A Coors család két tagja, Holly és Jeffrey Coors, tagjai az un. Nemzeti Politikai Tanácsnak (Council for National Policy), E tanácsban helyet foglal a Ku Klux Klan egyik vezére is. Egy másik tagja Paul H eyrich, ^támogatta egy elitéit náci kolla- boráns muvenek kiadását itt Amerikában. Tudjuk, hogy majdnem minden nagy amerikai cég támogatja a konzervatív intézményeket, konzervatív képviselőket, szenátorokat. Ehhez joguk van. De a Coors család kimondottan a szakszervezet-ellenes elemek kimagasló támogatója, amelyek tudatosan igyekeznek a szakszervezeteket gyengíteni és megsemmisíteni. Ezért kériinj< mindenkik tartózkodjanak a Coors termekek vásárlásától. Ökör a bankban Ezt a kis hirt a N.Y. Times szerdai (március30-i) számában olvastuk. Érdemesnek tartjuk közölni olvasóinkkal. A City Bank egyik Lexington Avenue-i hivatalában New Yorkban rendkívül sokan várakoztak ügyük elintézésére. Én is ott álltam a sorban, türelmesen várva, mikor kerül ram a sor. Előttem egy nagyon csinos fiatal nő állt mellette egy fiatalember. Magyarul beszéltek. A fiatalember nógatta a nÖt: "Miért nem mehetek fel veled a lakásodra?" "Nem jöhetsz - válaszolt a lány. Ö otthon van, nem ment ma munkába. Tudod mennyire elkényeztette magát. A legesekéit ebb tüsszentésre máris orvossá­got szed es nem megy dolgozni." A fiatalember hátrafordult és rám nézett, majd ezt mondta halkan, de hallhatóan a lánynak: "Ez az Ökör itt mögöttünk ügy néz ki, mintha értené minden szavunkat." Erre a lány is hátrafordult, mire én összeszedve minden magyar tudásomat kijelentettem: "Igen,minden szót!" Z.M. A nemzeti eszme a választási küzdelemben BUDAPEST. A jobboldali irányzatok es ideológiák mintegy fél évtizede szerepe­ket osztogatnak: a szereposztásban a konzervatív blokk a magyar, a nemzeti liberálisok kapják a magyartalanság, sőt a "kozmopolitaság" szerepét. Ugyanezt még szigorúbban ráosztják a baloldaliakra. Most a választási viadalban, mániákusán ismételik: mi ide, te oda! Nemrég egyetlen vasárnapon két országos sokodalomban volt vezérszólam; az egyik kormányparti, a másik szélsőjobboldali volt. Mit remélnek tőle? Több választót? Kevés emberre hat. Nemcsak azért, mert az emberek­nek földkozelibb gondjai vannak, hanem azért is, mert nem sokan "érzik át". Régi frázis, szó szerint vették át a Horthy korszak ideológiájából, s egy, az idő tengerében elsüllyedt világ ittrekedt visszhangja A liberálisok és a baloldaliak természete­sen nem hiszik el, hogy ennek a szereposz­tásnak van jogalapja. En radikálisabban fogalmazok: tulajdonképpen az ellenkezője igaz. A konzervatív front a múlt kategó­riáiban gondolkodik, nincs tehát és nem is lehet a huszadik század végén érvényes magyarságfogalma. De a múltjából is idézhetek olyan meg­jegyzést, amelyet jó lenne a jobbfertályon is meghallani. Gyerek voltam, amikor az újságban egy érdekes kijelentést olvas­tam, de szó szerint emlékszem rá. Eckhardt Tibor, a Kisgazdapart akkori vezére, hit­valló jobboldali, mondta: "A magyar hagyo­mány mindig a baloldal volt, de ezt a forradalmak lejáratták". Az első fele telje­sen igaz. A függetlenségért küzdő magyarok szervezetei a kormánytol balra álltak. Vágyaik 1918-ban, az őszirózsás forradalom­ban kezdtek teljesülni; nemzeti felkelés volt. A Karolyi-kormány visszaszerezte az ország szuverenitását, megszüntette az évszázados fügtest. A nemzet visszakap­ta szabadságharcanak és szabadságvágyá­nak jelképét, a Kossuth-cimert. Nemzeti Bizottságok alakultak. A Károlyi-kormány kivonta a magyarságot a nemzetet meg­tizedelő háborús mészárlásból. Németh László az ellenforradalmi kurzus idejen is nemzeti reményt látott az 1918-as forradalomban. A reményt azonban elhamvasztotta Károlyi Mihály lemondása és ezt követoleg a Tanácsköztársaság megalakulása. Úgy látszik mintha emiatt Eckhardt Tibor kijelentésének második fele is helytálló lenne. JÓ és időszerű most 1919 márciusát idézni, mert éppen háromnegyed százados évfordulója miatt emlékezünk rá. Meggyő­ződésem, hogy nem járatta le a baloldali eszméket, mert nem volt hozzájuk köze. Kik képviselték a magyar gondolatot Horthy korának hignemzetieskedŐ ideológiá­jával szemben? Miféle költő irta le, hogy "Adj magyarságot a magyarnak"? Az alkotó értelmiség "keményen" magyar részének java a baloldal erőterében dolgo­zott: Móricz Zsigmond, Juhász Gyula Illyés Gyula és mások, tulajdonképpen Kodály is. Bartók Béla nem a baloldal mumusa elöl menekült messze idegenbe. A háború alatt a nemzeti felelősséget a háborúellenes baloldaliak és a velük szövetségre lépő nacionalistak (Bajesy- Zsilinszky, Szekfü, stb.) vállaltak. 