Amerikai Magyar Szó, 1993. július-december (47. évfolyam, 26-48. szám)
1993-12-02 / 45. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ AZ ÚJ VILÁG FELÉ MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA 3. Mindenkinek kellett dolgozni. Pali bátyám a műhelyben inaskodott, Jolán nővérem segített anyámnak. Gyula bátyámra volt bízva a lovak és a szekér ellátása. Már öt orakor reggel mindenki talpon volt. A műhelyben hatkor kezdődött a munka. A kishugom Margit még igen picinyke volt ahhoz, hogy valamit is csináljon. Legidősebb bátyám Zsigmond volt, Öt taníttatni akarták. El is vitték egy más .varosba, ahol egy jeshiva-iskola volt. Ott zsidóul és magyarul tanult. Ebben a jeshivában sok szegény családból származó tanuló volt és a városbeli zsidó családok úgynevezett könyörnapokat adtak a szegény fiúknak. A tanuló minden heten egy másik családhoz volt meghíva. A kis városka Szilágy megyében volt, Szilágycseh volt a neve és túlnyomó többségben zsidók laktak. Nem volt nagyon messze a mi községünktől, lovas szekérrel talán egy jó félnapi út. Zsiga bátyám cingár, vékonyka fiú volt, nagyon szégyenlős és hallgatag. Ha volt napja, ahol ehetett, akkor evett, ha nem volt napja, akkor nem evett. Ki törődött egy szegény fiúval? A lelketlen hosszú szakállas tanítók nádpálcával kényszeritették a Torához őket. A zsidó vallás szigorú tanulást követelt, amit nem sokan bírtak. Ezek közé tartozott az én bátyám is. Ha meghívták a napokra kosztolni, akkor elment, ha nem hívták meg akkor éhezett és sorvadt hétrŐl-hétre. Apám kénytelen volt érte menni és hazahozni. Már gyenge volt és beteges és csak ült és olvasott. Orvoshoz vitték, de nem tudtak rajta segiteni. Az egyik nagybácsink, Béla bácsi vállalkozott arra, hogy felviszi őt Budapestre egy klinikára, ahol kivizsgálják. Úgy is lett és megállapították, hogy csontjaiban a velő sorvadd Alig tudott már járni és a kezeiben sem volt erő. Az esze jó volt, tudott olvasni, de segiteni kellett neki mindenben. Apám megrendelte részére az újságot és a Tolnai Világlapját. Ez utóbbi a világ minden tájáról közölte az eseményeket. Engem óvodába vittek, ahol rettentő félelemben éltem. Féltem a sokkal nagyobb román fiúktól és minél jobban féltem, annál jobban kötekedtek velem. Sírtam, bőgtem, ordítottam, mikor óvodába kellett menni. Ott azután a kerítés sarkában meghúzódva vártam, hogy vigyenek már haza. Szegény anyám Zsiga bátyámat ápolta minden munkája mellett. Öltöztetni, szükségletre vinni és ügyelni kellett rá. Még varrást is vállalt, mert Ő volt az egyedüli varrónő a faluban. Sokszor láttam éjjel a varrógépnél aludni. Azután már nem vittek az óvodába többet, mert i^en sok baj volt velem ott. A műhelyben labatlankodtam és a segédek kedvence lettem. Az egyik segéd Gyuri bácsi, aki már tiz eve dolgozott nálunk, román volt, folyton cigarettázott, éjszaka minden órában sodorta magának a cigarettát. Szívósan bírta a munkát és nem emlékszem, hogy valaha is beteg lett volna. A másik segéd már ősz, öreg ember volt, a Mike bácsi, aki minden vasárnap délután holtrészegre itta magát. Olyankor azután folyton beszélt és kacagott. Volt egy harmadik segéd is, Imre bácsi, aki csak időnként jelent meg nálunk, mert vándorember volt. Sehol nem időzött többet, mint legfeljebb három hetet. Egy nagy zsebkendőben volt az egész vagyona. Egy nagyon öreg rozsdás pisztoly, két pipa, az egyik szár nélkül, egy sárga elavult notesz és két üres gyufáskatulya. Bejárta egész Erdélyt és mindig gyalog. Ágyban nem akart aludni, csak vagy a földön vagy a gyalupadon és akkor egy gyaluval a feje alatt mint párna. folytatjuk Thursday, Dec. 2. 