Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-05-13 / 19. szám
6, niursday, May 13. 1993. \ / Magyar csoda Nem újdonság, hogy Magyarország a csodák országa. Emlékszünk rá, már évtizeddel ezelőtt emlegették a magyar csodát, ami akkoriban azt jelentette, ho^y ebben az országban lehet élni, van áru az üzletek polcain - ha nem is mindig e's minden - lehet egy kicsit világot látni, - ha nem is minden évben - s ha az ember elengedett egy morgást vagy éppenséggel egy viccet a t villamoson, nem vitte el azonnal a rendőr. Mindez a világnak ennek a térfélén akkoriban csodának számított. Külön csoda volt az is, hogy magát a magyar csodát is a viccek világába száműzték. Létet nemcsak hivatalosan tagadták akkoriban szorgalmasan, hanem a honi sajtó sem szólhatott róla. Csak a kabarészinpadon jelenhetett meg, volt is ilyen címmel bemutató akkoriban. KésÓbb aztán arról Írtak magyar csodaként a nyugati lapok, ami 1988-89-ben bontakozott ki nálunk és éppen amikor mar nagyon mondogatni kezdtek, hogy csak legyünk óvatosak, mert minden csoda három napig tart, a magyar csoda hirtelen fertőzővé vált, és közép- majd kelet-európai csodává alakult. Ez az utolsó csoda akkor azt a reményt ültette el bennünk, hogy véget ér a csodák világa, a jövőben nem lesz szükségünk rá, végre szürkén és békésen pergethetjük mindennapjainkat, aho^y kevesebb ( csodát és tóbb nyugalmat megelt fele Európának. A csodák azonban a piacgazdaságra való áttéréssel* sem szűntek meg, csak ügy látszik, a természetük változott. Úgy tudjuk ugyanis, hogy a tervgazdálkodás egy meglehetősen rosszul mükodÖ rendszer volt, ezért ott a csodáknak pozitív hatásuk volt. A piacgazdaság ezzel szemben egy jól működének ismert rendszer, ezen a csodák nem javíthatnak, hiszen a jón nincs mit javítani. Talán ezért lettek más természetű csodáink. Ha jól emlékszem, a húsosodéval kezdődött. Tavalyelőtt amikor nagyon megnövekedtek a húskészletek - emiatt árleszállítást hirdettek, ahogy az egy piacgazdaságban természetes. Egy pillanat alatt húshiány lett. Igazi csoda volt azonban, hogy a készletek ennek ellenére sem csökkentek számottevően. Márpedig ezt a csodát, hogy egyszerre voltak magas készletek és hiány egy áruból, a gazdaságtörténetben egyedülállóan csak nekünk magyaroknak sikerült előállítanunk. Folytatódott a dolog nemrégiben a tejcso- daval. A tejtermelés ugyanis hosszú ideje közismerten lényegesen nagyobb a piaci keresletnél, mégis sikerült az ország legnagyobb piacan, a fővarosban tejhiányt teremteni. Van pénzcsoda is. Egy nagy bank vezer- igazgató-helyettese esküdött meg nemrégiben, higgyük el neki, hogy a betétek gyűjtése csak ráfizetést jelent a bankjának. Likvidálási bőség van ugyanis, jelentette ki, szinte képtelenség a pénzt kihelyezni. Állítását számtalan különböző kedvezményekkel alátámasztott évek óta alig vagy csak nagyon nehezen felhasznait külföldi vállalkozásfejlesztő hitelkonstrukció igazolja, mint az egykor sokat emlegetett bajor vagy finn hitel. Közben minden vállalkozó mindennapi tapasztalata, hogy milyen nehéz már hosszú ideje hitelhez jutni, és nincs gazdasági szakember, aki ne a tőkehiány miatt panaszkodna. így hat egy dolog nem csoda: komoly pozícióban lévő ismert gazdasági szakemberek is csak széttárják a kezüket. Ennyi csoda között csak Óz, a nagy varázsló tudna rendet teremteni. Lenkei Gábor BUDAPEST. A mintegy húszmilliárd forint összértékű koncessziós vasutvillamositási tenderre beérkezett ajánlatokat ertekelte a Közlekedési Minisztérium bírálóbizottsága. Fiima rendszerváltásról / Bede Fazekas Szabolcs és Olasz Ápnes BUDAPEST. Egy tavalyelőtti prágai filmes szimpóziumon vetette tel az Ötletet Jiri Manzel, hogy készítsenek hármanj a cseh Menzel, Janus Majevsky és a magyar Bacsó Péter, a rendszerváltozásról egy-egy kis vígjátékot, amelyet majd együtt mutatnának be. El is készültek a forgatókönyvek. Menzel azonban elégedetlen volt az Övével, ezért visszalépett. így végül ketten maradtunk - mondja Bacsó, Majevskyvel. így született meg az ötvenöt perces nagyon olcsó játékfilm, amely mindössze tízmillió forintba került. Címe: Live Show. Hogyan lehet ma ennyiből majd egy órás filmet készíteni?