Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-03-04 / 9. szám
5. Magyar ünnep? Igen! Moldova György beszélgetése Pozsgay Imrével Március idusán kívül két ünnepi napunk lesz abban a hónapban. Egyik sem hivatalos. Nyolcadika társadalmi jellegű, a nőket köszöntjük; 25-e piros betűs a katolikus liturgiában, de most már az egyház inkább emléknapnak, mint ünnepnek tekinti. A "nemzetközi nőnap" hivatalos elnevezést viselő ünnepi megemlékezést a marxista hatalom tette hagyománnyá. Nem biztos, hogy marxisták gondolták ki, de nálunk ők honosították meg. A társadalom idővel elfogadta, a sajtó es a munkahelyi közösségek ezen a napon fejezik ki a nők iránti tiszteletüket. Ám tavaly a nőnap előtt az egyik kormányzó párt, az MDF nőszervezetének vezetője (Frauenführerin) kijelentette; át kell tenni a nőnapot március 25-re. Ez a nap ugyanis Szűz Máriával kapcsolatos emléket idéz, az Angyali Üdvözletei (Lukács I. 26-38). A szándék világos. Töröljük el a marxista hagyományt (valóban az?) és vallási hagyománnyal kapcsoljuk össze a tiszteletadást, a vallás egy nagy nŐi személyiségének ünnepén. Annak a feltételezésnek az alapján, hogy a nőnap igy nemzeti lesz, ellentétben a hagymányossal, amely nevében hordja a nemzetköziséget. A valóságban persze nincs szó nemzeti váltásról; a Magyar Demokrata Fórum ideológiáját akarják ráerőltetni a társadalomra. Nem ismerem a hölgy életkorát, feltételezem, hogy sokkal fiatalabb nálam. Akkor pedig a marxista rendszerben nevelkedett, és bizonyára úgy szerezte vallási ismereteit, ahogyan lehetett. Elképzelhetetlen, hogy ez az ismeretszerzes olyan intenzív lett volna, mint az én generációmé. Nem dicsekvésként, tényként Írom le: tizenkét évig jártam egyházi iskolába. A katolikus elemit nyolc eves szerzetesgimnáziumi nevelés követte. Vallási tájékozottságomat azonban bőségesen gyarapították az irodalmi tanulmányok. Tulajdonképpen több egyház tanítását és történetét ismerhettem meg. Érthető, hogy a javaslattevő hölgy némely tényeket, összefüggéseket nem lát pontosan. Tájékozódnia kellett volna például a Gyümölcsoltó Boldogasszony általános értelméről. A katolikus világegyház mindig Jézusünnepnek tartotta, nem Maria-ünnepnek, hiszen a Küldött a Megváltó földi útjának megkezdését jelentette be. Hazánkban lett Mária-ünnep, bizonyosan a Magyarok Nagyasszony-kultusz miatt. Az elkülönülésben semmilyen magyar jelleget nem találok. A "Gyümölcsoltó Boldogasszony" elnevezés más nyelvekből nem ismeretes, az idegen nyelvek az eseményre utalnak (pl. olaszul Annunciazione; a nap magyar elnevezése azonban nagyon szép). Emiatt kétes^ ho^y ez az emléknap alkalmas-e egyáltalán női ünnepnek. A másik összefüggés, amelyre a javaslat nincs tekintettel: március 25-e csak katolikus jelentőségű. Ám hazánkban vannak protestánsok és egyéb vallásu magyarok, meg milliónyi vallásilag semleges, érdektelen állampolgár. A javaslat Őket nem veszi figyelembe, mintha nem is lennének, vagyis a katolikus konfessziót államvallásnak tartja. Tájékozatlanságból, hézagos ismeretei miatt - vagy tudatosan akarja visszaeröltetni a posztfeudális felekezetkózi struktúrát? Mindenesetre elfogadhatatlan a nemzetben gondolkodó magyarnak. Közeledik a két nevezetes nap. Érdeklődve várjuk, lesz-e valamilyen sikere a tavalyi javaslatnak, kap-e támogatást a kormány- ideológiától. ( Mint látható, bírálok es ( kételkedem. Mégis: a nőszervezetek vezetője kimondott egy igazságot. Nem tudja, hogy fontos igazságot. Én magam mindig megunneplem március 25-fet. Meghatottan és meghitten. Mig kirakom a jegyzeteimet, váltunk néhány személyes e'rdekű mondatot, kiderül, hogy 1953 nyarán együtt voltunk katonák a böhönyei egyetemista táborban. Pozsgay akkoriban a Lenin Intézetbe járt - ez az intézmény a Magyar Televízió jelenlegi székházában működött -, én a Színművészeti Főiskolára.- Mondd el a kérdéseidet előre és aztan majd beszélgetünk - javasol módszert a vendéglátóm.