1993. Addio, Federico! Habár a nagy olasz filmrendező, Fellini haláláról már megemlékeztünk lapunkban, de érdemesnek tartjuk Dobai Péter alanti páratlan szépségű méltatását olvasóink elé tárni. Fellini a Szatirikon forgatása közben Most, hogy Fellini "országutja" kanyarodott el az Adria-parti Rimini temetője felé, túlzás nélküli tisztelettel írhatom le: meghalt, elmerült egy darab Mediterran. A Levante azúr tengereiről eltűnt egy istenek, faunok, szatirok, kentaurok, jósnők, bölcsek, bohócok lakta szépséges sziget. E búcsút vevő sorok cime: Ciao Federico! Nem helyén való Fellinit filmrendezőnek nevezni: Fellini filmalkotó volt, mivel egyetlen filmjét sem merítette - nem "adaptálta" filmre - nagy irók regényeiből, novelláiból. Forgatókönyveit társszerzőkkel ö maga irta, megszabadult az epikai és a verbális "dependenciától", ekképpen fölszabadítva képzeletének, emlékezetének, géniuszának kimeríthetetlen gazdagságát, kizárólag képi, a film megjelenítésre. Fellini egyszerre játszott az ókori Róma hatalmas gazdagságával, hanyatlásával, agóniájával, a szülővárosához oly közeli Ravenna bizánci aranymozaikmadonnáíval, a háború utáni Itália sodródó kisembereinek és őrökhatalmú nagyurainak sorsával, a jelenkori Róma új pompájával, a város nárcizmusával, rejtélyeivel, antik romokra néző luxusvillák teraszainak agresszív panorámájával. Fellini számára a film valójában a világot jelentette: Itáliát, Rómát, az örökzöld pinealigetekkel, oleanderekkel, kaktuszokkal szegélyezett adriai, liguri és tirren tengerpartokat, Pompeji és Herculanum, a Via Appia és a császárfórumok romjait. Igen, Fellini olaszul és a mi több: rómaiul volt es marad remekműveiben egyetemes. Bizony ehhez a teljesítményhez, ehhez az orszagut-hoz hinnie kellett a Vesta-szü- zek örök lángjában, minden jóslatban, jövendölésben, legendában, babonában, hinni Roma megtört márványarénáiban. Az Opera Felliniana hatalmas hátterében, miközben jómaga úgy érezte, egész életét egy cirkuszban élte le, ami a film - ott kellett legyen a komor és kihívó dantei erő, az Isteni Színjáték, miközben maga Fellini Emberi Színjátékot alkotott, mint Balzac... ott kellett legyen és hatnia kellett a szentágostoni meghasonlásoknak, Caravaggio tébolyának, a michelangeloi minden- hatóságnak, Tiziano "vörös" paradigmájának, Tasso, Ariosto költészetének, csakúgy, mint a nápolyi népdaloknak, velencei karneváloknak, és végre kellett Fellini filmjeinek megszületéséhez a véresen végigháborúzott XX. század, amellyel Fellini szeretete , vitalitása;, intelligenciája szembe szállhatott. Jugoszláviai menekültek indultak Kanadába November 16-án indult Kanadába az a 77 volt jugoszláv állampolgár, akik az elmúlt hónapokban - sokan másfél-két évet magyarországi menekülttáborokban töltöttek. Ok az első délszláv menekültek, akiket a befogadó ország Magyarországból utaztat el. Duschinsky Péter, a kanadai nagykövetség bevándorlásügyi tanácsosa a kővetkezőket mondta:- Fele részben boszniai, fele részben vajdasági magyar családok kelnek útra új hazájuk felé, akiknek házuk, falujuk elpusztult, akiket a szomszédból lett ellenség erőszakkal zavart el földjükről. Egyesek katonai behívó elől menekültek, mások két-háromszor voltak a fronton, akár úgy, hogy otthonról hurcolták el őket a lővészárokba. Családok, sok gyerekkel, csonka családok; fiatal özvegy, meg olyan asszonyok akik azt sem tudjak él-e még a harcok során eltűnt családfő’. Ezek az emberek már nem reménykedhetnek abban, hogy visszatérhetnek a szülőföldjükre, ezért is jelentkeztek a magyar hatóságokkal egyeztetett, a nagyatádi és a bicskei táborban közzétett felhívásra.- Országunk évente mintegy tízezer menekültet telepit le a világ minden tájáról - mondta a tanácsos. A második világháború után a Nyugat-Európában szétszórt hazátlan csoportok jelentették az első hullámot. A következő; a mintegy 220 ezer '56-os magyar közül beiogadott 33-34 ezres tömefr volt. 1968-ban jöttek a csehek s ettől kezdődően minden világkatasztrófa hozzáadta a maga népcsoportját. Zsolnay porcelánra és kerámiára helyi képviselőket keresünk ELADÓ ÉS BERBE VEHETŐ HÁZAK ÉS LAKÁSOK BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN Budapesti képviselőnk és ügyvédi irodánk vevőink rendelkezésére áll Befektetni szándékozók részére ajánlatok! Nyugdíjas otthonra jelentkezni lehet teljes ellátás, orvosi és ápolói személyzet LÉGI ÉS TENGERI SZÁLLÍTÁS BUDAPESTRE olcsón, háztól házig. Bármilyen árú, autó, bútor, egyéb cikk szállítását megszervezzük RETUR REALTY CORP. 130 MADISON AVE. 2nd FI. New York, N.Y. 10016 Telefon: 212/683-3200 Este: 212/684-2175 Fax: 212/683-3369
