Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-04-15 / 15. szám
Thursday, April 15. 1993. 5. Andrew Sarlós derűlátó A Budapesten 1931-ben született és 1956 óta Torontóban élő Andrew Sarlós az elsÓ fecskék között volt: már 1989-ben megszervezte a 80 millió dolláros Első Magyar Befektetési Alapot, s később más jelentés invesztíciókat is kezdeményezett szülőhazájában. 1991-ben Az újjászületett Magyarország címen nagyszabású magyar művészeti fesztivált szervezett Torontóban. Ennek a rendezvénynek a viszonzására, Kanada kulturális bemutatkozására érkezett Budapestre. Itt készült vele az interjú.- Ön a múlt héten tucatnyi vezető magyar politikussal is találkozott. Kikkel és milyen céllal?- Mivel érdekeltségeim vannak Magyarországon, fontos számomra, hogy ismerjem a gazdasági és politikai helyzetet. Az elmúlt napokban találkoztam Göncz Árpáddal, Ppzsgay Imrével, Szabó Ivánnal, Bőd Péter Ákossal, Surján Lászlóval, Orbán Viktorral, Horn Gyulával Tardos Bálinttal, akik a gazdasági és politikai élet meglehetősen széles spektrumát képviselik. Közvetlen az 1990-es választások után úgy (nyilatkozott, hogy az MDF közelebb áll Önhöz, mint az SZDSZ. Ez ma is igy van?- Az SZDSZ ma sem áll különösebben közel hozzám, a legerősebb rokonszenvet a Fidesz kelti bennem. Az MDF nagy hibája, hogy nem határolja el magát a szélsőjobbtól.- Ezt éppen most mondja, amikor Csurka kizárása is felmerült?- Nem tudom, hogy vajon t Csűr ka-e az egyetlen szélsőséges ember. Es kérdés, hogy az elhatárolódás azért történik-e meg, mert Csurka Antalira támadt. Végül is kellő politikai stabilitást észlel ahhoz, hogy további befektetéseket kezdeményezzen?- Derülátó vagyok a magyar fejlődést illetően. Az ország politikai vezetői nem szélsőségesek és tudják, hogy a jövőt a középosztály, a tízezerével induló magán- vállalkozások jelentik. Ennyi egyelőre elég nekem ahhoz, hogy további magyarországi befektetéseken dolgozzak.. A Central European Investment Corporation (CIC) holdingnak Demján Sándor barátom a vezetője. Jelenleg ez a legnagyobb magyarországi befektetésem. Most viszont ön a Welcome Canada rendezvényeire jött Budapestre. Abban is van érdekeltsége? “ A Budapest Kongresszusi Kó'zpontban kirobbanó sikert aratott kanadai rockzenészek, valamint az énekesek és a táncosok mellett még két csoport jött most Magyarországra. Az egyik a Magyar Nemzeti Bankban tartott bankárkonferenciára érkezett, a másik azért, hogy magyar üzletemberekkel találkozzon. Ebben az én szerepem inkább csak szervező jellegű, de van érdekeltségem a kultúrában is. Tárgyalok egy koprodukciós film elkészítéséről, amelynek forgatókönyvét egy kanadai magyar, John Jones, azaz Jónás János irta. A magyarorszagi forgatáshoz keresek partnereket. Tíz esztendeje tart az a sokáig egyoldalú harc, amelyet Kövesdy Pál, az ismert New York-i galériatulajdonos (a magyar festői avantgárd mozgalom amerikai meg- ismertetóje) vív a magyar közöny és bürokrácia ellen. Elgondolása rendkívül egyszerű volt. A század első felének magyar festészetét (és azért az avantgárdokat, mert e mozgalom számíthat érdeklődésre) akarta megismertetni egy reprezentatív kiállítás keretében az Államok szélesebb közönségrétegeivel. Üzleti érdekből talán? Egyáltalán nem: ügyszeretetből és - bátran mondhatjuk - hazafiságból. Ismerve a helyi viszonyokat, soká kutatott az ügynek megnyerhető intézmény után, mígnem talán 83-ban rábukkant a Santa Barbara-i műveszeti múzeumra, kiépítette vele a kapcsolatot, s ami üzleti szempontból lényeges, alkalmas kurátorra tett szert, dr. Steven Mansbach személyében, és örömmel jelentette az eredményt odahaza. Saját gyűjteménye, Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, (valamint külföldi gyűjtők és gyűjtemények válogatott anyagára gondolt. Es ekkor kezdődött kálváriája. Vaskos dossziét kitevő levelezés és számos, saját zsebre lebonyolított magyarországi utazás és tárgyalás után sem jutott ötről hatra. Már maga az is több, mint egy esztendőt vett igénybe, ami^ megkapta a jogosítványt, hogy Magyarorszag nevében tárgyalhasson. A korábbi Művelődési Minisztérium nemzetközi osztálya, a Nemzeti Galéria, az Artex és leányvállalatai között ingázott az úgy; látszólag mindenki támogatta, de hol a kompetencia hiányzott, hol a rugalmasság, hol az alkalmas tárgyalópartner, hol a kiviteli engedély, hol pedig egy válaszlevél késett hosszú hónapokig. Kövesdy hiába várta, hogy altruista s az