- Ezek nem is kérdések, inkább töprengések. A kívülállók sorozatos ellentmondásokat vélnek felfedezni a pályádon. Az 1956 októberének üszkeire épült párt, az MSZMP tagja, sót vezető funkcionáriusa voltál, később viszont éppen te minősítetted népfelkelésnek az akkori eseményeket. Tudvalevő az is, hogy Kádár János mindent, vagy legalábbis majdnem mindent megtett, hogy kiszorítson a hatalomból, te mégis az utolsók között tartottál ki "a régi zászló" alatt. Néhányadmagaddal megalakítottad a Magyar Szocialista Pártot, majd alig egy-két év múlva megváltál tőlük, sőt felig-meddig szembe is kerültél a vezetőivel. JÓ eséllyel pályáztál a köztársasági elnök tisztére és egész pontosan ma sem tudjuk, hogy miért nem sikerült elérned. Arra is sokan kiváncsiak, hogy milyen elnök vált volna belőled. Alakítottál egy új pártot, nem tudjuk pontosan, hogy mit akarsz elérni, mennyire becsülöd az esélyeidet. Mit tekintenél győzelemnek es mikor volnál hajlandó elismerni a vereségedet? Egyáltalán: érzel-e párhuzamot a bibliai Mózessel, aki negyven évig vezette a népet a sivatagban, de az ígéret Földjére már nem juthatott be? Elképzelhető-e, hogy az egész régi vezetőgárda ideje végképp lejárt már és a nyomor új típusú vezetőket küld majd? Végülí ami a személyes tulajdonságaidban rejlő ellentmondásokat illeti, csak egyet választok ki: az ellenségeid is elismerik, hogy a mai politikusok közül te vagy az egyetlen - talán Göncz Árpádot kivéve, aki folyamatosan, értelmes és nyelvtanilag korrekt mondatokban, jó magyarsággal tud beszelni. Ennek ellenére aránytalanul rossznak érzem a közvéleményben rólad kialakult képet. A népszerűsítési kampányokon a hibák sokaságát követted el - bár feltételezem, hogy a tanácsadóidtól kaptál rossz ötleteket. Ilyennek tartom azt a téves reklámot, mikor te mint "jó vezető" beültél egy versenykocsiba és felvetted a szkafandert - a feszes sisak felnyomta állad alól a huspámákat és eltorzította az arcodat. Próbalsz-e újabb public relations módszereket alkalmazni? Továbbá szeretném, ha megkonnyitenéd az én dolgomat és elmondanád, hogy napközben elgondolkodó perceidben kik jutnak eszedbe: Marx, Hegel, vagy a Biblia, esetleg Bibö István?- Mint minden más, a kedves mondatok is változnak az időkkel. Valaha gyakran idézgettem magamban, hogy "ha tudná a hajam, mit gondolok, azonnal levágatnám!"- Nincs benned személyes becsvágy?- Én a "Pozsgay Imre nevezetű tárgyra" egész életemben kévés figyelmet fordítottam, ezért idegen maradt tőlem minden öngőz.- Ebben a tekintetben meglehetősen egyedül állsz napjainkban. De vannak újabb keletű mondásaid is? ,- Gyakran idézgetem magamban az "Út és erény"-t és a többi kínai gondolkodó mondatait is, olyanokat mint az, hogy "a bátor kivár, a gyáva ugrál", vagy "a tigrist előbb gondolatban kell elejteni, aztán a gyakorlatban már gyerekjáték lesz".- És a legutolsó éppen aktuális mondat?- Dániában egy este egy miniszter személyes vendége voltam, végigvitt a kedvenc kocsmáin. Útközben rámutatott egy téren álló kőasztalra:- Nyáron itt szoktam tartani a fogadóóráimat.- És télen?- Télen sehol.- És ez nem árt a népszerűségednek?- Isten óvja Dániát attól, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amikor nagy politikusokra volna szüksége. Elég ennyi idézet?- kérdezi Pozsgay jóindulatúan.- Már csak egy kép kellene, amelyben megfogalmazod a magad alapállását.- Én sikeres politikus vagyok; akik rám- biznak valamit, azoknak mindig célba juttattam a feladott árúkat - csak hazafelé tartva szoktak meglékelni.- Kik?- Többnyire a patkányok, akiknek nem tetszik, hogy üres raktárakkal kell jönnünk visszafelé. De ezen a képen még gondolkodnom kell. Letelt a másfél óra, amelyben megállapodtunk, abban maradtunk, hogy két hét múlva folytatjuk. *- Eszembe jutott még egy idézet, amelyet esetleg használhatnál - fogad Pozsgay.- Az egyik példaképem Hegel - a példa- valasztás persze nem jelent Önfelnővesz- tést, csak újabb korszakaimhoz keresek bennük magyarázatot - szóval ő mondta: ahhoz, hogy valami megváltozzék, valamit meg kell változtatni, magától nem megy.- És miért erzed úgy, hogy ez a változtatás éppen a te dolgod?- Én látok valamit és azt meg kell valósítanom. Ú^' atomszerkezeti elemeket és növényfajtákat már aligha fogok felfedezr abban kell ténykednem, amit mar elkezdte*- Vállalod a felelősséget? Természetesen. A felelősség nem más, mint a kötelességteljesités befejező szakasza.- És van erőd hozzá? Nem gondoltál még visszavonulásra?- Bármelyik bokorba bújtam volna el, utánam nyúlnak, meg akarnak semmisíteni. Személyemben gyaláztak. Szememre vetették a múltamat, a hatalomátmentés mesterének kiáltottak ki: ha Pozsgay marad, a kommunisták is maradnak. (folytatás a 8. oldalon) AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 4. 1993. Felteszem a lemezjátszómra Bartók valamelyik művét, majd J.S. Bach Magnificatját. Idén is ezt fogom csinálni. Mert valóban ünnep ez a nap. Szép ünnep. Szép magyar ünnep. Bartók Béla születésnapja. Ban Ervin