1945-től a "keményvonalas" magyarság egy radikálisan baloldali alakulatban, a Nemzeti Parasztpártban kapott közéleti képviseletet. Egy kommunista ismerősöm azt mondta róla: "Baloldalibbak a kommunistáknál". Hát ez bizony eléggé igaz volt, főként a párt balszárnyára vonatkoztatva. Miért? Mert felismerte, hogy a nép azonosság­tudatát, a magyar létkérdéseket, a nemzeti értékórokséget balfelól lehet igazán meg­közelíteni. Eszmei kisérletezesnek az volt az értelme, hogy a multorientált, terméketlen úri nacionalizmus helyére a jövőorientált nemzetelvet állítsa. Ez is hozzátartozik a baloldal örökségéhez, a baloldalnak ezt is vállalnia kellene a közéleti küzdőporondon. A választási küzdelemben felmutathatná s nemcsak az esélyeit növelné vele, hanem jelentős szolgálatot nyerhetne a nemzeti ügynek. Sajnos alig teszi. Inkább védekező gondolati taktikát választ, bírálja a jobboldal alnemzeti és olykor szembe­tűnően nemzetietlen eszmekinálatát, de helyette leginkább általánosságokat emleget. "No azért nem egeszen ilyen a magyarság", "ejnye azért mi is magyarok vagyunk" - effélékben lehetne a mondan­dóját summázni. Pedig az volna a feladata meg az erdeke is, hogy a kormánykoalíció múlt századi, úri vizenyős "magyarság" eszményével szemben erős és a huszadik század végére hitelesített, demokratikus, európai érvényű nemzetgondolatot fogal­mazzon meg. Nem kellene feltalálni a spanyolviaszt, századunk magyar irodalma es legjava gondolkodása megadná hozzá a szellemi alapot. Izgalmas feladat lenne ezt magára venni és nyilvánosan felmutatni a szociáldemokrata elvekkel és a nyugati ideálokkal együtt. Reménykedjünk, hogy a választásokon megbukik vagy meggyen­gül a konzervatív tábor, és a nagyobb térhez jutó baloldal, amikor már választási izgalmak nélkül gondolkodhat, rájön majd, hogy ez is a nemzet iránti kötelességeihez tartozik.( Különösen fontos lesz akkor, ha liberális kormány kerül hivatalba. Nem tartom a nagy liberális pártokat nemzeti­etlennek, mint a történelmi süllyesztőből elöbujt fasiszták, de gyóngeségük felének vélem, hogy a választási hadjáratban kezdik a konzervatívok higmagyar nemzetieskedését utánozni, igy akarván javítani az esélyeiket. Akár elhagyjak győzelmük esetén ezt az eszmei tüzdelést, akar nem, Önmagában véve helyes és dicsérendő nyugati táplálkozásuk gondolati kiegészítésre szorul. Nőkről nőknek Az Egyesült Államokban a nők a legtöbb munkahelyen 10 százalékkal kisebb fizetést kapnak a férfiaknál. Ha nem állná fenn ez a burkolt diszkrimináció a nők ellen, akkor ez a 10 százalékos különbözet, ami sok milliárd dollárra rúg évente, az amerikai nők életszínvonalát emelné, amerikai anyák jövedelmét gyarapítaná, nem pedig az amugyis fantasztikus profitot elkönyvelő nagyvállalatok vagyonát. 1991-ben ez a különbség még nagyobb volt. Abban az evben például az amerikai férfimunkások átlagos jövedelme $21.962 volt, mig a fehér nőké $10.721, a fekete női munkásoké pedig csak $8.861.- A sze­gény sorsban élő amerikaiak kétharmada nő. Nyugdijat is általában sokkal ritkábban és sokkal kevesebbet kapnak. Egy egyedül élő fehér munkás például átlagr $4185. dollárt kap évente, mig egy hasonló körül­mények között élő nő csak 1848 dollárt. Egy egyetemet végzett no kevesebb fizetésért dolgozik első munkahelyén, mint egy középiskolát végzett fiatalember. Az üzleti sajtó most arról kezd cikkezni, hogy az utóbbi időkben a nők jövedelme megközelíti a férfiakét. Ez valótlanság. E propagandának az a célja, hogy tompítsa a női szervezetek küzdelmet az amerikai nők életviszonyainak javításáért. Dr. B®n Ervin f PESTI RIPORT 11

Next

/
Thumbnails
Contents