országnak igen hasznos gondolata szárba szökkenjen. Legutoljára, bízva abban, hogy a rendszerváltozás szemléleti változást is jelent, egyenesen a nagykövethez fordult, leírva számára évtizedes Odüsszeiáját. Most már kiegészítve az Ötletet egy (majdan vándoroltatható) kiállításhoz kapcsolt Éppen tizenegy esztendeje, Nagy Károly professzor, a pécsi Anyanyelvi Konferencián "magyar szigettengernek" nevezte azt a kultúrát, amely a nyugati világban: emigrációban kialakult. A magyarság "kontinentális" tömbje, azaz a Kárpát-medencében élő magyarság mellett szinte az egész világban elszórtan élnek és dolgoznak ennek a "magyar archipelágénak" a kisebb-nagyobb műhelyei: BécstŐl New Yorkig és Honoluluig, Stockholmtól Sao Paoloig és Melbourneig. Vannak ennek a "szigettengernek" kiemelkedő pontjai, mondjuk, a bécsi, müncheni, párizsi, londoni, new yorki és torontói magyar szellemi elet, és vannak egészen elhagyatott alig számontartott otthonai is, például Dániában, Dél-Afrikában, Chilében. Mindenesetre sokat mond az, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár egy 1972-ben készült felmérése szerint az emigrációban 1945 és 1970 között mintegy ezer magyarnyelvű folyóirat és újság látott napvilágot (legnagyobb részük persze csak néhány számot ért meg), s ugyancsak a nemzeti könyvtár egy 1974-es felmérése szerint nagyjából háromezer emigrációs magyar könyvet őriznek a könyvtár raktárai (az azóta eltelt két évtized során ez a mennyiség általános magyar rendezvénysorozat ötletével. Fesztivál-gondolata tavaly márciusban létrejött, és mindmáig tart. Amikor megnyílt, külügyminiszterünk mondott ünnepi beszédet. Hallgassuk tehát meg őt is. #- 1984-ben a Fulbright-program kerete- ben kerültem Santa Barbarába vendégtanárnak - mondta Jeszenszky Géza - az ottani egyetemen, Kelet-Európai stúdiomokat tartottam. Kétéves kurzusomat meghosszabbították, igy kinn maradtam 1986-ig és volt alkalmam, hogy a lelekszamra kicsiny, de mégps a nyugati ^part kulturális fővárosának számító település társadalmi és művelődési életébe kapcsolódjam. Az egyetemen is sikerült viszonylagosan állandó magyar jelenlétet biztosítani és mostani utódom Frank Tibor, az ELTE történelemprofesszora lett. ő szintén tovább ápolta a tágabban vett kulturális kapcsolatokat, és igy találkozott a már előkészületi stádiumban levő kulturális fesztivál tervével, amelynek középpontjában valóban a magyar avantgárd tárlat állt, Kövesdy úr aktivitása nyomán. A központi kiállításon (Magyar avantgárd 1908-30) kívül századunk nagy magyar fotósai - Képes, Capa, Kertész, Brassai, Moholy-Nagy - , aztán könyvművészeti kiállítás, a hollywoodi nagy magyar filmesek megidézése; filmfesztivál, amerikai magyar művészek külőntárlata, könyves lemezkiállitás, kamaratárlat Kassák litográfiákból (ugyancsak Kövesdy Pál kollekciója alapján), Magyaríts Tamás professzor reprezentatív Magyarország- törteneti kiállítása és sorolhatnám. A védnökségben olyan neveket találunk, mint Menuhiné, Gardellié, Fulbright szenátoré, Habsburg Ottóé, Mark Palmer volt amerikai követé, Göncz Árpádé, Soros Györgyé, Starker Jánosé, ifj. Bartók Béláé, Solti Györgyé, Kó'vesdy Pálé és persze a rendezvény megannyi áldozatos szervezőjéé. így aztán elmondhatjuk^ hogy az ügyszere- tö magyar magángallériás küzdelmei megértőbb társadalmi közegben valóra váltak. természetesen egy-két ezerrel még gyarapodott!) , A nyugati magyar kulturális élet "szigettengere" ezért a legkevésbé sem elhanyagolható tényező a magyarság egészének kultúrája, mondhatnák: nemzeti kultúra tekintetében. Most aztán elkészült ennek a szellemi "archipelagónak" az első lexikális összefoglalása, a kisebb-nagyobb szárazföldek, szirtfokok katalógusa: A magyar emigráns irodalom lexikona, pontosabban ennek a nagyszabású adatgyűjteménynek az első része, a négykötetesre tervezett lexikon elsŐ kötete, amely Aba Lászlótól GyóVi Ilonáig mutatja be a magyar emigráció, a mindenkori magyar emigrációk - benne az 1919 utáni baloldali, kommunista és moszkvai emigráció - intézményeit, lapjait, folyóiratait, kiadóit, egyesületeit. A hatalmas munka Nagy Csabának, a Petőfi (Irodalmi Múzeum munkatársának szorgalmat és kitartását dicséri; egy évtizede gyűjti, rendezi és rögzíti a hatalmas és nem mindig könnyen beszerezhető anyagot. ^3 Terjessze lápunkat! Magyar Tavasz — Santa Barbarában KÖVESDY PÁL HARCA A MAGYAR KULTÚRÁÉRT Magyar emigráns irodalmi lexikon AMERIKAI MAGYAR SZÓ
