Amerikai Magyar Szó, 1993. július-december (47. évfolyam, 26-48. szám)
1993-12-16 / 47-48. szám
Thursday, Dec. 16. 1993. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. A karácsonyi Kisded szeretete hozzon békességet mindnyájunk szívébe, úgy az ünnepek alatt, mint az elkövetkező esztendőben. WILLIAM PENN ASSOCIATION Fraternal Life Insurance and Annuities 709 Brighton Rd, Pittsburgh, PA 15233 Telephone: (412) 231-2979 FAX: (412) 231-8535 May you have a Blessed and Merry Christmas KARÁCSONYI ÓRA "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegedjenek az emberek...." Mi hiányzik a karácsonyainkból? Az emberek zúdulnak az utcákon, tajtékozva sietnek eleire. Lokódnek, morgolódnak, tülekszenek. Egyik kirakattól a másikig, itt egy ékszerbolt előtt áhítozzék a vastag aranyakat, ott egy órabolt előtt bámulják az órák másodpercmutatóit, a zsúfolt gondolatok közt hártyavékonyán és villámsebesen szeletelik bennük az időt. Ajándék! Zúdulnak az emberek az utcán, fejükben tiktakolnak az órák. Nézni már nincs idejük, előre elkészített belső tervlapon, magukban kipipálják, hogy kinek mit vettek, vesznek, vehetnek. Egy aranyra festett hajú asszony golyóstollat ránt elő és a retikülból kirángatott jegyzetlapon fagyos ujjakkal könyvel. Nézi a jegyzéket, lökdösik, 6 méltatlankodik és kipipál. Uj szó fogamzott az emberek agyában: "letudni". Megvettem az ajándékot. Szeretteink arca már régen elmosódott bennünk, már nem is személyes az ajándék, Inanem könyvelés, címjegyzék. "Letudni". Ó is vett nekem tavaly, én is veszek neki, vennem kell. Letudni, megoldani, olyan ez, mint egy feladat, beruházás, gond. Mert az órák mutatói vékonyra szeletelik az időt. Pedig mindenhez idő kell. Azért vagyunk bajban az ismereteinkkel, mert valójában nem élmények, hanem információk. Agyunk felületes adatokkal telezsúfolt. Az újságban gyorsan a legfontosabb hireket átfutni, a tévében a világeseményeket, tudományos tájékoztatást, valami kis szórakoztatást behabzsolni, utánanézni az újdonságoknak, némi sporthír is kell, jaj meg a szobavirág gondozás szakszerű mondatait; is megnézzük, nem beszélve az alkalmi árleszállításokról, ugrálnak a fejekben az elmulasztott telefonszámok, a napi elintéznivalók, nehogy elfelejtsem a feleségemet, a gyermekemet, a hivatásomat, az életemet... Kifosztják az agyunkat az ismeretek, a beépült teendővé vált ismeretek. Tele van az agyunk és nem tudunk semmit. Mindenhez ide) kell. Azért vagyunk bajban a szeretteinkkel is, mert valójában nem megérett érzések, hanem felületes reflexiók. Milyen jó lenne a feleségemmel is hosszabban beszélgetni, a virágokról, a munkájáról, anyámról, a hivatásomról, Magyar- országról, az életünkről, csak el ne felejtsem... Pedig mindenhez idŐ kell. Az információk halmazához, hogy világkép legyen belőlük, az érzésekhez, hogy erzelem legyen belőlük. Érés kell, sokszor hosszú érés, hogy mélyére lássunk a dolgoknak, hogy ragaszkodjunk valakihez. Kifosztják a szivünket a felületes EKG-kisulések, a gyors érzések, kapkodó simogatások. Tele van a szivünk, és nem szeretünk senkit. Az emberek zúdúlnak az utcán, tülekszenek az ajándékokért, rohannak, vásárolunk, mindenkit "letudunk" egy-egy szép ajándékkal, mackót, nyakkendőt, prémes kesztyűt, sálat, ékszert, játékautót, valódi autót, babát, pulykamellet, jaj, mit is felejtettünk el? Karácsonyfát! Úristen a karácsonyfát meg elfelejtettük! És huszonnegyedikén rohan egy lobogó kabátos férfi, hogy az esti órákban még a hóna alá szorítson egy fenyőt. Tele van a kezünk ajándékkal és nem vettünk semmit. A fényes órabolt előtt egy fölhajtott galléré férfi áll. Nézi a fekete, zöld világitókék órákat, melyeknek számlapjai előtt elvillognak az arany mutatók. A férfi bemegy.- Tessék parancsolni!- Egy órát szeretnék...- Milyen órát?- órát. Ami mutatja az időt. Az ismereteink idejét, a szeretet idejét. Hogy meddig van időnk megérteni a világot, nemcsak úgy futtában, hanem alapjában. Hogy meddig van időnk szeretni.- Igen - mondja a boltos es becsomagolja az órát. Mi hiányzik a karácsonyainkból? Az idő. Az ember ideje, mely átmelegiti az ismereteinket, melyben érzelmeink forró körbe zárják szeretteinket. Enélkül az ajándék csak tárgy, hideg árú, lelketlen papircsomag, játéktalan ólomkatona. Csak magunkból adhatunk valamit, csak annak van értéke, csak az melegít. Magunkhoz pedig belsŐ csönd kell, melyben megérnek a gondolataink, bosszúnk és dühünk megbocsátássá és megértéssé válik. Magunkhoz idő kell. Az ember idje, mely független a világeseményektől, a hivatal packázásaitól, a kapkodó számadatoktól, a közlekedés zaklatottságától, a felületes érdeklődéstől, az ajándékok pénzértékétől, a világutazások fényes emlékeitől, a gyors szeretetektől. Az idó melege kell, melyben karácsonnyá válik a karácsony, baráttá a barát, szeretetté a szeretet. "Hogy melegedjenek az emberek." Hogy ne csak perceket tudjunk adni másoknak, hanem életet, ne csak ajándékot - magunkat. Enélkül kihűl a karácsony. Gyurkovics Tibor kívánunk a Magyar Szó olvasótáborának és munkatársainak-* Kemény Zoltán, Az. Szilágyi Sándor, Cal. Fishman 'Duci és Sam N.Y. Mészáros Béla, Florida Emmy Carle, New Jersey Krause Rose, New Jersey Vince Rozsa, Ohio Chulay Stein Julia, Illinois Auxt Istvánná,Miskolc Hirsch Rózsi, Budapest Fodor Nagy Árpád, N.J. Deák Zoltán és Fay, N.Y. Anamaria E. Ajtony Kellemes Karácsonyt és Boldog Új évet kivan: Dr DÁNIEL KLEIN MAGYAR DIÉTA SPECIALISTA BELGYÓGYÁSZ 240 E 82nd St. New York, N.Y. 10028 Tel: (212) 737-2000 138-48 Elder Ave. Flusing, N.Y. ÜDVÖZLETEK Kellemes ünnepeket, , békés, boldog UJ ESZTENDŐT