- Tizenkét napon keresztül forgattunk, az utolsó időben már minden jelenetet csak egyszer vettünk fel. Kevés volt a nyersanyagunk. Kicsi., összeszokott stábbal dolgoztunk, minden helyszint ingyen kaptunk meg és olyan színészeket sikerült találnunk, akik nem milliós sztárgázsit kértek rögtön. A két főszereplő Bede Fazekas Szabolcs főiskolás és Olasz Ágnes. Mi köze van a rendszerváltozásnak a Live Slow-hoz? Voltaképpen szerelmi történet ez a film, amely a rendszerváltozás előtt öt perccel a Batthyany-örökmécsesnél zajló tüntetésen kezdődik. Itt ismerkedik meg egymással a fiú és a lány, akiknek útja ezután több hasonló eseményen keresztezi egymást. Egy esztendő elteltével a Váci utcában találkoznak ismét, mindketten szendvicsemberek, nincsen állásuk. Nagy szerelem kezdődik, de nincsen lakásuk sem. Egy kölcsönkapott hétvégi házban teljesedik be a szerelmük. Rajuk tör a ház gazdája, aki egyben egy éjszakai klub tulajdonosa is és felszólítja őket, hogy esténként adják elő ezt a "műsort" az Ő lokáljának a színpadán is. Ebből szármáznák aztán a bonyodalmak. A kesernyés mese happy enddel végződik. Vajon szívesen váUalná meg a Live Show-hoz hasonlóan olcsó film rendezését? Nem megy a pénzhiány a minőség rovására?- Biztosan jobban ki tudtam volna dolgozni a Live Show-t, ha több pénzem lett volna rá. De boldogan vállalnék máskor is kis költségvetésű filmet. Van is egy tervünk', a Szlovákiában éló1 Grendel Lajos novellájából irtunk forgatókönyvet és nincs kizárva, hogy szlovak-magyar koprodukcióban készül majd ebból film. BUDAPEST. A Szociáldemokrata Párt nemrégiben sajtótájékoztatón jelentette be: nem fogadja el az elsőfokú bíróság ítéletet, s továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kártalanítsák a pártot azért a vagyonért, amely az 1948-aS erőszakos pártegyesitéskor az utódpárté, a Magyar Dolgozók Pártjáé lett. Nagy emberek - kis történetek Voltaire idejében történt, hogy az eladósodott királyi udvartartás illetékesei takarékoskodni próbálták. Döntésük alapján a felére csökkentették a lovak számát.- A lovakért kár volt - jegyezte meg a na^y francia gondolkodó. - Inkább csökkentették volna felére a szamarak számát. * Mark Twain, a hires iró halála előtt sem tagadta meg gúnyos önmagát. Súlyosan betegen feküdt es neves professzorok tartottak az ágyánál konzíliumot. Az orvosok tanácskoztak, s közben latin szavak, orvosi kifejezések röpködtek a levegőben.- Most már tudom - mondja Mark Twain- hogy vegem van....- Úgyan - vigasztaljak -, honnet veszi ezt? Az iro legyint:- Mikor már holt nyelven beszelnek az emberről!.... * Egy ember megkérdezte Diogeneszt, az ókor cinikus bölcselőjét, hogy milyen idÓtájt érdemes ebédelni.- Ha gazdag vagy, amikor akarsz. Ha szegény, amikor tudsz - felelte a hordólakó filozófus. * Lew Tolsztoj, világhírű orosz iró mondta a házasságról:- Ha háborúba mégy, imádkozz! Ha tengerre mégy, kétszer imádkozz! Ha házasodni készülsz, háromszor imádkozz! * ’ Egy hollywoodi születésnapi ünnepségen Charlie Chaplin, a nagyszerű filmkomikus azzal szórakoztatta a vendégeket, hogy mindenkit utánzott. Végül mindenki nagy meglepetésére elénekelt,méghozzá nagyszerűen egy olasz operaáriát. Barátai csodálkoztak és elismeréssel mondták Chaplinnak, nem sejtették, milyen kitünően énekel.- Ugyan - felelte a nagy nevettető - hiszen én egyáltalán nem tudok énekelni. Csupán a nagy énekest, Carusot utánoztam. New Yorkban egy társaságban Charlie Chaplin találkozott Albert Eisnteinnel, a nagy fizikussal. Einstein elmondta milyen nagyra becsüli Chaplint, és különösen azért csodálja ót, mert a világon mindenki megérti a művészetét.- Az ön dicsősége még csodálatra méltóbb- válaszolta Chaplin. - Az egész világ csodálja önt, jóllehet senki sem érti. RABSÁGBAN Az ablakban egy cserép muskátli És egy bokor rozmaring, szobába zárt rabok, Mellettük tüskéiket borzoló kaktuszok. Mindnyájan a szabadba vágynak, Kertek ölén virulni, zöldellni, Kő és homoktenger fölött bokrosodni És vágyuk örökre vágy marad. A természet hívja, várja őket, De ők nem mozdulhatnak, A külvilágot csak sóváran nézhetik. Látják a fákat, melyek benéznek hozzájuk, Látják a rájuk mosolygó eget És a szelek szárnyain szálló felieteket Melyből sohasem hull rájuk éltető eső. Gyökereiket sem nyújthatják ki kedvükre a földben, S a napsugár is kevés, Mely időnként a leveleikre szökken. De íróasztalomnál ülve magam is rab vagyok, Pedig erősek még a labaim, Mehetnék es mégsem szabadulhatok, Mert az Ítélet, mely felettem kimondatott: írnod kell, amig a tollat forgatni tudod! Életfogytiglan. Takács Lajos AMERIKAI MAGYAR SZÓ
