Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-10-15 / 39. szám
Thursday, Oct. 15. 1992. 3. AMERIKAI MAGYAR SZO Ted Weiss harca Amerika jövőjéért A N.Y. Times október 6-i számának levélrovata- ban a lap egyik olvasója felhívja a közvélemény figyelmet arra, hogy Ted Weiss képviselő pályafutásét méltató cikkekben kevesen említették (és ezért a mi lapunk is kritizálható) kitartó, következe- Ted ^eiss tes törvényhozói működését az amerikai hadiipar egy részének a nép jólétét célzó termelésre való átállítása céljából. Sorozatos kezdeményezeseket dolgozott ki azért, hogy az átszervezés minél kisebb megrázkódtatást okozzon a hadiiparban dolgozó milliók számára. Ha ezeket elfogadta volna a kongresszus, akkor most nem gyártanánk Seawolf típusú tengeralattjárókat, amelyeket nem tud hadiflottánk használni; akkor nem építenénk fel újra a Homestead-i repiilobázist, amelynek lezárását még a Pentagon is követelte; akkor nem ellenezné a munkásság egy része a hadiüzemek lezárását, mert félti állását, megélhetését. Ted Weiss egyik alapitó tagja volt a "Gazdasági Átépítési és Leszerelési Bizottság"- nak, egy kutató szervezetnek, amely a mai napig dolgozik konkrét terveken, hogy az USA-nak ismét egészséges közgazdasága legyen. “PAZARLÁS” Az elmúlt öt év folyamán Japán nemzeti össztermelésének (GNP= Gross National Product) 5 százalékát, Németország, annak 2 százalékát országuk közlekedési hálózatának újjáépítésére és modernizálására fordította. Ezzel szemben a Reagan és a Bush adminisztrációk az ország termelésének kéttized százalékát költötték e célokra. Ennek következtében legfontosabb útvonalaink is csaknem állandó javítás alatt allnak, hídjaink rozsdásodnak, nyomornegyedeink a bűnözés fészkévé valtak. Emlékezzünk Eisenhower elnök 1953.április 16-an az amerikai újságírók konvencióján elhangzott beszédének e részére: "Minden fegyver, amelyet gyártunk, minden hadihajó, amelyet tengerre bocsátunk, minden rakéta, (amelyet ( fellövünk, végeredményben lopás azoktól, akik éheznek és nem kapnak eleimet, akik fáznak és nincs, aki felruházza Ókét. A világraszóló fegyverkezés nemcsak pénzfecsérlés. Pazarlása a munkások milliói verejtékének, tudósaink géniuszának és gyermekeink reményeinek!" WASHINGTON, D.C. Bush elnök és Cheney hadügyminiszter rábeszélte a kuwaiti királyi családot, hogy ne Angliában, hanem az USA-ban vásároljanak 236 modern M1-A2 típusú tankot négy milliárd dollárért. Ez a hadirendelés csaknem egy évtizedig biztosit munkaalkalmat a General Dynamics 5900 munkásának a cég michigani e's ohioi gyáraiban. Javítja ez a rendelés Bush esélyeit az elnökválasztásban. EGYSÉGFRONT SZADDAM ELLEN Harminc ellenzéki csoport háromnapos konferenciát tartott Salahuddin észak-iráki városban. Tervet dolgoztak ki Szaddam Husszein elmozdítására és egy demokratikus- parlamenti rendszer bevezetésere. A mozgalmat támogatja a törvényen kívül helyezett iraki kommunista párt is. A VÁLTOZÁSRA VÁRÓ USA Az utóbbi időben Bush elnök gyakran hangoztatta: megváltoztattuk a világot. Egyik beszédében pedig kijelentette, ha újra megválasztják, megváltoztatja Amerikát. Máskor viszont erőteljes gazdasági fellendülést helyezett kilátásba, ami természetesen csak az Ó újra választása esetén lehetséges. Barbara Bush pedig a Fehér Ház kertjében vele készített interjún hangsúlyozta, hogy férjének a kővetkező négy évben feltétlenül muszáj elnöknek lenni, de hogy miért, arról nem szólt. De most visszatérek a Közép- és Kelet-Eu- rópára szorítkozó világhoz, mely valóban megváltozott, csupán a szegény néptömegek helyzete maradt benne változatlan. És itt Móricz Zsigmond Rózsa Sándor szájába adott szavai jutnak az eszembe: "Mindennek vége lesz egyszer, csak a szegénység tart örökké." S ehhez mintegy kiegészítésképpen hozzáteszem: még a hatalmat magába foglaló gazdagság, amely a szegénységet sokszor nyomorrá változtatja. Ezen a kettőn kívül a földön semmi sem örök. Bizonyíték erre bőven található a történelemben. A legutóbbi az, hogy nincs többé hidegháború, nincs vasfüggöny, nincs két Németország, a kommunizmus megszűntével egy szuperhatalom eltűnt a térképről, a csehek és a szlovákok különválnak, a Jugoszláv felbomlás véres drámában folytatódik, elárasztva Magyarországot és Nyugat-Európát a politikai menekültek tömegeivel. És a megváltoztatott világ országaiban mindenütt munkanélküliség, valamint a sorsukkal elégedetlen milliók. S a társadalom különböző rétegeiből új világrendet hirdető ideák kezdik felütni a fejüket, melyek nem kevésbé veszélyesek a demokráciára, amely a felszabadult országokban idáig még részben sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Itt az indián rezervátumok nyomoráról, melyről többször is Írtam, nem akarok szólni, úgyszintén a Harmadik Világ többnyire elképesztő nyomorban sinylődő millióiról sem, melyek szinte állandó áldozatai a gyilkos járványoknak, valamint az éhhalal- nak, mely napjainkban éppen Szomáliában pusztít. Inkább a változásra váró Amerikáról, ahol jelenleg tiz millió ember van munkanélkül és harminc millió egészségbiztosítás hiányában a sorsra bízva magát, az élet és a halál mesgyéjén sétál. Hogy Bush, aki az elnöki pozíció minden áron való megtartásáért harcol, hogyan képzeli el Amerika megváltoztatását, arról nincs tudomásom, csupán annyit tudok, hogy Ronald Reagan a republikánus konvención többek kozott azt mondta, hogy Bush lesz a második Thomas Jefferson. Én inkább egy második Franklin D. Rooseveltet szeretnék látni Clintonban, aki azt Ígéri, hogy négy év alatt nyolc millió munkaalkalmat teremt, ha megválasztják. Hogy a jelöllek közül melyikük Őszintébb ember, azt itt nem akarom elbírálni, de hogy minden ígéretüket nem fogják tudni teljesíteni, azt biztosra veszem. Az iparban a szakmunkásképzést mindketten elsőrendű fontosságúnak tartják és ebben igazuk van, de ez magában véve még nem oldja meg a problémát, hiszen a hanyatlást nem kizárólag a szakmunkáshiány idézte elő. Ez csak egyike a bajok szerteágazó gyökereinek. Az autóipar válsága a japan versenytársnak, az általános ipari pangás pedig legfőképpen a leszerelésnek és a fegyvergyártás csökkentésének, valamint a túltermelésnek és a rohammunkában előállított gyenge minőségű árúnak köszönhető, azonkívül a Mexicónak átengedett iparcikkek gyártásának. Az elnök azzal indokolja az egyezményt, hogy sajnálja a nyomorgo mexicöi népét, holott csupán a milliárdos haszonnal dolgozó vállalatokat juttatta olcsó munkaerőhöz. És a minőség? Mexicóban talán hemzsegnek a gyárak a szakképzett munkásoktól? Bizonyára nem, de ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy mi lesz a sorsa azoknak a millióknak, akik soha többé nem térhetnek vissza a munkahelyükre, mert az egyre nagyobb mérvű automatizálas ezt lehetetlenné teszi nekik. Szerintem az elnöknek és ellenjelöltjének tisztában kell lennie vele, hogy a következő négy év alatt a válságba jutott országot nem lesznek képesek kihúzni a bajból. Tehát nagyobb becsületükre válna, ha a sok ígéret helyett bátran ki mernék jelenteni a nép előtt, amit Gorbacsov kijelentett az orosz parlamentben: "Csodát tenni csak Krisztus tudott, de tőlem ezt ne várja senki!" Igaz, hogy ez a kijelentés olyannyira kiábrándítaná az amúgy se nagyon lelkesedé', bizalmukban megrendült választókat, hogy a kis jelentéktelen külsejű emberkét, Ross Perot texasi milliárdost vallon vinnék be a Fehér Házba, de vajon a munkanélküliség megszüntetésén kívül szive ügyének tekintené-e a következőket: az általános egészségbiztosítás bevezetését, a minimális vagy azon aluli jövedelműek életszínvonalának lényeges emelését, erélyes törvényeket a bűnözés letörésére, a fegyvertartás betiltását, müveit, fegyelmezett ifjúság kinevelését, valamint a környezetvédelem elsőrendű fontosságúvá tételét? Talán mások sokan azt mondanak erre, hogy igen, de én ezt nem mernem mondani. Takács Lajos “A GÉNIUSZ AZ ATOMBOMBA MÖGÖTT” "The Man Behind The Bombt A Biography of Leo Szilard" ~ címmel jelent meg az amerikai magyarságot is érdekelhető könyv Szilárd Leóról, a kiváló atomtudósról, az atombomba tervezőjéről és megalkotójáról. Szilárd csak addig szorgalmazta az atombomba gyártását, ameddig attól tartottak, ( hogy a nácik is dolgoznak a terven. A nácik veresége után Szilárd fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy nemzetközileg betiltsák e félelmetes fegyvert. A könyvet Szilárd fivérének, Silárd Bélának, lapunk külm unkatársának közreműködésével irta William Lanouette. A könyv Charles Scribner kiadásában jelent meg. Ara 35 dollár.
